Sarnyai Tibor

Metafizikai krimi
magyar nyelven, japán kultúrtérben
Krasznahorkai László könyvbemutatója a Grand Cafeban

Krasznahorkai László könyvbemutatója felolvasással indult a Grand Cafeban. Mivel az új regény énekekre tagolódik, ezért a szerző zsoltároskönyv-szerűen, felütéssel döntötte el, hogy mely szakaszokat olvassa fel. Ezekből a részekből úgy tűnt, az író megvalósította a Háború és háború című kötete után megfogalmazott terveit, nevezetesen: olyan regényt írni, melyben nincs ember, és csak kövekről, fákról, kutyákról elbeszélni. A regény felolvasott részei hosszú leírások voltak, melyekből kiderült, az új szöveg a japán kultúrából is táplálkozik.

Az író moderátori kérdésre válaszolva hosszan beszélt is arról, hogyan került Japánba – az utat nem maga választotta, hiszen mint mondta, ő legfeljebb talán ételeket választ az étlapról, minden más sorsszerű –, s hogyan nyűgözte le Kiotó, illetve a japán kultúra. A városban több mint kétezer kolostor van, ezek jó része ma is működik. Az új kötet címe is e kolostorokhoz kötődik: a szent szövegek szerint a kolostort úgy kell megépíteni, hogy északról hegy, délről tó, nyugatról út vagy utak, és keletről folyó határolja. Mint kiderült, a magyar Marqueznek is nevezett író ismét csak a kultúrák találkozási pontjára helyezte új regényét. Krasznahorkai ugyanis úgy véli, Japánnak nincs jelene, csak múltja – mely főleg a kínai kultúrából táplálkozik –, illetve jövője – mely az európai kultúra minél tökéletesebb adoptálásból alakul majd ki, hiszen a japánoké – amint az író fogalmazott – az alkalmazkodás zsenialitása. Japán sajátosság továbbá, hogy a valóság határai távolabb vannak ott, mint a felvilágosodás filozófiáján felnőtt Európában. A Krasznahorkai-regény egy i. sz. 1000 körül íródott japán szövegből vette alapjait, melynek főhőse a Genji herceg, a tökéletes férfi és udvari arisztokrata. Krasznahorkainál e herceg nem létező unokája keres egy talán létező kertet. Az intellektuális krimi-jelleget árnyalja a kötetben egy metafizikus univerzium-vízió megalkotásának igénye a fogalmak újbóli tisztázásával. Mindezt 140 oldalon és 49 éneken át, ahogy Krasznahorkai fogalmazott, a nagy regények pilinszkys unalmasságával. Az első fejezet hiányzik a könyvből, Krasznahorkai ezt azzal indokolta, hogy bár megírta azt, de akkor nem fogott a tolla.

A felolvasóesten sokszor lehettünk tanúi némi primadonnaságnak, rejtett sértettségnek. Krasznahorkai többször is felemlegette az olvasói érdektelenséget, ami egy teltházas irodalmi rendezvényen talán udvariatlanság. Udvariatlanság az is, ha a felolvasóesten az író saját mobilja csörren meg – a helyzetet a jelenlévő Darvasi László mentette bekiabálással: „A Genji herceg az!” Sértettségre utalt az író heves kikelése a mai nemzetközi próza és film sikeres alkotói ellen. A szerző azzal vádolta őket, hogy tömegkultúrával vegyítik a magaskultúrát, ami Krasznahorkai szerint megengedhetetlen. Persze aki kövekről és fákról ír, az nyilván tökéletesen kiábrándult az emberi kultúra minden megvalósulásából.

A harmadik óra végén a beszélés, beszélgetés lehetőségének láthatóan nagyon örülő Krasznahorkai mégiscsak berekesztette az estét, hiszen „mindennek van határa, még az irodalomnak is”. Búcsúzóul – a primadonna-vonalat erősítve, teátrális vallomásossággal – még felolvasott két részletet az új regényből. Végezetül fontosnak tartom – már csak az elkövetkező előadások, felolvasások miatt is – tisztázni, hogy van kör-, puska- és gömbmikrofon. Ha azt szeretnénk, hogy három ember beszélgetését a közönség is jól hallja, akkor nem érdemes sem puska, sem gömbmikrofont az asztalra tenni. Erre a célra csakis egy körmikrofon alkalmas.

2003. március 12.