Búcsú Adrienn

Vízipókok, oroszlánok
a kecskeméti mesegyárban
A rajzfilmgyártás jövedelmező iparág lehetne Magyarországon

Kezdetben csak a Pannónia Filmstúdió és a pécsi stúdió létezett rajtunk kívül - kezdi a rajzfilmgyár történetét Mikulás Ferenc, aki 1971 óta az intézmény igazgatója. - Sok volt a munka, folyamatosan dolgozhattunk. A Magyar Televízió számos filmet rendelt tőlünk, rajzfilmeket és reklámfilmeket is. Ma más a helyzet. A rendszerváltás óta fogyatkoznak a
stúdió hazai megrendelései. Minimálisra csökkentek, pedig azelőtt ezek tették ki a munka kilencven százalékát. Megváltozott a piac, a külföldi megrendelések kerültek előtérbe. A nagy európai stúdiók pedig főleg a Távol-Keletre, Kínába viszik legyártatni a filmjeiket, úgy
olcsóbb. Ez annyit jelent, hogy a kijelölt stúdió megkapja az irodalmi művet, esetleg a figuraterveket, a forgatókönyvet és a legyártást pedig rábízzák. Ez megnehezítette, hogy a stúdió folyamatos munkát tudjon biztosítani munkatársainak, főleg olyat, amit jó szívvel
csinálnak. Már nem tudják egyensúlyban tartani a külföldi megrendeléseket és a saját munkákat. A létszám leszűkült. A kezdetekkor még hatvan tagból, plusz 100-150 külsősből álló csapatot ma körülbelül harminc állandó munkatárs, illetve az esetenként igénybevett,
elsősorban külföldi alvállalkozók alkotják. Utóbbiakkal az igazgató egy-egy produkcióban való részvételre köt szerződést.

Természetesen most is gyártanak saját történeteket, egész estés filmeket, tévésorozatokat. De évente több ún. szerzői film is elkészül, amely egy-egy alkotó saját munkája. A pénz azonban, amiből gazdálkodhatnak, kevesebb. Régen sokkal több egyedi film és sorozat került ki a kecskeméti stúdióból.
- Több helyen is pályázunk a filmötleteinkkel - mondja az igazgató. -Különböző szakmai kollégiumoknál, a Magyar Történelmi Filmalapítványnál, ORTT-nél. Persze, ha kapunk is támogatást, az összegből a filmnek csak egy részét finanszírozhatjuk. A többit magántőkéből teremtjük elő. A stúdiónak átlagosan 200 millió forint árbevétele van egy
évben, de ez változó, hiszen vannak nagyon-, és kevésbé munkaigényes produkciók.
Igény kétségtelenül lenne a régi, nagysikerű sorozatokhoz hasonló filmekre. Akiktől azonban pénzt várhatnának az elkészítésükhöz, azoktól- így az MTV-től - nem sokat
remélhetnek. Pedig a költségek jelentősek: Egy egész estés film például 200-300 millió forintba kerül, és körülbelül másfél év alatt készül el. Ez attól is függ, hogy hány
ember dolgozik rajta, átlagosan százan vesznek részt a munkában.

Mindezek ellenére az igazgató úgy látja, a Kecskemétfilm Kft. most is erős potenciállal rendelkezik. A jelek szerint azonban nagyobb sikereket érnek el filmjeik külföldön, mint
itthon. Példaként említi a Laura csillaga című, egyik újabb sorozatukat.
Ma már konkurenciáik is vannak: a kecskeméti Firka Rajzfilmstúdió, vagy a pesti Varga Stúdió. Velük együtt tudnak működni. Utóbbi például elsősorban külföldi filmeket
gyárt. Az igazgató nem sok javulást vár az uniós csatlakozástól. Valószínűleg csak még drágábban készülnek majd a filmek, a külföldi stúdiók Távol-Kelettel való együttműködése pedig csak erősödik majd. Reménykedik, hogy az új média-és filmtörvény kegyesebb lesz a magyar animációhoz. Hiszen azt gazdasági és politikai szempontból is érdemes lenne védeni, támogatni. Akkor közös igazán Európa, ha a kultúra területén is közös.

Horváth Mária rendező Mikulás Ferenchez hasonlóan a kezdetektől tagja a rajzfilmstúdió társulatának. Szerzői filmjeiért számos szakmai kitüntetést, köztük a Balázs Béla-díjat is elnyerte. Az elismerésekre büszke, de mint mondja, sosem tartotta őket fontosnak. Ő annak idején beleszeretett ebbe a szakmába. A pécsi művészeti gimnáziumban ötvösnek
tanult, majd kíváncsiságból jelentkezett a készülő kecskeméti stúdióba munkatársnak. A rajzfilmkészítés minden fázisában kipróbálta magát, saját filmjeit ezért többnyire
maga viszi végig az egész gyártási folyamaton.

