A karakterek nem sokat változtak (a folytatás kötelez), a szereplők ezúttal is vadul magyaráznak, a párbeszédeik leginkább veszekedésnek hatnak (elvégre francia filmről van szó), és persze a bűnözőkről is kiderül, hogy kínaiak (hisz ez a Taxi).

Ha a néző esetleg elfelejtette volna, milyen is ez a taxi és ki ül a volánnál, már az első percekben akad egy utasa, akinek az élete múlik azon, kijut-e húsz percen belül a reptérre. A kihívástól megtáltosodó hófehér Peugeot háromszázzal repeszt az autópályán, majd a nyakában lihegő rendőrök ösztökélésére Daniel (Samy Naceri) magasabb fokozatba kapcsol. A másik főszereplő, Emilien (Frederic Diefenthal) sem változott túl sokat. Aktuális ügye nyolc hónapja rabolja el édes álmát, így a rend jócskán frusztrált őre hajnali háromkor a munkát választja, hogy végre elkapja a Mikulás ruhába bújt bankrablókat. A korai kelés azonban nem tesz jó nyomozónknak, mert bár valóban letartóztat egy fegyveres Télapót, a szakáll mögött a főnöke rejtőzik, aki éppen beépülni készült. Hiába, Gibert (Bernard Farcy) felügyelő nagy stratéga, de zseniális akciói mindig elcsúsznak egy apróságon.

A történet amúgy is vékonyka fonala itt-ott erősen feslett, a sztori megmarad egymás után helyezett jelenetek sorozatának. A poénok hol ülnek, hol nem, na de ember legyen a talpán, aki a nyakába ömlő szövegből minden arra érdemes mondatot elcsíp. A kevesebb több lett volna tipikus esete. Ami viszont a látványt illeti, az alkotóknak sikerült néhány olyan ötlettel előrukkolniuk, amelyek a hasonló akcióvígjátékok nem koptattak még el. Túlléptek végre a Renault 5-ösök halomra törésén, sőt a klasszikus autós üldözéseket sem erőltetik. Helyette biciklis nyomában száguldó görkorisok, és taxi üldözte síelők vannak, akiket ejtőernyős rendőrök tartóztatnak le.

Ha valaki unja az amerikai filmgyár egy kaptafára készülő filmjeit, mindenképpen nézze meg! Ez sem túl eredeti, de legalább más sablon után készült.