Sarnyai Tibor

Letisztított kövek

A Rolling Stones zenéjével egy régi jugoszláv lemez hozott össze engem a nyolcvanas évek végén. A szüleim gyűjteményében lévő korong a belgrádi koncert anyagát tartalmazza, a legjobb nóta persze az "I can't get no" rajta. Sajnos, a karcolás is ennél a dalnál van a lemezen, így nekem a nóta "Áj kent get…(nyiszogás) …sön" formában ismerős. Úgy gondolom, ezzel a problémával nem vagyok egyedül. A Virgin Records legújabb válogatás-duplaalbuma sok tízezer rajongó hasonló fájdalmát enyhíti, hiszen digitálisan újrakeverve, felújított hangszereléssel, javított kiadásban kínálja megvételre a legjobb harminchat Stones-nyalást (plusz négy új felvételt).

Akinek megfelelő hifi-berendezése van, annak valószínűleg érdemes meghallgatnia, hogy hogyan is kellett volna szólni a gitárnak a "Satisfaction"-ban, vagy a basszust milyennek szánták a "Miss you" közepén; milyen a női kórus valójában a "You can't always get what you want" elején, vagy mennyire fantasztikus a "Gimme shelter" feljavított női szólója. Ahol ugye nincs ugrás, nincs surrogás, semmi bántó alapzaj, csak digitálisan feljavított, nagyszerű hangzású rock n' roll és rhythm n' blues.

Akiknek azonban csak áruházi, gazdaságos lejátszója van, mely az ilyen apró, digitális finomságokra érzéketlen, annak valószínűleg nem éri meg a több mint hatezer forintos beruházás, hiszen a "Negyven nyaláson" csupán négy új dal szerepel (ebből az egyik már maxin is megvásárolható). Ezeknek az embereknek - inkluzíve jelen sorok írója - marad a régi bakelitek hangulata, az alapzaj, a sercegés, a bosszantó ugrálás, valamint az elmúlt (zenei) idők többi szimpatikus kelléke.

The Rolling Stones: Forty Licks (Virgin Records, 2002.)

2002. december 2.