Fiatal versmondók és énekesek prezentálták tudásukat január 22-én az
Ifjúsági Házban. A siker titka mindenkinél más volt: egyesek széles mosollyal
szuggeráltak, mások komolyan elnéztek a fejek felett. A motivációjuk azonban
megegyezett: szerették volna feltárni másoknak önmaguk egy részét. S alig
várták, hogy ne csak nézzük őket, hanem lássunk is bennük valamit.
A
kezdésre mintegy hetven főre duzzadó közönségét büszke apukák, fess anyukák,
komoly tekintetű tanárnők és természetesen a gyerekek alkotják. Uhljár
Ildikó, az Ifjúsági Ház KHT rendezvényszervezője elmondja, hogy az IH
negyedik alkalommal rendezi meg a "Verset mondok, énekelek"
című tehetségkutató versenyt. A negyvenkilenc indulóból két elődöntő során
választották ki azt a huszonöt iskolást, akik a mai döntőn újra bemutathatják
tudásukat vers és ének kategóriában.
Mi visz rá egy diákot arra, hogy plusz terhet vegyen a vállára? Az általam
megkérdezett fellépők válaszai alapján a fődíj, a tíz ember számára felajánlott
felvidéki körutazás a részvételben nem játszott közre. Szilágyi Ferenc,
a Déri Miksa Ipari Szakközépiskola tanulója nem is tudta, hogy lehet valamit
nyerni. " A szereplési kedv hajt engem ilyen rendezvényekre"
- mondja a továbbtanulás előtt álló fiatalember. Hasonló véleményen van
Baján Edina, a Tápai Antal Szakközépiskola 19 éves tanulója is: "Magam
miatt vállaltam el. Meg akartam mutatni valamit önmagamból."
Mint később kiderül, a jövőbeni potenciális "menedzserekből"
nincs hiány: a zsűriben helyet foglal a szegedi önkormányzat kulturális
és közművelődési bizottságának korábbi elnöke, a kulturális iroda vezetője
és az Ötágú Síp Kulturális Egyesület alelnöke, mind hatalommal és kapcsolatokkal
bíró emberek. A műsorvezető pedig Pleskonics András, az AranyPódium Tehetségprogram
és a Plesiker Showtime Műsor- és Rendezvényszervező Iroda vezetője, vagy
ahogy ő önmagát definiálja: tehetségpásztor. Pleskonics legutóbb híressé
vált "gyerekei" közül Pillár Napsugárt említi, aki a Szerelem
utolsó vérig című filmben Bery Ary kislányát alakította. "A gyereket
meg kell tanítani arra, hogyan találhatja meg önmagának az igazi sugallatait
- vallja Pleskonics. - Ha kívülről ezt egy pedagógus, egy szülő vagy egy
művészeti műhely megerősíti, akkor lesz telitalálat."
A
mai felhozatal alapján látszik, hogy már a nyolc-tíz év körüliek is el
tudják magukat adni. Egy magabiztos mosoly, egy lelki kikacsintás a közönségre,
egy bájos mozdulatsor; közben a kezek elöl előírásszerűen összekulcsolódnak,
vagy tenyérrel lefelé nyugszanak a combon. Míg a bakizók lesütött szemmel,
karkötőjüket babrálva gyorsan a helyükre somfordálnak, addig a produkciójuk
sikerének tudatában lévők arcukon boldog mosollyal, lassú, kimért, modellszerű
lépésekkel vonulnak végig a termen.
Az, hogy utóbbiak a karrierépítés közben felmerülő akadályokon is ily
könnyedséggel kelnek-e át, több tényezőtől függ. Pleskonics szerint a
legfontosabb, hogy mindenki tanulja meg menedzselni magát. "Legyél
életrevaló és keresd azokat az embereket, akik felfigyelhetnek rád."
Mindehhez komoly egyéni elhatározásra lenne szükség, a jelenlévők közül
viszont néhányan csupán egyszerű szárnypróbálgatásnak tartják mai fellépésüket.
Ahhoz, hogy ők minél jobban megismerhessék képességeiket, helyben lenne
szükség fellépésekre. "Ha az itteni zsűri valamelyik tagjának az
emlékezete megőrzi őket, az már egy lehetőség" - mondja Pleskonics.
A tehetséggondozó stúdiók mellett az Ifjúsági Ház is biztosít további
szereplési lehetőségeket az arra érdemesnek tartottak számára.
Az itt felbukkanó talentumoknak csak kis része fog felnőtt korában ezen
a szakmai területen maradni, így felmerülhet a kérdés: mire jó az egész?
" A dolognak az életre szóló értelme az, hogy ezek a gyerekek bármikor
ki tudnak állni a maguk és mások gyönyörűségére énekelni, szavalni - magyarázza
Pleskonics. - Egy ilyen generációval egy olyan kultúrtársaság nőhet fel,
amely már képes európai módon szórakozni."
Lehet,
hogy a "na, milyen voltam" vigyorral anyjához szaladó duplacopfosból,
az átszellemült tekintettel Baka Istvánt szavaló gimnazistalányból és
a túlméretezett öltönyében is bájosan feszítő kisfiúból soha nem lesz
filmsztár. Ezen az estén két órán keresztül mégis szórakoztatni tudták
egymást és a közönséget. Tették mindezt arcukon az olyan emberek mosolyával,
akik szemlátomást jól érzik magukat a bőrükben. Sőt, akár még boldogok
is.
|