- A jó közönség fél siker, olvashatjuk a Szegedi Nemzeti Színház 2003/2004. évi évadjának népszerűsítő plakátján. Ön szerint milyen a jó közönség?

- Azt gondolom, hogy a publikum mindig jó. Ahogyan Bertolt Brecht is megfogalmazta: A nézőket nem lehet leváltani. Nekünk nagyon pontosan kell tudni, hogy ez a közösség, aki magából adja a mi közönségünket, mit vár el tőlünk, és mi merre felé szeretnénk fejleszteni a közízlést, a szokásvilágot, ami kialakult a Szegedi Nemzeti Színház körül.

- Az előző vezetés alatt eltávolodott egymástól a város és a színház. Ön hangsúlyozta, hogy a legfőbb cél az ismételt egymásratalálás. Ehhez az első lépést a Szegedi Szabadtéri Játékok jelentették. Sikerült ezt a célt elérni?

- Úgy vélem jó úton haladunk, és ennek a gondolatomnak a jegyében például azzal az ünnepi ráadáskoncerttel, amit a nem hivatalosan meghirdetett programon kívül szerveztünk, annak hihetetlen ereje volt. Aki ott volt a téren az tanúsíthatja, hogy jóval többen voltunk, mint négyezren, ami a teljes befogadóképessége a tribünnek. Ennek a koncertnek hatalmas városi visszhangja volt, a mai napig megszorongatják a kezemet az emberek az utcán, hogy a szabadtéri játékok 73 éves történetében ilyen élményük nem volt és ezt köszönik. Nem azért csináltam, hogy ezt ők köszönjék, hanem, hogy jelezzem, én távol akarom tartani a politikai csatározásoktól a színházat, de közel akarom hozni a városhoz. Ennek a szándékomnak megfelelően gondolkodom a további közelebbviteli technikákon.

- Beszéljünk egy kicsit a kőszínház soron következő évadjáról. Milyen szempontok alapján választották ki a bemutatandó műveket, és egyáltalán kinek van beleszólási lehetősége a program összeállításába?

- Javaslattevő lehetősége nagyon sok szakembernek van, de a döntést végül is az igazgatóság hozza meg. Ezt viszont csak annak fényében tudja meghozni, hogy az elképzelésekből mi az, ami kigazdálkodható és mi az, ami nem.

- A szabadtéri után a kőszínházi évadban is megkötötték az igazgatóság kezét?

- Abszolút mértékben. A költségvetés egy nagyon szigorú találmány és csak ezen belül szabad a vásár. Ezen belül kellett gondolkodnunk, és ennek megfelelően terveztük meg a következő évadot, amelyben sok-sok olyan különlegesség is van, amelyeket büszkén lehet vállalni. Ilyen például a próza. Pirandello nagyon régen, talán soha nem volt még Szegeden és mi ezzel nyitunk.

- A bemutatandó operák – Don Carlos, Tosca, Anyegin, Bánk bán – mind-mind közismert művek. Ezzel szemben a prózai előadások címei nem biztos, hogy ismerősen csengenek a közönség fülében. Nem tartanak attól, hogy mert nem annyira ismertek ezek a prózaírók, kisebb lesz a közönség érdeklődése?

- Úgy gondolom, a legismeretlenebb a szerzők közül Zsolt Béla neve, aki egy káprázatos író és méltatlanul mellőzött. Egy nemzeti színháznak pedig kötelessége, hogy a nemzeti irodalmi kincsből merítsen. Zsolt Béla Nemzeti drogéria című műve egy remekmű. Ennek megfelelően azt hiszem, hogy remek és különleges előadásban fogjuk tálalni a szegedi és talán nem is csak a szegedi nézőknek. Ugyanígy, a félig magyar származású Ödön von Horváth neve sem csenghet ismeretlenül a színházba járó közönség számára, mégis kevesebbet játszott szerző, aki egészen különleges. A Mesél a bécsi erdő című darabja hasonlóan a Nemzeti drogériához szintén remekmű. Ugyanebbe a kategóriába tartozik Pirandello Hat szerep szerzőt keres című alkotása is. Nekem az a felelősségem, hogy a pénzt, amit felhasználhatok az csak és kizárólag különleges értékre fordítható. Ez a három prózai mű az én értékrendemben különleges érték. Ugyanez mondható el a két gyerekdarabról, a Pinokkióról és a Mumusról is. Ez utóbbi, Bornai Tibor munkája, remekműgyanús. Nekünk a lehetőségeinkből csak értékspecifikus gazdálkodásra van esélyünk, hogy noha néha kísérletezünk is, de gyakorlatilag csak különleges előadásokra fordítjuk a közösség adófilléreit.

- A musical hiányzik az idei palettáról, pedig ez Magyarországon ma igen népszerű műfaj, Ennek a hiánynak anyagi vagy más természetű oka van?

- Hiányzik, nem hiányzik, az az igazság, hogy nemigen találtuk meg a büdzsében a helyét. A musical drága mulatság, de hogy teljesen mégse hiányozzék, a két gyermekdarabot musicales formában visszük színre. Tehát képviselve lesz a műfaj, ha nem is felnőttmusical formájában.

- Még nem beszéltünk az operákról…

- Az úgynevezett Vaszy-hagyományt, tehát a kétosztatú operakultúrát én is nagyon fontosnak tartom, tehát egyrészt a slágeroperák XXI. századi gondozását és további életét, másrészt a kortárs opera is nagyon izgat: vagy a klasszikus operák kortárs feldolgozása vagy effektíve maga a kortárs opera.

