Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja


Ádelhardt Izabella

Ez nem Magánszám
Beszélgetés az Emil.Rulez! tagjaival



Az Emil.Rulez! a novemberben adott koncertet a JATE Klubban. A telt házas fellépés után Hajós Andrással, Hegyi Györggyel és Verasztó Gyulával, a zenekar tagjaival beszélgettünk.

- Nemrég jelent meg az új albumotok. Vannak-e már visszajelzések a szakmától, médiától, közönségtől?

Hajós András: Hát annyira még nem. Így a honlapunkon akik megvették az első dedikáló napon, meg akik nagyon közel állnak hozzánk és már nagyon régóta várták, azok írogatják a véleményeiket, de ők nem mérvadók, mert annyira szeretnek minket, hogy nekik minden tetszik, még az is, ami nekünk nem. Sőt bizonyos számainkat jobban értik, hogy miről szól, mint valójában. Különösebben nem tudunk ezzel foglalkozni, ezt most már megcsináltuk, ez ilyen. Meg ezt elsősorban magunknak és a törzsközönségnek csináltuk. Örömmel vesszük, ha másoknak is tetszik, és mélyen beleszarunk, ha valakinek nem, ugyanakkor megértjük.

- Most az új lemez megjelenése után mik a terveitek? Járjátok tovább az országot, felléptek mindenfelé?

H.A.: Erről a Gyuri tud beszélni. Mi most járjuk az országot?
Hegyi György: Jó kérdés, fogalmam sincs. Annyira járjuk az országot, mint eddig jártuk. Havi három-négy koncert, ebből egyet otthon, Budapesten, és a maradék kettőt, hármat vidéken, ahova hívnak minket. Semmi nem változott, azon kívül, hogy végre van idő aludni, merthogy kész a lemez és ez nekünk jó. Tényleg semmi nem változik, pontosan ugyanazt a tizenkét számot tudjuk, megtanulunk hozzá másik tizenkettőt, az már akkor huszonnégy, és ez így megy. Aztán, ha megunjuk, csinálunk még egy lemezt, és gyakorlatilag ez a modell a végtelenségig folytatható.

- Melyik albumot szereted jobban játszani?

H.Gy.: Gonosz kérdés. Hát játszani az elsőt, mert azt tudom. Egy album az egy naplóbejegyzés: ez van, így élünk. Az első az hét évet rajzolt le, olyan is lett. Ez a mostani meg az elmúlt két évet rajzolja le, és ilyen lett, úgyhogy nincs szeretés benne, vagy nem szeretés, muszáj volt leírni, hogy mi van, és jól szórakoztunk, miközben csináltuk.

- A koncerten is jól szórakoztok, ahogy látjuk.

H.Gy.: Naná. Van olyan, hogy nem szórakozunk jól és olyankor eszünkbe is jut, hogy abbahagyjuk. Hiszen azért csináljuk, hogy jól szórakozzunk.

- Hol szerettek jobban koncertezni? Pesten, vagy vidéken?

Verasztó Gyula: Mind a két helyen. Pestnek van egy nagyon nagy előnye: nem kell utazni. Viszont vidékre ritkábban jutunk el, ezáltal én például vidékre jobban szeretek járni.

- Más a közönség vidéken?

V.Gy.: Szerencsére ott is olyan pozitívan állnak hozzá, mint Pesten, csak Pesten inkább van egy olyan mag, akit mi jól ismerünk. Ők mindig ott vannak, vidékre viszont nem jönnek, csak nagyon ritkán és itt mindig újabb és újabb emberekkel ismerkedhetünk meg, ami nagyon kellemes.

- Volt olyan fellépésetek, amire nagyon szívesen emlékeztek vissza?

H.A.: A Tabán.
V.Gy.: Igen. Május elsején a Tabánban játszani az egy jó dolog. Ott már elég sok olyan zenekar játszott előttünk, aki már Magyarországon lerakott valamit, és ez húsz-harminc év távlatából jó, hogy mi is ott vagyunk a Tabánban május elsején.
H.Gy.: Ebből látszik, hogy ti presztízsharcosok vagytok, mert én ugyan élveztem a Tabánt, de például nekem ezek sokkal jobban bejönnek, mikor csorog az izzadság, de hát ez gusztus dolga.
V.Gy.: Hát igen, a te izzadságod nekem nem elég.
H.Gy.: Nekem ezek a kis klubok, meg a Sziget nagyon jó volt.
V.Gy.: Mint kis klub, érted.

H.Gy.:
Nem. Ott nem voltak sokan. Ötezren, vagy mennyien. Nem tudom mennyien voltak.
H.A.: Mellettünk a Molokon, ott ötezren voltak.

- Tavasszal még a televízióban is lehetett látni titeket, konkrétan a Magánszámban. Mi lett a műsorral?

H.A.: A Magánszám megszűnt, amennyiben otthagytuk a TV2-t. Januártól a Viasaton lesz egy nagyjából hasonló műsor, egy lényeges elemben fog különbözni, ez egy nagyon fontos dolog, de arról még nem beszélhetek. Majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.

- Az Emil.Rulez!-t ugyanúgy tudod csinálni majd mellette?

H.A.: Remélem. Annak idején is volt ilyen, hogy dolgoztunk, és mellette Emil.Rulez! volt. Most én ezt a TV-zést tekintem dolognak, Gyuszinak is van munkája, Gyuri is rádiózik, tévézik, tehát el vagyunk foglalva. Most ezt úgy kell megcsinálni, hogy a zenekarra időt kell szakítani, a családtól kell elvonni, de tekintettel arra, hogy mi nem az egyik hakniból a másikba eső zenekar vagyunk, ezért ez így szervezéssel megoldható.

- Mindezt összegezve mondhatjuk azt, hogy jól megy a zenekarnak?

H.A.: Hát... A zenekarnak mindig jól megy. Mi azt csináljuk, amihez kedvünk van és amire lehetőségünk van, és ennek örülünk. Tehát a mi zenekarunknak mindig jól megy, nincsenek üzleti elvárások, nincsenek számok, hogy mennyi koncertet szeretnénk adni, hogy mennyit akarunk keresni. Ezeknek a határa nyilván a csillagos ég. Jelenleg mondjuk tény, hogy jóval kevesebb koncertet akarunk és tudunk elvállalni, mint amennyire hívnak minket és ez egyfajta megnyugtató érzés. Idézőjelben mi válogatunk.


 

2004. február 24.