Érdekes neveket adtak nekik a készítők. Artin, az öcsi, akit Welker Gábor alakít, helyes, de visszafogott, lakótelep- és zenefüggő, 25 éves srác. Bátyja, Nate, akinek a neve a na, te… kezdetű mondatokból született, egy szexőrült pornóíró, aki napjának egyik felét az internetes pornóoldal szerkesztésével, másikat pedig a nők felszedésével tölti. Őt Schmied Zoltán személyesíti meg. Útjukat kereső tipikus fiatalok, akikre hirtelen rászakadt az önállóság. Így most leginkább egymást marják. Welker Gábor hűen alakítja a szemérmes álmodozót, akit túlságosan megvisel a másképp gondolkodók magatartása, míg Schmied Zoltán a jellegzetes macsót adja elő.

A film két konfliktusra épít: lakásbőség van, de Artin nem hajlandó átköltözni a szomszédba. A másik persze a nő felbukkanása, akibe Artin szeret bele, de akinek már viszonya volt egyszer a macsó bátyóval. A fiú már-már betegesen fél a nőcsábász tesótól. A két ellentétes jellem szembeállítása, állandó, általában megmosolyogtató konfliktusaik jól példázzák a mai fiatalok eltérő gondolkodásmódját: van, aki a hűség, és van, aki az „élvezzük ki az életet” felfogás híve.

Akadnak a lakótelepnek kacagtató külsejű és modorú, fontoskodó tagjai is. Ilyen Artin barátja, a kövér trafikos fiú (Elek Ferenc), aki többnyire agyament tanácsaival okoz mulatságos jeleneteket.

Mindjárt az elején kiderül, hogy a szereplők jól játszanak. Röpködnek a poénok. Egy viszonylag egyszerű, túl sok helyszínt és kelléket nem igénylő alkotásról van szó, mely a magyar fiatalságot tárja elénk, kissé kifigurázva, mégse volt bennem az a jól ismert érzés, hogy látszik, magyar film. A színészek személyiségükkel, játékukkal megalapozzák a produkció hangulatát. Az embernek kedve támad a lakótelepen élni, mert azt érzékeltetik, ez egy vidám közösség, ahol van min röhögni. Ahol a maga kis környezetében mindenki jól elvan. Filmet vetítenek a ház tetején, romantikáznak a Duna-parton. Olyan dolgok fontosak számukra, ami nekünk, mai fiataloknak. Hasonlítanak ránk.

Néhányan közülük már szerepeltek korábbi Dyga Zsombor-produkciókban is, - pl. a Gyilkosokban -, így nem lehetett nehéz összeválogatni az ideális karaktereket. Bognár Anna, aki a film női főszerepét játssza, szintén másodszor szerepel a rendező filmjeiben. Alakítása szerint kissé kiismerhetetlen személyiség, legalábbis időnként nem derül ki, mit gondol és mit miért tesz.

Akad egy-két jelenet, ami nem teszi érthetővé a következő képsorokat, ezért olyan érzésünk támad, mintha lemaradtunk volna valamiről.

A produkción érezhető a fiatal alkotógárda keze nyoma. A merész beállítások, szokatlan alsó-felső gépállások és a hirtelen átugrások egyik képből a másikba pörgő ritmust adnak a filmnek, annak ellenére, hogy abban olyan sok minden nem történik, és mentes az izgalmas akció-jelenetektől is. A részeket színesítik az időnként bevágott jelenetek, amelyekben egy-egy, a dialóghoz kötődő múltbeli esemény idéződik fel. Rendszerint ütős poénokkal fűszerezve.