Az utóbbi idők legsikeresebb magyar filmje kétségkívül a Valami Amerika
volt, amelyet több mint félmillióan láttak a hazai mozikban. A rendező,
Herendi Gábor nem sokáig ült a babérokon: két éves szünet után újra forgatni
kezdett. Némileg váratlanul a magyar történelem vázlatos bemutatására vállalkozott,
egy hazánkban eddig még nem honos műfaj, a humoros - utazgatós road movie
keretében. A közönség felfokozódott érdeklődését mi sem mutatja jobban,
mint hogy a Magyar Vándor február 5-ei díszbemutatóján dugig megtelt a szegedi
Belvárosi Mozi nagyterme - sokan hely híján a lépcsőre szorultak. A vetítés
előtt a rendezővel beszélgettem a filmről.
-
Hogy merült fel a Magyar vándor alapötlete?
- Nem tudom pontosan megmondani, mikor jutott eszembe
egy ilyen történelmi vígjáték forgatásának a gondolata. Igazából ez már
régi, dédelgetett álmom volt, nagyon sokat tervezgettem - tavaly pedig
elérkezettnek láttam az időt arra, hogy belevágjak.
- Korábban is foglalkoztatták a történelmet humorosabb
oldalukról bemutató filmek?
- Mindig is szerettem az ilyen típusú alkotásokat, főleg
az angol Monthy Python csoport művei tartoztak a kedvenceim közé. Úgy
érzem, ők annak idején a Gyalog-galoppal műfajt teremtettek. Egy kicsit
onnan is adódott a Magyar vándor ötlete; elgondolkoztam, vajon alkalmas
lenne-e a hét vezér alakja is egy hasonló humoros produkcióhoz.
- Rendkívül rövid idő alatt sikerült leforgatni a
filmet. Nem ment ez valahol a minőség rovására? Nem kellett egyes előre
megtervezett dolgokat megváltoztatni?
- Remélem, a minőséggel nem lesz semmiféle gond... A
problémákat nagyrészt ki lehetett küszöbölni egy nagyon jó szervezéssel;
másrészt azonban kompromisszumokat is kellett kötnünk. Nagyjából tudtuk,
mennyi pénz áll a rendelkezésünkre, illetve mennyit tudunk még előteremteni
a munkálatokra. Eszerint formáltuk a forgatókönyvet is, hogy mindent a
tervezett színvonalon el tudjunk készíteni.
- Mi okozta a legnagyobb nehézséget a forgatás során?
-
Nagyon meleg volt a tavalyi nyár, az egész stáb szenvedett a hőségtől,
nem beszélve a színészekről, akik a vastag jelmezek miatt borzasztó nehéz
körülmények között dolgoztak. Elképesztő rövid idő alatt forgattuk le
az anyagot, tényleg gyilkos tempót kellett diktálnunk. Kalapot emelek
mindenki előtt, hogy végül is sikerült mindent végrehajtanunk.
- Nem voltak nyűgösek a vezérek?
- Nem, nagyon rendesek voltak, zokszó nélkül tették a
dolgukat, talán azért is, mert élvezték a forgatást, és azt érezték, hogy
ebből valami nagy durranás is lehet...
- Könnyen megtalálta velük a közös hangot?
- Igen. Igazából a színész akkor érzi jól magát, ha látja,
hogy a rendező felkészült, és tudja, mit akar. Ilyenkor jól irányíthatók,
könnyen közös nevezőre lehet jutni velük. Szerintem ez a lényege egy ilyen
munkának. Ilyenkor nem is lehet semmi baj.
- A rendezői munka mellett mennyi idejét kötötte le
az, hogy producerként pénz után kutasson?
Vándor
mosoly
Bevallom:
én nem láttam a Valami Amerikát, tehát nem azok közé tartoztam,
akik Herendi előző, nagyot durrant filmjének sikerén felbuzdulva,
a rendező nevét garanciának véve mentek el megnézni a Magyar Vándort.
Viszont a jól megtervezett reklámhadjáratnak köszönhetően korábban
sokat olvastam a készülődő alkotásról, és roppant mód felkeltette
a kíváncsiságom, vajon mit sikerül majd kihozni ebből a nem is rossz
alapötletből. A píárra még egy gondolat erejéig visszatérve: példaértékű
volt, ahogy beharangozták a filmet, hisz már tavaly óriásplakátokon
díszelgett a közlekedési táblákat utánzó Mv-logó, a honlap pedig
igen részletesen beszámolt a forgatásról és mindenfajta érdekességről.
Ezek után már érdekelt, hogy is fog kinézni a mi történelmi vígjátékunk.