- A bérletfüzetben nem látni kortárs operát…

- Előkészületben vagyunk, de szeretnénk megvárni vele a Kisszínház újjáépítését.

- Ez mikorra várható?

- 2005. márciusára, de egy operát előkészíteni óriási munka ám. A kortárs opera mindenesetre igen fontos eleme a színházvezetői gondolkodásunknak, és ebben kiváló partnerek állnak rendelkezésünkre. Ilyen a színháztól eltávozott Oberfrank Péter éppúgy, mint Molnár László, az új operaigazgató. Ezt a szellemiséget képviselik a fiatal rendezők is, Kovalik Balázs például, aki egyébként a szezon végén a Se villa se borbély felújításával fog visszatérni Szegedre. Almási Tóth András is szívesen rendezne majd operát és még egy csomó fiatal, operával szenvedélyesen foglalkozni vágyó növendék is jelentkezett.

- Ennyire kedveli a fiatalokat?

- Nekem, aki már nem vagyok egészen fiatal, mániám a fiatalság. A helyzetbehozásuk egyik fontos főigazgatói feladatom. Ez egyébként nem elsősorban életkori kérdés. Gregor József telekkönyvileg nem fiatal, mégis fiatalokat megszégyenítő lendülettel rendezi Verdi Don Carlosát életében először. Az ő személyében rendezőt avatunk.

- A bérlettájékoztatót tanulmányozva úgy tűnik, mindenki megtalálhatja a maga és pénztárcája számára ideális bérletet. Mégis vegyünk egy konkrét példát, mondjuk a diákbérleteket. Itt milyen igényeket vettek figyelembe?

- Az iskolákkal való egyeztetés után a színház szervezési osztálya felel a bérletterjesztésért, amely ez ügyben nagyon nagy tapasztalatokkal rendelkezik, és igen kiváló kapcsolatrendszert épített ki az oktatási intézményekkel. Ennek alapján állították össze a diákbérletek kínálatát.

- Mennyire számít a diákságra, mint potenciális színházlátogatóra?

- Annyira, hogy túl a bérleti lehetőségeken, bérleten kívüli elképzelésekkel is foglalkozunk. Visszahívjuk a nyitó díszelőadást, A gyertyák csonkig égnek-t, meghívunk Lope de Vega-előadást Budapestről Udvaros Dorottyával és Rátóti Zoltánnal, A kertész kutyáját. Meghívunk továbbá egy Shakespeare-vígjátékot is Básti Juli főszereplésével. Emellett bemutatjuk az Emigránsokat, amire elsősorban az egyetemi ifjúság jelenlétére számítunk, hiszen a premier is az egyetem rendezésében, az Őszi Kulturális Fesztivál keretében lesz.

- Ezt konkrétan hol láthatjuk?

- A Szegedi Várban, ahol reményeink szerint a darab sok előadást fog megélni. A színpad alatt pedig az Understage-színházat próbáljuk létrehozni, ahol késő esti late night-show jellegű produkciókat szeretnénk színpadra vinni.

- Mit takar a late night-show kifejezés?

- Azt, hogy fél tizenegykor kezdődik az előadás. Elsősorban itt is az egyetemistákra számítunk. Kinéztem két olyan művet, ami biztos, hogy az egyetemi hallgatók számára nagyon izgalmas lesz és esténként olyan 70-80 egyetemistának ezt el tudjuk játszani ott a színpad alatt.

- Melyek ezek a művek?

- Az egyik már egy meglévő előadás, a Kálloy Molnár Péter által zseniálisan játszott Kucó című színdarab, és Fekete Gizinek találtam egy amerikai monodrámát, egy érdekes sorsú hölgynek a történetét, amelyet szeretnénk oda berendezni. Tehát vannak mindenféle jelek arra, hogy a közönség minél szélesebb rétegét meg tudjuk szólítani, és különösen szeretnénk, ha az egyetemi ifjúság is színházbajáró lenne.

- Főigazgatóként ez lesz az első évadja. Gondolom fontos, hogy a szegediekben milyen kép alakul ki az új színházvezetésről. Az évad végén Székhelyi József mivel lenne maradéktalanul elégedett?

- Semmivel. Ez nem olyan foglalkozás, hogy maradéktalanul elégedett lehessen az ember.

- Akkor mikor mondhatná el, hogy egy jó évet zárt?

- Azzal lennék elégedett, ha a gazdasági számításaink beválnának, ha a költségvetési kereten nem lépnénk túl, mert nem ízlésem a túlköltés. Az viszont ízlésem, hogy a kereten belül maradva semmiféle szakmai sebet ne kapjon a műsorterv. Azt hiszem, hogy azok az elképzeléseink, amelyeket a műsorfüzetben szerintem nagyon ízlésesen nyomtattak, azok nem pusztán egy üres és tartalmatlan, ámde csinos kis sajtókiadványok, hanem azt a tartalmat, amit árasztanak, azt meg is tudják valósítani. Végezetül hadd engedjem meg magamnak azt a mondást, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják már nem ígéret. Azt gondolom, amit megígérek, azt be akarom tartani, és ezért nem várok ünneplést. Ez a kötelességem. Erre vagyok szerződve.