Sarnyai Tibor

Pannon próza

Örökségünk címmel indított útjára verses és prózakötet-sorozatot egy eleddig nem túl ismert könyvkiadó vállalkozás, a Trikolor Könyvkiadó Kft. a közelmúltban. A sorozat fő célja, hogy az élő irodalom "legjavát" hagyományozza az utókorra, "hitelesen" összegyűjtve.

A sorozat különlegességét elvben az adja, hogy a köteteket maguk a - jórészt a nép-nemzeti kánonba tartozó - szerzők szerkeszthetik meg. A Mészöly Miklós munkásságát bemutatni szándékozó kötet, a Pannon töredék is azt vallja, hogy a benne szereplő szövegeket maga a szerző válogatta. Mivel az író tavaly júliusban elhunyt, e kötet körüli szerkesztői munkája - bár nem lehetetlen - erősen kétségbe vonódik. A kötetben szereplő novellák, elbeszélések, "kép- és hangsorok" (Ottlik műfaj-megjelölése) egyértelműbben tükrözik Mészöly monográfusának kánonját, mint a szerzőét. Annál is inkább, mert a szerző 1989-ben már készített egy - könnyelműen szólva - hasonló könyvet, mely akkor elnyerte a kitüntető Év Könyve díjat is. Különös, hogy ez az új, "hiteles" válogatás nem követi a díjnyertes - és jóval hitelesebb - régi szerkezetét, és olyan alapvető írások hiányoznak belőle, mint a Magasiskola, a Jelentés öt egérről vagy a Bolond utazás - hogy csak a legfájóbb hiányosságokat említsem.

Mindezektől függetlenül maga a könyv persze igen kitűnő Mészöly-szövegeket tartalmaz, melyeket érdemes megismernünk. Nem is a válogatáskötet ellen van kifogásom, hiszen minél több Mészöly-szöveg hozzáférhető, annál jobb. Ebből a könyvből is megismerhető az író tömör, szikár, sűrítéses technikájú és narrációközpontú prózája, mely eltérést jelent a Kosztolányi-Márai-Ottlik képviselte vonaltól, de egyben visszatérést a Krúdy-szerű, asszociációs próza irányába. Mészöly nem mond történetet, nem anekdotázik, hanem a jelentéktelen körülmények pontos feltérképezésével vállalkozik valami örökké érvényeset és az emberre jellemzőt bemutatni. A szerző e kötetbe beválogatott írásai a dél-dunántúli tájból - legfőképpen Szekszárd és környéke - kiindulva a fény és a sötét szimbolikus ellentétével, az emberi lét alapkérdéseivel, a történetek elmondhatatlanságával, a leírás lehetetlenségével és a realizmus mint írói technika kudarcával foglalkoznak. Csak az a zavaró ebben az új kötetben, hogy nagyon erősen akarja aláhúzni a szerinte egyetlen helyes Mészöly-recepciót, és eközben a halott, tehát védekezni képtelen szerző mögé bújik. Bár, jobban belegondolva, ez a módszer igencsak beletartozik abba a közép-európai közérzetbe, melyről Mészöly annyit beszélt.

Mészöly Miklós: Pannon töredék. Trikolor Könyvkiadó Kft. 2002.

2002. december 1.