- Hogy merült fel a Magyar vándor alapötlete?

- Nem tudom pontosan megmondani, mikor jutott eszembe egy ilyen történelmi vígjáték forgatásának a gondolata. Igazából ez már régi, dédelgetett álmom volt, nagyon sokat tervezgettem - tavaly pedig elérkezettnek láttam az időt arra, hogy belevágjak.

- Korábban is foglalkoztatták a történelmet humorosabb oldalukról bemutató filmek?

- Mindig is szerettem az ilyen típusú alkotásokat, főleg az angol Monthy Python csoport művei tartoztak a kedvenceim közé. Úgy érzem, ők annak idején a Gyalog-galoppal műfajt teremtettek. Egy kicsit onnan is adódott a Magyar vándor ötlete; elgondolkoztam, vajon alkalmas lenne-e a hét vezér alakja is egy hasonló humoros produkcióhoz.

- Rendkívül rövid idő alatt sikerült leforgatni a filmet. Nem ment ez valahol a minőség rovására? Nem kellett egyes előre megtervezett dolgokat megváltoztatni?

- Remélem, a minőséggel nem lesz semmiféle gond... A problémákat nagyrészt ki lehetett küszöbölni egy nagyon jó szervezéssel; másrészt azonban kompromisszumokat is kellett kötnünk. Nagyjából tudtuk, mennyi pénz áll a rendelkezésünkre, illetve mennyit tudunk még előteremteni a munkálatokra. Eszerint formáltuk a forgatókönyvet is, hogy mindent a tervezett színvonalon el tudjunk készíteni.

- Mi okozta a legnagyobb nehézséget a forgatás során?

- Nagyon meleg volt a tavalyi nyár, az egész stáb szenvedett a hőségtől, nem beszélve a színészekről, akik a vastag jelmezek miatt borzasztó nehéz körülmények között dolgoztak. Elképesztő rövid idő alatt forgattuk le az anyagot, tényleg gyilkos tempót kellett diktálnunk. Kalapot emelek mindenki előtt, hogy végül is sikerült mindent végrehajtanunk.

- Nem voltak nyűgösek a vezérek?

- Nem, nagyon rendesek voltak, zokszó nélkül tették a dolgukat, talán azért is, mert élvezték a forgatást, és azt érezték, hogy ebből valami nagy durranás is lehet...

- Könnyen megtalálta velük a közös hangot?

- Igen. Igazából a színész akkor érzi jól magát, ha látja, hogy a rendező felkészült, és tudja, mit akar. Ilyenkor jól irányíthatók, könnyen közös nevezőre lehet jutni velük. Szerintem ez a lényege egy ilyen munkának. Ilyenkor nem is lehet semmi baj.

- A rendezői munka mellett mennyi idejét kötötte le az, hogy producerként pénz után kutasson?

- A két feladatot szét tudtam időben választani. A filmnek az előkészítő szakaszában főleg a produceri jellegű problémákat kellett megoldanom. Aztán, mihelyst rendelkezésre állt már az induláshoz szükséges pénz, onnantól kezdve kizárólag a film alkotójaként tevékenykedtem. Természetesen nem mindent egyedül csináltam, a hátam mögött volt egy csapat, amely segítette a munkámat, és így a továbbiakban mentesíteni tudott mindenféle produceri kötelezettség alól.

- Mennyi volt a film költségvetése, és honnan sikerült előteremteni rá a pénzt?

- Körülbelül 360-380 millió forint. Az, hogy ez az összeg összegyűlt, egyrészt a szponzoroknak köszönhető, akik nagy részt vállaltak a filmből, másrészt pedig az állami pályázatoknak - a Magyar Mozgókép Közalapítványtól nyertünk 80 milliót. A költségvetés harmadik része pedig magánpénz.

- A Valami Amerika az utóbbi évek legsikeresebb filmje volt hazánkban. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen siker után könnyen összejön a pénz egy újabb alkotásra. Mégis többször panaszkodott arra, hogy nehezen tudta biztosítani a Magyar vándorhoz szükséges anyagi hátteret. Csalódott?

