Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja



Sarnyai Tibor

„Beleszerettem Gyurkó Elektrájába”
A SZESZ a Paál István-i hagyományt folytatná


Rendszeresen összejövő, színvonalas műhelymunkát végző egyetemi színjátszó kört kíván létrehozni a Czene Zoltán vezette Szegedi Egyetemista Színház (SZESZ), olyat, amely a Paál István által megteremtett hagyományokat folytatná Szegeden. A csoport elsőként a Kossuth-díjas Gyurkó László Szerelmem, Elektra című drámáját állította színpadra a JGYTFK alagsorában lévő Tamási Áron Klubban. Interjúnkban a színház szellemi vezetője, Czene Zoltán beszél a SZESZ eddig végzett munkájáról és a tervekről.

- Paál István idején nagyrészt a politikum tette kimagaslóan népszerűvé a színházat. Ez a hatás elmúlt. Ma mivel lehet becsalogatni a tehetséges embereket a színpadra?

- Igaz, hogy politikai áthallásokkal működött 1990-ig a magyar színház, de úgy vélem, ma már más színházi kultúra dívik. Bizonyos dolgokat most is csak a színház mondhat el, így az - bár ez lehet, hogy naiv gondolat – ma is népszerű. Az általam kiválasztott darab, Gyurkó László Szerelmem, Elektra című drámája is örök emberi problémákról szól, a szerelem, a hatalom, a hazugság kérdéseiről.

- Ennek ellenére mégiscsak beleütköztök a politikába, épp a választott szerző kérdéses kanonizációja miatt.

- Azt történt, hogy én ebbe a darab beleszerettem. Tudom, hogy Gyurkót ma sokan kommunistának könyvelik el, és ismerem a Kádár-könyvét is, de engem nem ez érdekel. Megpróbáljuk tiszta lappal indítva, a saját felfogásunkban eljátszani a darabot. Egyébként a szerző nagyon örült a megkeresésnek, és a darab jogdíját is elengedte nekünk.

- Paál István színháza rendkívüli hatású volt. Lehet azt a kezdeményezést folytatni?

- Azt tudni kell, hogy Paál István után is voltak Szegeden egyetemi színpadok, és elszórtan ma is vannak. Például a Kormos Tibor vezette egyetemi színpad nagy hatással játszotta el a Macbeth-et a rendszerváltozás környékén. A Paál-féle színházban engem elsősorban a műhelymunka fogott meg, az, ahogyan dolgoztak. Hogy politizáltak, azt szerintem a kor indukálta. Én a műhelymunkát, a rendszeres, komoly színházcsinálást akarom folytatni, ebből a szempontból kötődöm Paál Istvánhoz. A mostani bemutatók ennek a leendő műhelynek az esélyét jelentik. A novemberi előadások végén, a játék után szeretnék fórumot tartani a nézőkkel a TÁK-ban, ahol jelentkezhetnének azok, akik érdeklődnek a műhely iránt. A „profik”, Simó Zsófi és Boncz Ádám jelenléte is kedvcsináló bizonyos szempontból. Abban bízom, hogy a darab sikere továbblendíti majd a SZESZ-t. Izgulok, mert a mai előadást Galkó Bence is megnézi. Az ő véleménye is segít eldönteni, hogy bohóckodás, vagy komoly munka-e, amit végzünk.

- Ha komolyan veszik, a színház költséges műfaj. Hogy sikerült a darab anyagi vonzatát előteremteni?

- Minimális pénzből akartam megrendezni a drámát. Kevés kellékkel dolgozunk, a plakátokat és a szórólapokat pedig az EHÖK finanszírozta számunkra. Ennek ellenére máris kétszer annyit költöttem a zsebpénzemből az előadások létrehozására, mint amennyit szántam rá. Ez hosszútávon nem működik. Ha a közönség visszajelzéseiből az derül ki, hogy nem pojácáskodás, amit művelünk, akkor bejegyeztetjük magunkat mint öntevékeny egyetemi csoportot. Bízom benne, hogy ez megkönnyíti majd bizonyos források elérését is.

- A darab az őszi kulturális seregszemlének is része. A meghirdetett október 13-i előadáson túl láthat még benneteket a közönség?

- Igen, ebben a hónapban még játsszuk a darabot 28-án, kedden, és másnap, 29-én, szerdán is. Fontos elmondani, hogy a TÁK maximum hatvan embert tud befogadni, ezért érdemes időben érkezni, vagy előre helyet foglalni a plakátokon meghirdetett telefonszámon. Lényeges, hogy a mi színházunk teljesen ingyenes. Ha a közönség jól fogadja a produkciónkat, novemberben is folytatjuk az előadásokat. Jó lenne, ha minél többen eljönnének.


 

2003. október 8.