Így utólag visszatekintve azt mondhatom, kicsit túlzottak voltak
a várakozásaim. Merész filmet akart készíteni Herendi Gábor, de
aztán valahogy mégse kerekedett ki belőle olyasvalami, hogy heveny
röhögőgörcstől fuldokolva veszettül ajánljuk minden ismerősünknek,
sőt mi magunk is újra megnézzük. Rögzítsük, az alapvető hiba nem
a színészekben keresendő: sem a hét főszereplő (Gesztesi Károly
- Álmos, Greifenstein János - Ond, Gyuriska János -Előd, Hajdu István
- Töhötöm, Seress Zoltán - Kond, Szabó Győző - Tas, Szervét Tibor
- Huba), sem a kisebb szerepeket betöltők játékával nincs gond.
Inkább a forgatókönyv (Harmat Gábor munkája) hibáztatható azért,
hogy helyenként a film kissé ellaposodik, sőt unalmassá válik. Kivált
igaz ez a III. Béla színre, ahol a király (Reviczky Gábor) gyerekes
szóviccekkel és erőltetett kacagással próbálja szórakoztatni magát
és természetesen a közönséget is - az utóbbi kevésbé sikerül...
Nagy feladatnak ígérkezett az is, hogy mind a hét vezér ugyanakkora
hangsúlyt kapjon a filmben, karakterük azonos módon kibontakozzon,
és mindegyikük rendelkezzen valami jellegzetes tulajdonsággal, ami
alapján felismerhető. Nos, ezt a problémát sem tudták maradéktalanul
megoldani a készítők. Ebből a szempontból az örök pesszimista Kond
alakja talán a legemlékezetesebb, és jó volt még Előd, minden magyar
feltaláló elődje is. De ahogy próbáltam visszaidézni például Álmost,
semmi nem ugrott be róla, egyetlenegy maradandó beszólása sem…Tasnál
pedig egyszer még elmegy az, hogy a kumisz szó hallatára a hányinger
kerülgeti, és szemét forgatva keresi az illetőt, aki emlékeztetni
meri e nedű káros hatásaira; másodszor már kényszeredetten mosolygunk,
a harmadik alkalommal pedig már fájdalmasan felnyögünk. Ennyi nem
elég…
Herendi szerint a fő szempont a történelmi korok és helyszínek kiválasztásánál
kizárólag a humor volt. De nehéz belátni, miért gondolta például
azt, hogy Batu kán inkognitóban való megjelenése (Tuba kán) inkább
nevetésre ingerel, mint bármi más a magyar középkorból. Ennyi erővel
szerepelhetett volna Könyves Kálmán is, egy könyvhalmon üldögélve…Vagy
miért hordozza magában jobban a humort a német SS tiszt, mint mondjuk
a fehér lovon vágtató Horthy?
De ne csak negatívumokat említsünk, hisz azért sok kiváló jelenetet
is láthattunk. Főleg, ha az alkotók el mertek rugaszkodni a szóviccektől,
és jellemkomikummal próbálkoztak. Az örökké álruhába öltöző Mátyás
király (Helyei László) kesergése a film legjobb paródiája volt,
a török hárem klipje pedig zeneileg és képileg is nagy tetszést
aratott. Mert merész volt. Ilyenekből több kellett volna. Így ezek
a képkockák csupán ellensúlyozták a laposabb részeket, és végig
fenn tudták tartani az érdeklődést. Az ismertebb színészek (Gálvölgyi,
Reviczky, Helyei, Zenthe) és médiasztárok, sportolók (Kokó, Növényi
Norbert, Liptai Claudia) felbukkanása sokszor nagyon ötletes volt,
kár, hogy néha valóban csak pillanatok jutottak nekik. A zenét (Hrutka
Róbert) is a film pozitívumai közé kell sorolni, valószínűleg sok
betétdalt hamarosan slágerként hallhatunk újra. Ugyanígy csak dicséret
illeti a kosztümökért felelős személyeket is.
Végszóként: azt hiszem, azért elbírna több iróniát is a magyar emberek
lelke; nem kellett volna annyira kesztyűs kézzel bánni történelmünk
hőseivel. Nem rossz film a Magyar vándor, de mégiscsak közepesre
sikeredett. Szeretnivaló, sokat lehet rajta mosolyogni, de aki kacagni
kíván, annak ez kevés.
|
- A két feladatot szét tudtam időben választani. A filmnek
az előkészítő szakaszában főleg a produceri jellegű problémákat kellett
megoldanom. Aztán, mihelyst rendelkezésre állt már az induláshoz szükséges
pénz, onnantól kezdve kizárólag a film alkotójaként tevékenykedtem. Természetesen
nem mindent egyedül csináltam, a hátam mögött volt egy csapat, amely segítette
a munkámat, és így a továbbiakban mentesíteni tudott mindenféle produceri
kötelezettség alól.