- Kétségtelen, hogy van bennem egy kis keserűség emiatt; én is úgy véltem, hogy egy ilyen siker után már minden olajozottabban fog menni. De tudomásul vettem, hogy ma ez Magyarországon még nem így működik. A baj kicsit abból adódott, hogy egy átmeneti időszakban voltunk - még nem volt filmtörvény, de már mindenki nagyon várta. Pont ebben a zavaros periódusban kellett valahogy pénzügyi forrásokat találnom, ami azért megnehezítette a dolgot.

- A történelmi korokat és személyeket mi alapján választották ki?

- Abszolút a humor volt a fő szempont. Végigvettük a magyar történelmet, és megvizsgáltuk, mit tudunk humorosan megfogalmazni, egy kicsit a visszájára fordítani. Ilyen szempontból komoly aránytalanságok vannak a filmben, és ezért semmiképpen sem ajánlom, hogy valaki ebből tanulja meg a magyar történelmet.

- A szereplők között több ismert színész, médiaszemélyiség vagy valamilyen sztár is található. Mit gondol, mennyire fogja ez megdobni a nézettséget?

- Biztos, hogy számít majd valamennyire, de az igazi célom nem ez volt. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egyfajta tiszteletadás a személyüknek. Szomorú, de ezek a nagy színészek manapság borzasztó kevés lehetőséget kapnak filmekben. Úgy éreztem, hogy nekem most megvan arra a lehetőségem, hogy megmutassam őket, még ha sokszor csupán pillanatokra is. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy szinte az első szóra mindannyian elvállalták a szereplést.

- Lehet-e beszélni valamiféle célközönségről, akiknek elsősorban szól a film?

- Igazi családi mozit akartunk készíteni, amely mindenki érdeklődésére számot tarthat. Hiszen a témája is olyan, hogy nyolc általánossal bárki könnyen megértheti. Épp ezért nem érzem annyira korosztály-specifikusnak ezt a filmet.

- Mindig azt hangsúlyozza, hogy a filmkészítéssel a szórakoztatás a célja. De gondolom, azért valamit el is akart mondani a Magyar vándorral.

- Bár a hét vezér karaktere a műfaji sajátosságok miatt erősen sarkított, azért ha összegyúrjuk őket, valamennyire megkaphatjuk a magyar ember jellemvonásait. Egy kicsit az a szándék vezérelt, hogy ezeket a tulajdonságokat felvillantsam. A film végkicsengése is nagyon pozitív, mondanivalója pedig olyan, amit bátran vállalok: jó helyen vagyunk, és az is jó, hogy itt lehetünk.

- A vezérek között volt kedvence, volt olyan, aki igazán a szívéhez nőtt?

- Mind a hét... Ők így együtt helyesek és jók, felesleges őket szétválasztani.

- Egyszer azt nyilatkozta, hogy a filmben jelenlévő humor egy rendkívül szűk mezsgyén mozog, és nagyon speciális. Mit jelentett ez a színészi játékban, mit várt el a szereplőktől?

- Ez egy olyan típusú humor, amit nagyon visszafogottan, blazírt pofával kell előadni. Ez akkor működik, ha ők semmilyen szinten nem reagálják túl a dolgokat, nem mutatják, hogy élvezik, amit játszanak. Egyfajta odavetett, verbális humora van a filmnek és egy picit „bamba” játékot igényel, amit nem könnyű megvalósítani.

- Milyen fogadtatásra számít a szakma és a közönség részéről?

- A szakma már találkozott vele a filmszemlén, és szó se róla, elég vegyes érzelmekkel fogadta. Sokféle érv elhangzott, de talán még nincs kialakult vélemény. A közönség viszont nagyon pozitívan viszonyult hozzá, kifejezetten szerették, ahogy a visszajelzésekből értesültem.