A gyertyák csonkig égnek talán nem a legjobb kötete Márainak, azonban kétségtelen, hogy az utóbbi években Kertész Imre Nobel-díjas regénye mellett ez volt az a könyv, amely a magyarok közül világhírűvé vált, és több hétig vezette az európai könyv-sikerlistákat.

A színpadra átdolgozás félő, hogy ártott a regénynek, melynek egyik legfőbb erénye az elbeszélői szerkezet, az az óriásmonológ, amelyben Henrik elmeséli életét, és ami színpadon talán visszaadhatatlan. A történet talán önmagában nem is elég erős: arról van ugyanis szó a regényben, hogy két gyerekkori barát közül az egyik szemet vet a másik feleségére, a nej nem áll ellen, majd elhatározzák, hogy megölik az útjukban álló férjet. A gyilkosságot azonban Konrád, a barát képtelen elkövetni, és a biblikus bűnöktől megrettenve a trópusokra menekül. A férj fokozatosan megismeri a történetet, elhidegül a feleségétől, aki néhány év múlva – férje megvetésétől kísérve – meghal. Pontosan negyven évvel később a két barát ismét találkozik, és egy megrázó estén és éjszakán át igyekeznek (pontosabban a megcsalt férj igyekszik) megfejteni a negyven évvel ezelőtti ügyeket. A regény népszerűségét valószínűleg ez adja: egy régmúlt, férfias, becsületes, tisztességes világ felidézése, amely örökre elveszett.