A szegedi új zsinagóga 1903-ban, Baumhorn Lipót tervei alapján készült. Megalkotójának huszonnégy zsinagógája közül ez sikerült a legjobban. A szecesszió legmonumentálisabb megvalósulása Szegeden. A hatalmas méretű, vöröstéglás, kupolás, soktornyú templom hazai századfordulós építészetünk országos jelentőségű alkotása. Hajójának szélessége 20 méter, a kupola külső magassága 48 és fél, a belső 32 méter. 1340 ülőhelye van. Nagyméretű, díszes vaskerítés veszi körül.

A zsinagógát leginkább a második világháború idején érte károsodás. Itt alakították ki ugyanis a zsidó gettót, a zsinagógában, és az azt körülvevő utcákban, házakban. A templomba bezsúfolt emberek révén több szerkezeti károsodás is történt az épületben. Másodjára a téglagyárba vitték a zsidókat az egész délvidékről. Később, amikor már elhurcolták őket, a csendőrség és a németek raktárként használták a zsinagógát. Ide pakolták be a zsidóságtól elkobzott, kevésbé értékes javakat: bútorokat és használati cikkeket, például ruhákat, cipőket – meséli dr. Lednitzky András, a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke. A hitközség a Szegedi Zsinagógáért Alapítvánnyal egyetemben már évek óta küzd a zsidók szent helyének megmentéséért.

A templom rekonstrukcióját már a rendszerváltás előtt, a hetvenes években elkezdték, majd történt újítás közvetlenül a rendszerváltás után is, de istenigazából az elmúlt öt évben indult meg a munka. Ennek során lépésről-lépésre állítják vissza eredeti állapotába a gyönyörű épületet.

A külső károsodás már a száz év nyoma – mondja a hitközség vezetője. – A talajmozgás nagyon árt a templomnak. Legutóbb akkor érte sérülés, amikor a környező utcákba vezetékeket fektettek le. Felásták őket, és légkalapácsokkal dolgoztak. Sajnos egy időre a közlekedést is elterelték, így a buszok a zsinagóga melletti utcákban jöttek-mentek. Az épület megmozdult. Az oltár-részen, a tóraszekrény előtti korlátrész sarkainál jól látni a szétválás nyomait. A mozgásból eredő repedések több helyen észrevehetők, de szerencsére a károsodás nem életveszélyes.

A rekonstrukciót állami pénzből indították el, abból a keretből, amit az állam a MAZSIHISZ-en keresztül az épületfelújításokra tud fordítani. A rendelkezésre álló 80 millió forintból tavaly 30 milliót, idén pedig a teljes e célra elkülönített pénzt – 36 milliót - Szeged kapta meg. A zsinagóga teljes felújítása – három évvel ezelőtti számítások szerint – 1 milliárd 280 millió forintba kerülne, de a hitközség évente 20-30 millió forintot kap, így egyelőre nincs remény a rekonstrukcióra.

A Szegedi Zsinagógáért Alapítvány, mely a legnagyobb részt vállalja fel a zsinagóga támogatásában, tíz éve alakult meg. Magánalapítványként hozta létre dr. Váradi F. Péter, aki szegedi származású, de az Egyesült Államokban él. Évente több, mint 10 ezer dollárral támogatta mindeddig az alapítványt. Kora miatt hamarosan visszavonul, ezért nem tud majd olyan mértékben hozzájárulni a zsinagóga felújításához, mint eddig. De bizonyos összegre ezentúl is számíthatnak a részéről.

A szegedi önkormányzat kisebb-nagyobb mértékben támogatja a zsinagóga helyreállítását - mondja dr. Lednitzky András. - A rendszerváltás előtti rekonstrukcióban az egykori tanácselnök-helyettes, Müller Józsefné, majd a rendszerváltást követően az akkori alpolgármester, Ványai Éva nyújtottak segítséget. Az egyházi felújítási támogatás-keretet a polgármesteri alapból még az előző önkormányzat hozta létre. Ebben az időszakban 8 és fél millió forintot kaptunk tőlük a teljes egyházi felújítási tevékenységére, tehát ebbe nemcsak a zsinagóga tartozik bele, hanem az egyéb intézményeink, műemlékeink is, így a székházunk, a szociális otthon, a zsidó temető. A jelenlegi önkormányzat is képezett ilyen alapot, ugyanennyi értékben, mostani pályázataink elbírálására a közeljövőben kerül sor. Egyéb támogatásokat a városvezetés esetleg a körzet önkormányzati képviselői alapjából biztosított. Segítséget nyújtott már kisebb feladataink megoldásához a korábbi önkormányzati képviselő, Petri Ildikó, de a helyére került Tóth Károly is.

