Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja


Sarnyai Tibor

"Az érzelmek felé tolódunk el a korral"
Király Levente makói élményei

Király Levente vehette át az idén a Makó önkormányzata és a legendás színész családja által közösen alapított díjat, a Páger-gyűrűt. A Kossuth-díjas művésszel makói élményeiről beszélgettünk.

- Nem ez az első alkalom, hogy Makóra indul. Milyen emlékei vannak a városról?

- Régen, még az "ántivilágban", mi úgy neveztük, hogy "tájba" jártunk, azaz a megyében több helyre, így Makóra is elmentünk többször játszani. Mindig nagyon jó volt a közönség, szerettem eljárni a régi Hagymaházba, amely egészen más volt, mint a csodálatos, modern mostani. Annak az volt a varázsa, hogy nagyon közel voltunk a nézőtérhez. A legtöbb előadást kétszer, háromszor is eljátszottuk, és mindig volt olyan, hogy a darab után megvárt egy-egy kedves néző, akivel aztán elbeszélgettünk. Voltam nagyon kritikus helyzetben is Makón, az árvíz idején, amikor a Koronában laktunk, ahol épp az emeletekre hordták fel a sót, meg a lisztet a fenyegető árvíz elől. Ez nagyon megrázó élmény volt. Amúgy egész életemben tartottam a kapcsolatot Makóval, sőt, egyszer még üdülőtelket is akartam venni a Maros-parton, de az főleg a keskeny pénztárcám miatt nem jött össze, hiába voltak nagyon segítőkészek az akkori városvezetők.

- A gyűrű, melyet most megkapott, a család hozzájárulásával készülhetett el. Ismerte Ön Páger Antalt?

- Olyan nagyon-nagyon nem ismertem őt, csak a művészetét tiszteltem. Valójában az tudja őt értékelni, aki ismeri a mi színészi pályánkat, ezt a hivatást. Páger végtelenül nagy tehetségű ember volt, aki a tehetségével soha vissza nem élt, de rettentően tudta és értette ezt a szakmát. Nagyon keményen dolgozott mindig, ezt volt szerencsém látni is. Fantasztikusan tudott dolgozni, és nem azért, mert ő volt a "nagy Páger", de a rendezők nagyon keveset tudtak hozzátenni az alakításához. Págert mindig tiszteltem, csodáltam, és mint színészt irigyeltem

- Hogyan fogadta a hírt, hogy Ön kapja az idei Páger-díjat?

- Úgy hozta az élet, hogy mostanában elég sűrűek a napjaim: filmeztem az Amerikai Egyesült Államokban, próbálok Budapesten és Szegeden. A próbák között kaptam egy kedves levelet, azt hiszem, egy hónappal ezelőtt. Nagyon örültem neki, hiszen mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy az előző két, csodálatos kolléga, Halász Judit és Garas Dezső után én fogom megkapni a Páger-gyűrűt. Szóval, hatott az érzelmeimre, és nagyon nagy dolognak tartom ezt a díjat. A díjátadó ünnepségen fantasztikusan éreztem magam. Azt hiszem, látszott is, hogy elérzékenyültem. Ahogy múlik az idő, és az ember korosodik, úgy tűnik, egyre jobban az érzelmek felé tolódik el. Meghatott, hogy Makón ennyire szerették, és most is szeretik Págert, ezt a hatalmas színészt, illetve, hogy rajta keresztül, általa engem is nagyon szerettek, szeretnek. Ez jólesett, jólesik. Köszönöm mindenkinek, aki ezt nekem odaítélte.
A cikkhez kapcsolódó linkek:
 

 

2004. március 18.