Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja


Sarnyai Tibor

Kibérelt élet



Új CD-vel jelentkezett ez év őszén Dido, az 1999-ben első anyagával igen zajos sikert arató angol énekesnő. Az új korong (Life for Rent, Arista, 2003.) hangulatában, stílusában hasonlít az előzőhöz, így mindazok, akik azt szerették, ebben sem fognak csalódni.

A legtöbbször Dido No Angel című CD-jével vándoroltak világszerte a kasszához a zenehallgatók 1999-ben. A zenekiadók általában az alternatív jelzővel igyekeztek körülírni ezt, a klasszikus jazz és a blues, a folk, illetve az egzotikus hangszerek világából, valamint a szintetikus popzene alapjaiból merítő, mégis érzelmes, nőies muzsikát. Dido dalai az útkereső, önálló, magát a férfinál némileg magasabbra tartó, ugyanakkor a férfi szükségességét elismerő nőről szólnak. Mégis, zenéje a férfiakra is hat, valószínűleg az ismerjük meg a másik oldal demokratizmusa jegyében. De azokat, akik nem értik a dalok szövegét, is megragadja valami Dido zenéjében.

Első sikerei után Dido együtt zenélt Eminemmel és Carlos Santanával, dalt írt Briteny Spears és mások számára. Idén elérkezettnek látta az időt arra, hogy gyönyörű, egyedi hangjával felénekeljen tizenegy új számot a CD-re. A korong nyitó dala, a White Flag már hallható a rádiókban, illetve a mellé készült videoklip is fut a különböző zenecsatornákon. Vajon sikerül-e újra a bravúr, az év legkeresettebb CD-je kitüntető cím megszerzése? Rajtam nem fog múlni.

 

 

2003. október 9.