- Honnan jött a szótár ötlete?

- 1996-ban, németországi tanulmányutamon Münchenben felkértek, hogy tartsak az ottani hallgatóknak szemináriumot a magyar szólásokról, közmondásokról. Amikor erre készültem, akkor vettem észre, hogy mennyire hiányát érzi a magyar frazeológia egy korszerű szólás-és közmondásgyűjteménynek, hiszen O. Nagy Gábor 1976-os munkája óta nem jelent meg ilyen szótár, legföljebb olyanok, amelyek régebbi gyűjteményekből mazsoláztak. Ugyanakkor O. Nagy szótára inkább nyelvtörténeti, nyelvjárástani gyűjtemény, hiszen a benne szereplő 24 ezer címszóból egy-egy oldalon csupán egy vagy két olyan kifejezés található, amit ma is használunk, az összes többi régi nyelvi vagy tájnyelvi elem. Ezért gondoltam úgy, hogy az anyanyelvűek, de a magyart mint idegen nyelvet tanulók számára is igazán fontos lenne egy olyan szótárt szerkeszteni, amely a mai nyelvünk állandósult szókapcsolatait tartalmazza. Ezenkívül – s erre még nem volt példa nyelvünkben - ki kellene egészíteni a magyarázatokat olyan, lehetőleg konkrét szövegekből vett példákkal, amelyek mutatják, hogy hogyan kell felhasználni ezeket a kifejezéseket. Ehhez a mintát egy német szótár nyújtott, a gyűjtésben pedig sokat segítettek az elektronikus eszközök, a különféle CD-tárak és keresőprogramok, melyekkel sokkal gyorsabban rábukkanhattam a keresett kifejezésre, esetleg szócsoportra is.

- Hogyan érdemes használni a szótárt? Mire kell figyelnünk a keresésnél?

- Ábécérendben, kulcsszók szerint elrendezve jelennek meg a szólások és közmondások. Előfordul, hogy egy vezérszóhoz több kifejezés is kapcsolódik, például a testrésznevekkel alkotott szókapcsolatok esetén, ilyenkor azon belül az egyes szólások szintén ábécé-sorrendben szerepelnek, annyi különbséggel, hogy a közmondások és a szállóigék mindig a szócikk végén kapnak helyet. Legelöl félkövér betűkkel szedve adom meg a szólás vagy közmondás szótárinak nevezhető jelentését, ezt követik kurziválva azok a vonzatok, amiket a kifejezés fölvehet: jelöltem tehát, hogy élő vagy élettelen dologra vonatkozik-e a kifejezés, illetve, hogy fakultatív-e a vonzat, tehát meg kell-e jelennie kötelezően a kifejezés mellett, avagy nem. Ezt követően megadom az állandósult szókapcsolat jelentését - illetve, mivel közmondások vagy úgynevezett szituatív klisék esetében ez néha problémás -, a használati értékét, vagy azt a szituációt, melyben gyakorta előfordul. Ezután jön kurziválva egy vagy több példamondat, benne félkövérrel kiemelve maga a szólás vagy közmondás, esetenként –ha egy elferdített változatról van szó -, csak annak váza. Példamondatból akkor van több, ha vannak a kifejezésnek variánsai. Például lehet tudni vagy ismerni a dörgést, de a dürgést is. Itt tehát az igét és a névszót is lehet variálni. Sokan nem is tudják, hogy ebben az esetben a dürgés szó a helytálló, itt ugyanis a fajdkakas dürgő hangjáról van szó, melyet akkor hallat, amikor szerelmes, és ha a vadász ismeri a dürgést, akkor tudja, hogy ilyenkor könnyebb elejteni a fajdkakast, mert sokkal figyelmetlenebb. Ám, mivel ez egy vadászati műszó, sokan nem ismerik, ezért megpróbálják értelmessé tenni, így lesz belőle dörgés. Valójában tehát ez nyelvhelyességi hiba, de mivel mai nyelvhasználatunkban jóval több az adat a dörgésre, lassan már nem minősíthetjük annak.

- Mi szerepel még a szócikkekben?

- Nem mindegyikben, de jó néhányban megtalálható az adott szólás vagy közmondás magyarázata: a kultúrtörténeti vagy néprajzi háttér, amely rávilágít arra, hogy mit miért mondunk. Például az, hogy kiteszik valakinek a szűrét, egy udvarlási szokással van összefüggésben. Régebben ugyanis szűrben mentek el a lányos házhoz háztűznézőbe. (Azért szűrben, mert télen volt szokás lánykérőbe menni, nyáron dologidő volt, s el is ítélték azokat, akik ekkor házasodtak). Tehát télen mentek, a szűrt letették a konyhában, bementek a szobába, beszélgettek a háziakkal, s ha kimenetkor az udvarló a konyhában találta a szűrét, akkor örülhetett, mert tudta, hogy máskor is van itt keresnivalója, ám ha azt kiakasztották a tornácra, vagy az eresz alá, akkor kitalálhatta, hogy nem látják szívesen, s jobb, ha nem jön többet. Ugyanez a lényege a kosarat ad valakinek szólásnak, mely a lovagi udvarlási szokással van kapcsolatban. Amikor ugyanis kívánatos volt a lovag látogatása a várban, egy kosarat bocsátottak le neki, abban húzták föl. Ám előfordult, hogy a kosárnak nem volt alja, ezzel adták tudtára, hogy nincs rá szükség, s innen ered a kosarat ad kifejezés. A kosarat ad és a kiteszik a szűrét tehát szinonim szólások. A szócikk végén az ilyen rokon értelmű kifejezésekre is vannak utalások, a kiteszik a szűrét kapcsolat magyarázatát követően például ott van: vesd össze: kosár. Ebben az értelemben egyfajta szinonimaszótárként is használható ez a gyűjtemény. Ritkábban a vesd össze típusú utalást ellentétpárokra is alkalmaztam, például a patkány címszónál szerepel, hogy vesd össze: medve, ami a tengeri medvére, vagyis a szárazföldi patkány ellentétére utal. S van még egy másik fajta utalás, ez a lásd még típusú, amit akkor alkalmaztam, ha azonos szerkezetű, de más kulcsszót tartalmazó szókészleti egység is létezik a magyarban. Például a befogja a száját kifejezésnél szerepel: lásd még: pofa.

