Fazekas Ágnes

Eltűnt magyarok nyomában
Bemutatták Herendi Gábor új filmjét

110 perc önfeledt kacagással teli, kellemes kikapcsolódásban vehettek részt azok, akik ellátogattak a Belvárosi moziba a Magyar vándor díszelőadására. Herendi Gábor már a Valami Amerikával is valami újat hozott, lemosva a hazai filmekről az örök pesszimizmus bélyegét, de humorban nem ismerve tréfát, ebben a filmjében azon is túltett.

A sztori, legalább is egyes elemei nem véletlen ismerős sokaknak, hisz bevallottan kissé Gyalog galoppos, de akár az Új Zrínyiászhoz is hasonlíthatnánk. Honfoglaló vezéreink egy átdorbézolt etelközi éjszaka után arra ébrednek, hogy elvesztették a hatszázezer fős magyar népet, melyet a Kárpát-medencébe készültek kalauzolni. Nosza, keresésükre indulnak, s útjuk során bejárják a magyarság ezeréves történetét. Persze rengeteg kalandba bonyolódnak, minek folytán kellőképp megnevettetnek bennünket. A film mozgatórugója a helyzetkomikum, illetve a néha kissé triviálisnak tűnő faviccek, de hát épp ezeken lehet a legjobbakat nevetni.

A főhősök: a hét vezér ahány, annyiféle jellem. A példaképének Rubik Ernőt tekintő feltalálótól a mindig nyereségvágy kereskedőn át a rímre éhes poétáig színesítik a skálát. Álmos (Gesztesi Károly), Előd (Gyuriska János), Ond (Greifenstein János), Kond (Seress Zoltán), Tas (Szabó Győző), Huba (Szervét Tibor) és Töhötöm (Hajdu István) nem egyformán kimunkált jellemek. Érezhetően Tas és Huba, azaz Szabó Győző és Szervét Tibor dominanciája érvényesül (ők már a Valami Amerikában is kulcsszerepet kaptak), míg például Álmos és Előd karaktere nem eléggé kidolgozott. Rajtuk kívül, epizódszerepekben felvonul a magyar színészgárda színe-java, hogy csak néhányat említsek: Bodrogi Gyula, Gálvölgyi János, Pindroch Csaba, Reviczky Gábor, Zenthe Ferenc De feltűnik a színen Koko és Növényi Norbert, sőt még Korda György is fellép a „kicsi Beatrice-vel”. A zene egyébként is fontos kelléke a filmnek, hisz a cselekménnyel párhuzamosan az egyes történelmi korokban a zene is más-más, így hallhatunk, láthatunk például tangót, lassú lírai betétet, sőt még rapet is. Összesen tizenkét nagyszerű dal szólal meg a filmben, Hrutka Róbert szerzeményei, olyan előadók hangján mint Roy, Pain, Korda György, Somló Tamás, Emil.Rulez!, Für Anikó vagy Nagy Natália. A Hárem című dalnak a klipje is teljes egészében beépül a filmbe, s ez a remekül megszerkesztett képsor eléggé el is tér a többi, mindenféle operatőri bravúrt mellőző résztől, ami valószínűleg a „szűkre szabott” költségvetésnek tudható be. Bizonyára az operatőr, Pohárnok Gergely is erre hivatkozna. A technikai hiányosságokról szerencsére van, ami eltereli a figyelmünket, hisz a hősök néha már-már mesébe illő tájakon haladnak keresztül. Vagy gyönyörködhetünk a szereplők korokhoz hű öltözékében is, köszönhetően Bárdos Ilona jelmeztervezőnek.

Amilyen kidolgozott, aprólékos a történet az elején, az elmúlt évtizedek eseményeire annál kevesebb gondot fordítottak, beérve néhány pillanatnyi fasizmussal, illetve egy kivonuló szovjet tank tetején ébredező pórul járt katonákkal. Napjainkat pedig mi is jellemezhetné jobban, mint a záró képsorban megtalált hatszázezer, tűzijátékban gyönyörködő magyar?
A Magyar vándor kifejezetten hazai specialitás. Ahhoz, hogy valaki fogja a poénokat, nem árt jártasnak lennie a magyar történelemben, irodalomban, kultúrában. Valószínűleg azt is csak mi vagyunk képesek felfogni, hogy az utolsó jelenetekben miért kellett az összes szponzort fölsorakoztatni a Boci csokitól a Pick szalámin keresztül a Soproni Ászokig…
A közönség nagy szeretettel fogadta a filmet, s tényleg reménykedhetünk, hogy ismét érdemes lesz magyar filmre is jegyet váltani, ha jól szeretnénk érezni magunkat. Márpedig ezen a filmen csak az nem tud jól szórakozni, aki nem is akar. Herendi Gábor pedig elmondása szerint nagyon megszerette a szegedieket, s megígérte, hogy ezután is itt lesz a bemutatója minden születendő filmjének.

2004. február 24.