A rendezőnő legkedvesebb filmje a 1993-ban a zsűri különdíját elnyert Zöldfa utca 66. Szívesen emlékszik vissza arra, hogy szinte az egész stúdió segített neki az
elkészítésében.
- A kezdettekkor húszan voltunk - idézi fel a múltat. - Egy "animációs akadémiát", azaz egy előkészítőt kellett elvégeznünk munkába állásunk előtt. Az egy év elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, megtaláltam a számomra ideális munkát. Szerencsés vagyok, mert a munkám egyben a hobbim is, viszont zavar, ha nem fér bele az életembe más. Ez gyakran előfordul, ha sokat kell dolgozni. Az utóbbi egy évben az új, tizenhárom részes Népmeséken dolgoztunk, de több bérmunka is volt a berlini stúdiótól. Ilyenkor annyi a feladat, hogy külsősöket is alkalmazunk, román, bolgár, cseh animátorokat, illetve szerződtetünk munkaerőt a pécsi és pesti stúdióból is. Ez a hajtás reggeltől estig igénybe vesz. Szívesen vállalok bérmunkát, mert alkalmat ad a közös munkára, kommunikációra, de kellemesebb a saját film készítésének magányában elmélyedni. Ott érvényesül igazán az alkotói szabadság. A Népmesék a rendezőnő szíve csücske. A népszerű sorozat huszonöt éve fut. Talán a világon nincs még egy ilyen, melyet a Föld legtávolibb országában is kedvelnek. Kíváncsi voltam, mi lehet ennek a titka, hiszen Jordániában például nem igazán ismerhetik az emberek a magyar kultúrát.
- Ismeretlen és egzotikus a szemükben a magyar népmese. Tetszik nekik a formavilága. Mindenki számára érthető, egyaránt szól gyerekekhez és felnőttekhez. A stúdió életében ez a sorozat a változatlanság. Állandóság, de ugyanakkor új is, hiszen a legújabb részek már korszerű technikával készültek.Horváth Mária négy művével szerepelt a legutóbbi kecskeméti animációs filmfesztiválon. Két népmesével, a fesztivál szignálfilmjével, illetve az Állóképek című szerzői filmmel. A rendezőnővel is előfordult, hogy nem kapott egy filmötletére támogatást, az utóbbi néhány évben azonban mindig sikerrel járt.

- Más volt a jó, és más a rossz a régi rendszerben - mondja.- Kaptuk a hazai pénzt, hazai produkciókra. Békésebb körülmények között, nyugodtabban dolgozgattunk. Nem számított az idő olyan mértékben, mint most, amikor inkább bérmunkát csinálunk, és nagy a hajtás. Gyakran érezzük úgy, hogy a fejünk felett van a pallos. A stúdió 1990-ben kft.-vé alakult. A munkatársak azóta társtulajdonosai a cégnek. A szabadságnak azonban ára van. Gondot okoz, hogy kijönnek-e a pénzből. Elkelne a segítség, véli Horváth Mária, jó lenne, ha az
ország többet áldozna a rajzfilmiparra. Talán az Európai Unióhoz való csatlakozás tágabb lehetőségeket nyújt majd a pályázásra, és ha valóban jó a filmötlet, több pénzt kapnak
az elkészítésére.A pangás a rajzfilmszakmában az egész országra jellemző.

Nagy a vándorlás: a szakmabeliek ma már többnyire vállalkozóként dolgoznak, és oda mennek, ahol keresik őket. Gyakran a konkurensekhez. Sajnos ezt már természetesnek
veszi mindenki, hiszen a stúdiók nem tudnak elég munkát biztosítani a számukra.
Pál Nagy Balázs animátor, rendező, aki 1983-ban, friss diplomásként került a rajzfilmstúdióba Nyíregyházáról, ma már szintén vállalkozó. Nyíregyháza és Kecskemét között ingázik. Előbbin magánstúdiót működtet az üzlettársával, Kecskeméten pedig besegít régi munkahelyén. A két cég gyakran dolgozik egymásnak. Amíg állandó munkatársa volt a stúdiónak, reklám-, oktatófilmek, népmesék készítésében vett részt. A kilencvenes évek elején kérték fel, hogy képezze az újonc kollégákat a stúdióban, majd később igazi tanárként is kipróbálta magát: a kecskeméti művészeti szakközépiskola animáció tagozatosainak tanította és tanítja ma is a rajzfilmes szakma rejtelmeit.

- Beállítottság kérdése, hogy mennyire tanítható a rajzfilmkészítés a fiatal generációnak -mondja. - Aki elhivatott, akit érdekel, annak megtanítható. Különösen a felnőtteknél vettem észre, hogy fűti őket a tettvágy. Ők már elhatározták, ezt akarják csinálni, ezért szívesen vállalják a "taposómalmot". Persze, a diákok közül is kerülnek ki sikeres animátorok. A régebbiek közül soknak már saját cége van. Az is előfordul, hogy valakinek van a szakmához tehetsége, de nem érzi az időt. Ez, illetve némi színészi adottság elengedhetetlen ezen a területen.Ami az elmúlt néhány év változásait illeti, véleménye
szerint probléma, hogy az az animációs tudás, ami tíz éve még tökéletesen használható volt, ma már nem elég. Nehezebbek a filmek, megnőttek az igények. Az új generáció
pedig nagyon felkészült. Képezni kell az animátorokat, ha az elvárt szintnek meg akarnak felelni. A munkatempó változó: ha sok a megrendelés, rengeteg a munka. Haza is kell vinni belőle. Ha viszont pangás van, akkor a pénz is kevesebb. Itt teljesítménybérezés működik,
ami a mennyiséget és minőséget egyaránt megkívánja. Meg lehet élni a keresetből, de keményen kell dolgozni. 8-10 éve jobban lehetett keresni ezzel a munkával. Attitűd
kérdése, hogy valaki hajlandó-e erre az életformára vállalkozni, áldozni, vagy sem, véli Pál Nagy Balázs. A magánstúdió működtetése szakmailag sikeres ugyan, vallja be, de anyagilag kevésbé jövedelmező. Mégis folytatja, mert számára jelenleg az anyagiak másodlagosak. Az első az, hogy azt csinálhatja, amit szeret. Vajon megéri?

A kecskeméti animációs stúdió nagyhírű, európai viszonylatban is elismert intézmény. Csaknem nyolcvan országot szórakoztat. Ha fellendülhetne az iparág, talán lehetnének új vizipókjaink, Leóink és Fredjeink. Ők is bejárnák az egész világot.

2003. február 13.