- Miért vannak egyes kulcsszavak szögletes zárójelben, mások nem?

- A szögletes zárójelben szereplő kifejezéseket én unikális lexémáknak nevezem. Ezek olyan kifejezések, melyeknek névszói, ritkábban igei része sehol máshol nem fordul elő a magyarban. Valaha persze ismerték és használták is ezeket az elemeket, mára azonban teljesen kihaltak, csak egy-egy állandósult kifejezésben maradtak fenn. Jó példa erre a dugába dől szólás duga eleme, vagy a kiebrudalból az ebrúd. Azt ugyanis nem mondjuk, hogy a kádár donga helyett dugákat gyárt, s ugyanígy nem használjuk ma már az ebrudat sem, ami pedig régen tényleg létezett, s ha a kutya bejött a házba, ennek segítségével penderítették ki. Ezek általában régi kifejezések, de születhetnek újabbak is, mint például a kőbölcsőben ringatták szólás, ami a mai szlengnek egy humoros kifejezése: az ostoba, buta emberekre mondják. Idegen nyelvből is kerültek be a magyarba ilyenek, mint például a móresre tanít móres eleme, ami a latinban erkölcsöt jelent, de nyelvünkbe tükörfordítással került a németből, s így megmaradt a móres alak. Ezek közt is vannak persze újabbak, főként az angolból. Ilyen a tenkjú veri a macskát tenkjú eleme, mely az ifjúság körében közkedvelt kifejezés, és szintén szerepel a szótárban.

- Mi alapján válogatta ki, hogy mely kifejezések kerüljenek a szótárba, s honnan gyűjtötte az anyagot?

- A válogatás egyrészt szubjektív döntések eredménye, másrészt az is sokat számított, hogy meg lehet-e találni az adott kifejezést azokban az elektronikus gyűjteményekben, amelyeket használtam. Ezek leginkább napi vagy hetilapoknak, köztük a HVG, a Népszabadság és a Magyar Hírlap teljes évfolyamait tartalmazó CD-k voltak, de a teljes Nyugat anyagát tartalmazó CD-t is használtam, illetve Mikszáthtól is szerepelnek példamondatok. Több szótárból is gyűjtöttem munkám során, s a művelődéstörténeti magyarázatok egy részét is ilyen forrásokból merítettem, például O. Nagy Gábor Mi fán terem?, illetve Békés István Napjaink szállóigéi című munkájából. Vannak ezek között saját gyűjtések is, a helyzet fokozódik, vagy az igazság odaát van szállóigék például a Tanú című filmből származnak.

- Mennyi ideig tartott elkészíteni a szótárt?

- Ahhoz képest, hogy mekkora munka, nem volt olyan hosszú idő. Persze volt, hogy kora reggeltől késő estig ezen dolgoztam, s így három és fél-négy évbe telt, mire elkészült.

- Kiknek ajánlja, s miért?

- Szinte minden magyar anyanyelvű, vagy magyarul tanuló embernek, mert igaz, hogy nyelvtudományi munka, de nem annyira tudományos. Szótárszerű, s egy szótárt szinte mindenki tud használni, az alkalmazási példák pedig még könnyebbé teszik a megértést. Úgy gondolom, hogy az iskolai oktatásban alkalmas arra, hogy megszerettessük a nyelvészetet, s ne csak mondatokat elemeztessünk, vagy morfémahatárokat különböztessünk meg, hanem esetleg érdekes példákon keresztül ismertessük meg a tanulókkal nyelvünk színes kifejezéseit. Hasznos lehet újságíróknak is, hiszen ötleteket meríthetnek belőle saját írásaikhoz, de bárki jót mulathat rajta.

- Akit érdekel a szótár, s meg szeretné vásárolni, hová érdemes fordulnia?

- Reményeim szerint most már egyre több könyvesboltba megérkezik, de aki olcsóbban szeretne hozzájutni, mert ez a 6860 forintos bolti ár elriasztja, annak azt ajánlom, rendelje meg e-mailben magától a kiadótól a www.tintakiado.hu oldalon, s így húsz százalékkal olcsóbban jut hozzá, a házhoz szállításért pedig nem kell fizetni.

- Tervez-e a jövőben ehhez hasonló nagy munkát?