Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja


Sarnyai Tibor

Hobó, hallod, bírd ki!
Tom Waits dalai a JATE Klubban

Tom Waits, amerikai blues és jazz zenész magyarra fordított dalaival lépett fel a Hobo Blues Band a JATE Klubban szeptember 16-án. A tehetséges, ifjú muzsikusokkal megújult, negyedszázados történetre visszatekintő zenekar sikeres, teltházas koncerten ismét bizonyította: a divattal szembemenetelő, igényes zenének mindig akad közönsége.

Amihez Földes László nyúl (például a Rolling Stones, Morrison, Viszockij és ezúttal Tom Waits alkotásai), arról azonnal lehet tudni, hogy garantáltan igényes, kiemelkedő anyag. Ugyanakkor a fenti nevek Hobó általi érvényesülésének a legfőbb akadálya éppen maga Földes László, a kiválasztott művek, dalok a legtöbbször meghaladják az ő előadói, énekesei képességeit. De mindazok, akik nem ismerik a dalok eredeti változatát, mégis nagyon minőségi és igényes produkciót kapnak a pénzükért. Így volt ez nemrégiben a JATE Klubban is.

Erős csúszással kezdődött a koncert - ugyanis várni kellett arra, hogy teljesen megteljen a terem. Hobó csendes, ülős koncertet akart, erről árulkodtak a tánctérbe tett székek. Induláskor figyelmeztette is közönségét: itt nem lesz Kopaszkutya, vagy Hey, Joe. Ez egy megújult, útkereső Hobo Blues Band, új anyaggal - túllépve a múlton. Ez a megújulás persze nem mindenkinek tetszik, de a többség azért mindig Hobóék mellett marad végül. A változást mutatja a vendégzenész, az igen tehetséges szaxofonos, Csejtei Ákos jelenléte is. Ugyancsak zseniális a banda zongoristája, és basszistája, valamint jól püföl a dobos, azonban a Hobo Blues Band nevéhez méltatlanul gyenge a fiatal gitáros játéka.
Tom Waits magyarított dalait a szegedi fellépés előtt csak néhányszor játszotta Hobó Pesten, 2000-ben - a kritika akkor erősen fanyalgó volt, például elmarasztalták a nem megfelelő hangszín, illetve a fordítás miatt. Egyesek szerint ezt a bluest nem is lehetne magyarul előadni. Ezekre a támadásokra az előadó azt válaszolta, hogy a színház gyár, és bár ők nem készültek el teljesen a bemutatóra, azonban azt mégis meg kellett tartani. Most is akadtak még benne apróbb kiigazítani valók. Legjobb példa erre a „Hold on” című dal, melyet az eredeti fordítással – „Tarts ki” –, a banda nem tudott végigjátszani, mert nem volt benne elég „érzés”. A közönségtől gyorsan érkezett a segítség: a bekiabált „bírd ki”-vel sokkal jobban működött a dal.
Összességében zeneileg igényes volt a koncert - eltekintve a gitáros bakijaitól -, a közönség pedig valószínűleg elégedetten távozott. Hobó öreg rajongói persze ezen az estén is éppúgy ott álldogáltak a művészbejáró előtt, mint húsz éve, és tépett szalvétákra íratták rá Hobó nevét tucatszor. Talán megér még két fröccsöt valahol…


A cikkhez kapcsolódó linkek:
 

 

2003. október 9.