A karikatúristától megszokott, tréfás fekete-fehér grafikák helyett mesekönyvbe illő színes illusztrációk. A gömbölyded formák, a nagy pocakok, a vigyor azonban nem hiányoznak egyetlen képről sem. A falakról mindenfelől bohócok, ördögök, angyalok, királylány és békája mosolyognak, mintha mesehősök világába csöppentünk volna.

A sok kisméretű olajfestmény domináns halványzöld- és sárga színei vidám, nyugodt hangulattal töltik be a termet. Élethelyzeteket tárnak elénk, úgy is mondhatnánk, mindegyikünket egy-egy bohóc testesít meg. A népszerű szórakoztató figura öreganyó, rendőr, édesség-árus, katona, sőt, hóhér képében is visszaköszön a képekről. Mindenütt ugyanaz a rendületlenül mosolygó arc. Az egész élet egy játék, sugallja. A visszatérő pöttyös, csíkos bohócruhába bújtatott szereplők a komor témákat is igyekeznek kevésbé drámai, de szatirikus módon bemutatni. A pöttyös ajtajú tankból kikandikáló-, vagy az alkoholos üvegnek támaszkodó bohóc kicsit más megvilágításban jeleníti meg korunk átlagemberének problémáit. A figuráknak ugyan nincs ember arca – ilyennel csupán egy-két képen találkozunk -, mégis tudjuk, bennünket ábrázolnak. Az utolsó képen két maszkot lobogtató bohóc figyelmeztet minket arra: hiába hordasz álarcot, attól még ugyanaz maradsz. A tárlaton csupán három nagyméretű festmény található, mely Szűcs Édua és édesapja, a festőművész Szűcs Árpád közös munkája. A „trilógia” az Angyali üdvözlet, a Másvilág és a Varázslatos című, pointillista hatású képeket tartalmazza.

A művész a vidám, de elgondolkodtató festményeket ötletes címekkel látta el. Közel száz miniatűr alkotásával mosolyt akar csalni a látogató arcára, és el is éri a célját.