Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja


Wéber Balázs

Tehetségkutató verseny az Ifjúsági Házban
Mutasd meg magad!


Fiatal versmondók és énekesek prezentálták tudásukat január 22-én az Ifjúsági Házban. A siker titka mindenkinél más volt: egyesek széles mosollyal szuggeráltak, mások komolyan elnéztek a fejek felett. A motivációjuk azonban megegyezett: szerették volna feltárni másoknak önmaguk egy részét. S alig várták, hogy ne csak nézzük őket, hanem lássunk is bennük valamit.

A kezdésre mintegy hetven főre duzzadó közönségét büszke apukák, fess anyukák, komoly tekintetű tanárnők és természetesen a gyerekek alkotják. Uhljár Ildikó, az Ifjúsági Ház KHT rendezvényszervezője elmondja, hogy az IH negyedik alkalommal rendezi meg a "Verset mondok, énekelek" című tehetségkutató versenyt. A negyvenkilenc indulóból két elődöntő során választották ki azt a huszonöt iskolást, akik a mai döntőn újra bemutathatják tudásukat vers és ének kategóriában.

Mi visz rá egy diákot arra, hogy plusz terhet vegyen a vállára? Az általam megkérdezett fellépők válaszai alapján a fődíj, a tíz ember számára felajánlott felvidéki körutazás a részvételben nem játszott közre. Szilágyi Ferenc, a Déri Miksa Ipari Szakközépiskola tanulója nem is tudta, hogy lehet valamit nyerni. " A szereplési kedv hajt engem ilyen rendezvényekre" - mondja a továbbtanulás előtt álló fiatalember. Hasonló véleményen van Baján Edina, a Tápai Antal Szakközépiskola 19 éves tanulója is: "Magam miatt vállaltam el. Meg akartam mutatni valamit önmagamból."

Mint később kiderül, a jövőbeni potenciális "menedzserekből" nincs hiány: a zsűriben helyet foglal a szegedi önkormányzat kulturális és közművelődési bizottságának korábbi elnöke, a kulturális iroda vezetője és az Ötágú Síp Kulturális Egyesület alelnöke, mind hatalommal és kapcsolatokkal bíró emberek. A műsorvezető pedig Pleskonics András, az AranyPódium Tehetségprogram és a Plesiker Showtime Műsor- és Rendezvényszervező Iroda vezetője, vagy ahogy ő önmagát definiálja: tehetségpásztor. Pleskonics legutóbb híressé vált "gyerekei" közül Pillár Napsugárt említi, aki a Szerelem utolsó vérig című filmben Bery Ary kislányát alakította. "A gyereket meg kell tanítani arra, hogyan találhatja meg önmagának az igazi sugallatait - vallja Pleskonics. - Ha kívülről ezt egy pedagógus, egy szülő vagy egy művészeti műhely megerősíti, akkor lesz telitalálat."

A mai felhozatal alapján látszik, hogy már a nyolc-tíz év körüliek is el tudják magukat adni. Egy magabiztos mosoly, egy lelki kikacsintás a közönségre, egy bájos mozdulatsor; közben a kezek elöl előírásszerűen összekulcsolódnak, vagy tenyérrel lefelé nyugszanak a combon. Míg a bakizók lesütött szemmel, karkötőjüket babrálva gyorsan a helyükre somfordálnak, addig a produkciójuk sikerének tudatában lévők arcukon boldog mosollyal, lassú, kimért, modellszerű lépésekkel vonulnak végig a termen.

Az, hogy utóbbiak a karrierépítés közben felmerülő akadályokon is ily könnyedséggel kelnek-e át, több tényezőtől függ. Pleskonics szerint a legfontosabb, hogy mindenki tanulja meg menedzselni magát. "Legyél életrevaló és keresd azokat az embereket, akik felfigyelhetnek rád." Mindehhez komoly egyéni elhatározásra lenne szükség, a jelenlévők közül viszont néhányan csupán egyszerű szárnypróbálgatásnak tartják mai fellépésüket. Ahhoz, hogy ők minél jobban megismerhessék képességeiket, helyben lenne szükség fellépésekre. "Ha az itteni zsűri valamelyik tagjának az emlékezete megőrzi őket, az már egy lehetőség" - mondja Pleskonics. A tehetséggondozó stúdiók mellett az Ifjúsági Ház is biztosít további szereplési lehetőségeket az arra érdemesnek tartottak számára.

Az itt felbukkanó talentumoknak csak kis része fog felnőtt korában ezen a szakmai területen maradni, így felmerülhet a kérdés: mire jó az egész? " A dolognak az életre szóló értelme az, hogy ezek a gyerekek bármikor ki tudnak állni a maguk és mások gyönyörűségére énekelni, szavalni - magyarázza Pleskonics. - Egy ilyen generációval egy olyan kultúrtársaság nőhet fel, amely már képes európai módon szórakozni."

Lehet, hogy a "na, milyen voltam" vigyorral anyjához szaladó duplacopfosból, az átszellemült tekintettel Baka Istvánt szavaló gimnazistalányból és a túlméretezett öltönyében is bájosan feszítő kisfiúból soha nem lesz filmsztár. Ezen az estén két órán keresztül mégis szórakoztatni tudták egymást és a közönséget. Tették mindezt arcukon az olyan emberek mosolyával, akik szemlátomást jól érzik magukat a bőrükben. Sőt, akár még boldogok is.

















 

2003. február 19.