Ezenkívül saját bevételekből, alapítványi pályázatokból, támogatói adományokból, gyűjtésből és az évente 7-10 alkalommal megrendezett jótékonysági hangversenyek bevételeiből próbálja megvalósítani elképzeléseit a hitközség és az alapítvány. Dr. Lednitzky András elmondta, amikor a Szegedi Zsidó Hitközség élére került 1996-ban, megpróbálkozott azzal, hogy szegedi cégeket bevonjon a zsinagóga megmentésébe. Felajánlásaikért cserébe táblát kaptak volna, amely jelzi, hogy a helyreállítás az ő segítségükkel történt. Vállakozókedv még lett volna, de a szegedi ipar hanyatló helyzete miatt a cégek támogatására nemigen számíthattak.

A pénzszűke okán csak fokozatosan tudjuk megoldani a felújítást – folytatja sajnálkozva. - Első lépésként a külső rekonstrukció készült el. A kupola helyreállítása a belső megvilágítással együtt az elmúlt évben fejeződött be. Jelenleg a tetőszerkezet cseréje folyik, hogy a beázásokat megszüntessük. Csak ez közel 150 millió forintba kerül, mivel a teljes cserépkészletet le kell szedni. A tornyocskák szintén felújításra várnak. Szerencsére a toronydíszek már korábban elkészültek, a raktárban tartjuk őket a visszahelyezésig. A pénz 60 százaléka már rendelkezésünkre áll, hogy a folyamatban lévő munkálatokat fedezni tudjuk. A tetőt az omladozó vakolat helyretétele fogja követni. Meg kellene csináltatni a kerítést is, melybe több helyen belehajtottak, másutt az idő kezdte ki a rácsokat és a falat. Erre több pályázatot is kiírtunk, még anyagiak hiányában is, a legolcsóbb ajánlat 28 millió forint volt. A kerítéssel az a baj, hogy nem elég kiegészíteni a téglázatot, és újrafesteni a rácsokat. Maga a beton lábazatrész fagyott szét több helyen. A helyreállítása valószínűleg csak az elkövetkező fél évtizedben lesz megoldható. Fontos lenne még helyrehozni a zsinagóga parkját. Ez egy komoly probléma, mivel egy műemlék-jellegű épületnél a parkjának helyreállítása is előírásokba ütközik. A parkot Lőw Immánuel néhai főrabbi tudós botanikusként tervezte, hozzányúlni csak megfelelő szakértelemmel lehet, ami szintén nem kis összeg. Egy önkormányzati képviselő saját alapjából, a hitközség erőforrásaiból, illetve az alapítvány tartalékaiból igyekszünk megoldani a dolgot. A terveztetés most van folyamatban, jó lenne a kérdést a 100 éves évfordulóra tisztázni.

A belső munkálatokhoz tartozik az orgona 2000-ben történt felújítása, mely valójában nem is szerepelt a rekonstrukciós tervben. Ezt több évi, szívós gyűjtő munkával állíttatta helyre az alapítvány. De részt vállalt benne az önkormányzat és a MAZSIHISZ is. A belső munkálatokat saját bevételekből, alapítványi pályázatokból, adományokból, jótékonysági koncertek bevételéből oldjuk meg. Így tudtuk a zsinagóga világítását 110-ről 220 voltra átállítani. Támogatói adományokból, gyűjtésből folyik a kandeláberek fokozatos újítása, valamint ebből valósult meg a tóraszekrény függönyeinek és az egész oltár-rész textíliáinak felújítása. Szeretnénk az ablakokat is eredeti állapotukba visszaállítani.

