Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja


Szenner Móni

„Ez nem egy one-man-show”
Herendi Gábor a producerségről és a Valami Amerikáról



A Produceri Filmgyűrű-díj több szempontból sem mindennapi. Ahogy az a nevéből is kiderül, producer kapja, és ez nem egy megszokott dolog Magyarországon. Talán a legőszintébb elismerés is, hiszen a közönség szavaz, ráadásul úgy, hogy nem is tud róla. Egyszerűen azzal, hogy beül a moziba, és megnézi a filmet. A rendező-producer egyetért: szerinte is a legnagyobb elismerés a közönségé, és egyetlen egy díjjal sem cserélné el ezt a mostanit. A díjat 2000-ben alapította a Pécsi Dohánygyár. Az elismerést a leglátogatottabb magyar film producere kapja. A film, amire 2002-ben a legtöbben voltak kíváncsiak: a Valami Amerika. A producer, aki egyben a rendező is: Herendi Gábor.

- Amikor megnézünk egy filmet, elsősorban a színészek és a rendező nevét figyeljük, nem hiszem, hogy túl sokan vannak azok, akik a stáblistán a producerét vadásszák. Csak itthon szorul ennyire háttérbe ez a szakma?

- Igazából ez egy új keletű dolog. A producerség talán a rendszerváltás óta kezd komoly szereppé válni itthon. Ráadásul ez egy elég hálátlan szerep, mert Magyarországon nagyon-nagyon nehéz egy film anyagi hátterét megteremteni. A pénzeket nagyrészt állami pályázatokon lehet elnyerni, ezen kívül elég intenzív, szívós munkát igényel. Nem is nagyon szívesen csináltam, engem inkább a rendezés izgatott, de rájöttem, hogy igazából nincs olyan, aki ebben a dologban mellénk tudna állni, úgyhogy kénytelen-kelletlen egyedül csináltam végig.

- Melyik a nagyobb kihívás: magyar filmet rendezni, vagy producernek lenni?

- Talán a producer dolga valamivel nehezebb. A rendezőnek legalább a lehetőségei megvannak. Amikor az anyagi háttér már biztosított, neki már csak a saját munkájára kell figyelni és rendezheti a filmet.

- Mikor éri majd meg magyar filmet készíteni?


- Nehéz a válasz. Én a saját példámból tudom, hogy nagyon megéri, mert a közönség hálája mindennél többet ér, és nagyon jó érzés volt ezt a diadalmenetet végig csinálni. Ha a rendező elképzelése és ízlése találkozik a közönségével, az jó.

- A Valami Amerikára több, mint félmillióan voltak kíváncsiak országszerte. Amikor egy film még csak fejben van meg, egy rendező, egy producer kalkulál előre, hogy körülbelül mennyien nézik majd meg, a már kész mozit?


- Persze, mindenki eljátszadozik álmában a számokkal. Én is, a sikerre vágyva, azt gondoltam, hogy a film egy olyan száz-kétszázezres nézőszámot el tud érni, de ekkora sikerre nem számítottam. Ma Magyarországon százezres nézőszám már mindenképpen jónak számít. A forgatókönyv alapján azért azt lehet tudni, hogy ez egy közönségfilm, vagy inkább egy réteg-, vagy művészfilm. Ezzel be lehet azt lőni, hogy milyen célcsoportnak szól a film, és az egyezik-e a moziba járókkal. Ha ez a két dolog összejön, akkor általában már sikerre van ítélve. Persze a legfontosabb az, hogy jó is legyen.

- Rendezői, vagy produceri tervek motoszkálnak a fejében?

- Én továbbra is egy személyben képviselem ezt a két funkciót. Ez már így kialakult, és bevált. De ez nem egy one-man-show, nagyon komoly csapat van mögöttem, Mindenképpen szeretnék új filmet forgatni, talán nyáron sikerül is elkészíteni. A műfajhoz hű maradok, vígjáték lesz, méghozzá történelmi. A címe: Magyar vándor. Egyelőre nem szeretnék többet elárulni, de remélem, hogy lesz akkora siker, mint a Valami Amerika!



 

2003. március 30.