- Mennyi volt a film költségvetése, és honnan sikerült
előteremteni rá a pénzt?
- Körülbelül 360-380 millió forint. Az, hogy ez az összeg
összegyűlt, egyrészt a szponzoroknak köszönhető, akik nagy részt vállaltak
a filmből, másrészt pedig az állami pályázatoknak - a Magyar Mozgókép
Közalapítványtól nyertünk 80 milliót. A költségvetés harmadik része pedig
magánpénz.
- A Valami Amerika az utóbbi évek legsikeresebb filmje
volt hazánkban. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen siker után könnyen
összejön a pénz egy újabb alkotásra. Mégis többször panaszkodott arra,
hogy nehezen tudta biztosítani a Magyar vándorhoz szükséges anyagi hátteret.
Csalódott?
- Kétségtelen, hogy van bennem egy kis keserűség emiatt;
én is úgy véltem, hogy egy ilyen siker után már minden olajozottabban
fog menni. De tudomásul vettem, hogy ma ez Magyarországon még nem így
működik. A baj kicsit abból adódott, hogy egy átmeneti időszakban voltunk
- még nem volt filmtörvény, de már mindenki nagyon várta. Pont ebben a
zavaros periódusban kellett valahogy pénzügyi forrásokat találnom, ami
azért megnehezítette a dolgot.
- A történelmi korokat és személyeket mi alapján választották
ki?
- Abszolút a humor volt a fő szempont. Végigvettük a magyar
történelmet, és megvizsgáltuk, mit tudunk humorosan megfogalmazni, egy
kicsit a visszájára fordítani. Ilyen szempontból komoly aránytalanságok
vannak a filmben, és ezért semmiképpen sem ajánlom, hogy valaki ebből
tanulja meg a magyar történelmet.
- A szereplők között több ismert színész, médiaszemélyiség
vagy valamilyen sztár is található. Mit gondol, mennyire fogja ez megdobni
a nézettséget?
- Biztos, hogy számít majd valamennyire, de az igazi célom
nem ez volt. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egyfajta tiszteletadás a
személyüknek. Szomorú, de ezek a nagy színészek manapság borzasztó kevés
lehetőséget kapnak filmekben. Úgy éreztem, hogy nekem most megvan arra
a lehetőségem, hogy megmutassam őket, még ha sokszor csupán pillanatokra
is. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy szinte az első szóra mindannyian elvállalták
a szereplést.
- Lehet-e beszélni valamiféle célközönségről, akiknek
elsősorban szól a film?
- Igazi családi mozit akartunk készíteni, amely mindenki
érdeklődésére számot tarthat. Hiszen a témája is olyan, hogy nyolc általánossal
bárki könnyen megértheti. Épp ezért nem érzem annyira korosztály-specifikusnak
ezt a filmet.
- Mindig azt hangsúlyozza, hogy a filmkészítéssel
a szórakoztatás a célja. De gondolom, azért valamit el is akart mondani
a Magyar vándorral.
- Bár a hét vezér karaktere a műfaji sajátosságok miatt
erősen sarkított, azért ha összegyúrjuk őket, valamennyire megkaphatjuk
a magyar ember jellemvonásait. Egy kicsit az a szándék vezérelt, hogy
ezeket a tulajdonságokat felvillantsam. A film végkicsengése is nagyon
pozitív, mondanivalója pedig olyan, amit bátran vállalok: jó helyen vagyunk,
és az is jó, hogy itt lehetünk.
- A vezérek között volt kedvence, volt olyan, aki
igazán a szívéhez nőtt?
- Mind a hét... Ők így együtt helyesek és jók, felesleges
őket szétválasztani.
- Egyszer azt nyilatkozta, hogy a filmben jelenlévő
humor egy rendkívül szűk mezsgyén mozog, és nagyon speciális. Mit jelentett
ez a színészi játékban, mit várt el a szereplőktől?
-
Ez egy olyan típusú humor, amit nagyon visszafogottan, blazírt pofával
kell előadni. Ez akkor működik, ha ők semmilyen szinten nem reagálják
túl a dolgokat, nem mutatják, hogy élvezik, amit játszanak. Egyfajta odavetett,
verbális humora van a filmnek és egy picit „bamba” játékot igényel, amit
nem könnyű megvalósítani.
- Milyen fogadtatásra számít a szakma és a közönség
részéről?
- A szakma már találkozott vele a filmszemlén, és szó
se róla, elég vegyes érzelmekkel fogadta. Sokféle érv elhangzott, de talán
még nincs kialakult vélemény. A közönség viszont nagyon pozitívan viszonyult
hozzá, kifejezetten szerették, ahogy a visszajelzésekből értesültem.
|