Maul Ági

Faust a nagyvárosban

Faust. Opera 5 felvonásban, 3 részben, francia nyelven.
Történik: a modern, szürke nagyvárosban, a XXI. században, futurisztikus díszletek között.
Előjáték: Kopár utca, az élettelen, kiszáradt fa tövében nők árulják testüket, asszonyok árulják kislányaikat. A háttérben egy házfalnál éppen egy olcsón vásárolt szerelmi aktus zajlik.

Alföldi Róbert számára élvezetet jelent, ha a hagyományoknak hátat fordítva átértelmezheti az örök klasszikusokat. A francia művészekkel közösen alkotott előadás premierjének szünetében a Magyar Televíziónak azt nyilatkozta: "A színház meghal, ha nem reagál arra, ami körülötte történik." Ha csupán bemutatná a régiek által teremtett értékeket, múzeum lenne. - mondja, majd hozzáteszi, rendezéseivel azt akarja elérni, hogy az emberek gondolkozzanak, vitatkozzanak a látottakról.

Gounod Faustját is sikerült úgy színpadra (rém)álmodnia, hogy a produkció körüli viták garantáltak. Sokszor a sovány színészi játék ( főleg a Faustot alakító énekes ) mellett, egyedül az elgondolkodtató rendezői látásmód nyújtja az egyetlen élvezetet. A szokatlan, sokoldalúan kihasznált díszletek a mai hétköznapok helyszíneire, lakótelepre, pályaudvarra vezetik az opera hőseit De az örök történet a mai valóság sivárságába lerángatva is működik. Gounod muzsikája néha meglepően illik a modern képekhez, máskor pedig a zene és a látvány közötti erős kontraszt jelzi a színpadon teremtett világ torzságát.

Alföldi rendez és minket nézőket provokál, akárcsak a színpadon Mefisto, aki manipulatív hatalmával rendezi a szereplők életét; provokálja Faustot és Margitot, pisztolyt ad kezükbe és megnézi elsütik-e. Ahogy elnézem kaján kacaját, szinte látom Alföldi mosolyát is, amint megdöbbent közönségét nézi. Valószínüleg nem véletlen a hasonlóság Az ember tragédiájában általa alakított Lucifer és az általa rendezett Mefisto között.

Ami Faust megkísértését illeti, Mefistonak könnyű dolga volt. Könnyebb, mint ahogy azt Gounod elgondolta. Faust nem megvénült tudós, aki kiábrándult könyveiből. Ablakán nem árad be a tavasz, az élet. Nyomasztóan tág és üres szobájából ez a középkorú megcsömörlött értelmiségi csupán a rohanó város pláza-forgatagban menetelő tucatembereit látja. Ebben a világban a búcsú, rózsaszín lakkba öltöztett egyforma emberek művidám forgataga. Siebel szerelmi vallomása egy festékszóróval fújt szív. Valentin halála nem más mint szenzáció a panelnegyedben. A sötét oldal legnagyobb bűvészének ( aki a városiakat elámító trükkjeivel időnként Bulgakov Wolandját idézi ) nem nehéz ennél jobbat nyújtani. A csábítás eszköze pedig természetesen a nő, és hogy az ajánlat visszautasíthatatlan legyen, Alföldi kezébe tesz egy almát is. Ádám annak idején a tudás almájába belekóstolt, de az örök élet gyümölcséről lemaradt. Faust lelkéért cserébe visszakapja ifjúságát.

Megkapja Margitot, a csinos hétköznapi lányt, aki panelházban lakik, néha leviszi a szemetet és egy porszívózás közben ( rokkázás helyett ) szórakozottan elénekli a thulei király balladáját.
Egy romantikus szőnyegpucolás pedig alkalmat nyújt neki, hogy megvallja szerelmét Faustnak.

Ezen a ponton Alföldi Róbert megbontja az opera eredeti sorrendjét. A negyedik felvonásban előre veszi a katonakórust, Valentin hazatérését és meggyilkolását és csak ezután, a testvéri átok terhével küldi a teherbe ejtett Margitot Isten színe elé. Ezzel a változtatással egybefűzi a templomi jelenetet a Walpurgis éjszakával. Így Isten háza pillanatok alatt változik a Sátán birodalmává, ahol az előadás leghatásosabb, legdurvább, legjobban megkoreografált jelenetei zajlanak. Nem elegáns bál ez, hanem bőrruhába bújtatott kéjelgők kokainmámoros szado-mazo partija. És mindezt még lehet fokozni. A féktelen orgia barbár műtétbe torkollik. A műtőasztalon Margit, a gyilkos szülész, pedig maga Mefisto, akinek segédei keselyűkként vetik magukat áldozatukra, hogy húsából cafatokat tépjenek ki.

A mélységesen komor hangulatot néha játékos humor teszi elviselhetővé. Például, amikor a jóslat szerint Siebel virágai, "elhervadnak", amikor Margit a porszívócsövet mikrofonnak használja, amikor Faust cavatináját egy álmos szomszéd kíséri hegedűn, vagy a Mefistot ostromló Márta obszcén csábítási kísérlete, egy bagett segítségével.

A zárlat azonban kiöl a történetből minden maradék optimizmust. A helyszín és a szituáció az előjáték képeit idézik. Puszta tér, középen egy kiszáradt fa. Mintha, a Godotra várva díszletét látnánk. A megváltás lehetetlenségének képe ez. Faust az olcsón vásárolható szerelmek világában Mefisto kincseivel megvásárolta Margit szerelmét. Most ismét pisztolyt szorít a homlokához, mint az első felvonásban, de ezúttal meghúzza a ravaszt, nem csatlakozik Mefistohoz. Margit ekkor már halott, öngyilkos lett ő is. Az angyalok nem emelték fel magukhoz. A kórus ünnepélyes hangjait- "Krisztus feltámadt!"- arculcsapásnak érezzük. Akárcsak Mefisto cinikus gesztusát, amint a holttesstek felett flegmán cigarettára gyújt pisztolyával. Hihetnénk, hogy a hirtelen eleredt eső, a szomorú angyalok könnye - de ebben a világban nincsenek angyalok.

Szereplők:
Faust: Daniel Galvez-Valejjo, Daróczi Tamás
Mefisto: Fernand Bernandi, Réti Attila
Valentin: Jacques Gay, Káldi András
Margit: Raphaelle Farman, Dér Krisztina
Brander: Altorjay Tamás, Andrejcsik István, Vághelyi Gábor
Márta: Szonda Éva, Tóth Judit
Díszlet- és jelmeztervező: Kentaur
Koreográfus: Király Attila
Karmester: Vincent Monteil
Rendező: Alföldi Róbert

2003. február 27.