Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja


Sarnyai Tibor

Irodalom mindenáron

Kepes András a harmadik válogatáskötetével jelentkezik a hazai könyvpiacon. Az Érdi és Szegvári fémjelezte Stúdióból elinduló, tehetséges riporter afféle kultúrmissziónak tekinti, hogy népszerűségét az irodalom megszerettetésére használja fel. Még - horrible dictu - kereskedelmi tévés fellépést is vállalt e jó ügy érdekében. A hazai best of, és a hazai "fiatal" (szakmaibban: kortárs) irodalom bemutatása után most az elmúlt évszázad irodalmából válogatott.

Ami tetszik e könyvekben, hogy szép kivitelűek, jó betűtípussal és igényes papíron jelennek meg; egy alig vitatható kánon vitán felül álló szerzőinek a nem is az abszolút ismeretlen, de nem is a közhelyszerű szövegei vannak benne; tetszik az előszó tartalmának egyik része (hogy egy szélesebb kör számára nyitja meg az irodalmat); maguk a szövegek persze; és hogy talán "a Kepes" miatt azok is megveszik ezt a könyvet, akiknek nem jelent sokat az írott szó, így némi pénzhez jutnak az irodalommal foglalkozók.
Ami nem tetszik: nincs a válogatásban semmi egyéni, személyes, nincs benne semmi eltérés a kánontól, csak a klasszikusok, semmi "nehezebb" szöveg; nem tetszik az előszó laza, pongyola, "televíziós" stílusa, illetve tartalmának egy része (főleg az áhított "hídverés" író és olvasó között); nem tetszik és érthetetlen, hogy a szövegek íróik szerinti ábécésrendben állnak.

Ami pedig nagyon nem tetszik ebben a válogatásban, hogy teszem azt, nem Ilia Mihály válogatott a magyar, és nem Fried István a külföldi irodalomból (a nevek emblematikusak, és természetesen más irodalomértőkre cserélhetőek). Érteni vélem persze, hogy miért van ez, hiszen sem Ilia, sem Fried tanár úr nem "sztár", nevük nem ér egy igen szűk körön kívül senkinek semmit. Kepessel el lehet adni valamit, Iliával, Frieddel alig. Az, hogy ők tudnak is, és nemcsak szeretnek olvasni, úgy tűnik, mellékes.

A legfőbb gondom ezzel a könyvvel az, hogy Kepes András - szeretjük, tiszteljük, de - nem jobb olvasó, mint Fehér Anettka, vagy Liptai Claudia, esetleg Ábel Anita, de idevehetjük még Pongót vagy Okit is. Nevük, ha van, áruvédjegy szintén. Jó pénzért ők is szívesen kiadnának ilyen könyvet. Biztos vagyok abban is, hogy lenne olyan, aki őket vélné hitelesebb szerkesztőnek. Én úgy érzem, hogy a nagy-nagy kultúrmisszióban pont az irodalom veszik el, hiszen lehet, hogy a Kepes miatt megvásárolják a könyvet, de a tizedik oldal után beleunnak, és olvasatlanul teszik fel a polcra, vagy ami rosszabb, az antikváriumba kerül a kötet.
Sok füstnek látom én ezt a válogatást, mely alatt alig pislákol a lángocska.

Könyvjelző. Kepes András válogatása a XX. századi világirodalomból.
(Park Könyvkiadó, 2002, 2700 Ft.)
A cikkhez kapcsolódó linkek:
 

 

2002. november 25.