A zsinagóga nélkülözhetetlen része a szegedi zsidóság mindennapi életének, összetartozásának. Az volt a második világháború előtt is, és ma is, bár annak idején még 9000 zsidó látogatta a gyönyörű építményt. Közülük sokan Szeged környékiek voltak. A második világháború zsidóüldözései során 3200-an pusztultak el. A visszatértek nagy része már idős volt, és nemsokára meghalt. Ma körülbelül 200 család tartozik a hitközséghez, ez nagyjából négy-ötszáz embert jelent. Legalábbis ennyi meghívót küld szét a hitközség ünnepek, rendezvények alkalmával – tudom meg Markovits Zsolttól, aki 2000 szeptembere óta Szeged rabbija. - A holocaust borzalmai után az életben maradt zsidók két lehetőséget láttak maguk előtt. Egyik részük kivándorolt a világ különféle tájaira. Főként Izraelbe, Kanadába, Svédországba, Amerikába, Ausztráliába mentek. Az első nagy kivándorlási hullám 1945-48-ban volt, ezt követően 1956-ban, majd 1967-ben. Nem tudni pontosan, hány család költözött el a városból. Mások elhagyták a vallásukat. Nem keresztelkedtek ki, de különféle módon próbálták kompenzálni magukat a holocaust miatt: voltak, akik a kommunizmus vagy egyéb gondolatok felé fordultak, melyek azt hirdették, minden ember egyenlő, nem lesz mégegyszer Auschwitz, nem lesz több üldözés. Ez érthető azoknál, akik átélték a borzalmakat. Mások, akik szintén részesei voltak a szörnyűségeknek, de éppen ebből kifolyólag még mélyebben vallásosak lettek. Többségük ’45-ben elhagyta Magyarországot, és külföldön mélyen vallásos életet él. A harmadik csoport, akik visszatértek a haláltáborokból, megmaradtak hagyománytisztelőnek, eljártak a zsinagógába, péntek este gyertyát gyújtottak, de nem éltek ortodox vallásos életet.

A szegedi hitközség neológ zsidó hitközség, hagyományok, szokások alakították, melynek megteremtői között Lőw Lipótot és Immánuelt kell megemlíteni. Amikor 1869-ben megtörtént a zsidóság kettészakadása Magyarországon, két egységre, neológiára és ortodoxiára váltak szét. Lőw Lipót szorgalmazta és állt élére a neológ elszakadásnak, kialakította Szegeden a neológ istentiszteletet és zsidó életet. Ez később a fiával, Lőw Imánuellel folytatódott, és a holocaustig tartott.

A miénk alapjában véve nem egy hittérítő vallás – véli Markovits Zsolt. – Nem voltak szervezeteink, amelyek ezzel foglalkoztak volna, és békés úton sem toboroztak hívőket. Aki be akar térni a zsidóságba, tudnia kell, mit vállal ezzel magára. A szabályok le vannak fektetve nők és férfiak számára is. A rabbinak első két alkalommal meg kell próbálnia lebeszélni a belépni kívánó személyt a szándékáról. El kell neki mondania, milyen hátrányokkal, megkülönböztetéssel járhat számára, ha zsidóként él majd. Ez nem egy olyan játék, hogy az ember belép, majd évek múltán megbánja a tettét. Ha azonban az illetőnek láthatóan komolyak a szándékai, el kell kezdenie tanulni. A betéréshez el kell járni istentiszteletre, meg kell próbálni már a tanulás folyamatában zsidóként élni. Meg kell tanulnia a hagyományainkat, szokásainkat, amelyekből a végén vizsgát tesz egy háromtagú rabbi bizottság előtt. Ha a kérdéseket elfogadhatóan megválaszolja, a beszélgetés végén kap egy hivatalos héber nevet, a rabbi megáldja, és ettől kezdve ő a zsidó közösség tagja. Férfiaknál külön követelmény megcsináltatni a körülmetélést is ahhoz, hogy valaki zsidó lehessen. Általában egy-másfél év, amíg a jelölt eldönti, valóban komoly-e az elhatározása. Ma már főleg fiatalokat érint komolyan a betérés, mivel az utóbbi évtizedekben nagyon sok vegyes házasság történt. A zsidó törvények szerint pedig az a zsidó, akinek az anyja zsidó. Ezeknek a házasságoknak a többségében viszont éppen az apai ág a zsidó. Ezért a törvények nem tesznek már kivételt, akinek csak az apja zsidó vallású, annak ugyanúgy be kell térni, mint annak, akinek sem felmenői közt, sem az egész családjában nem volt zsidó.

A rabbi szerint a szegedi zsidó közösség ma már elég összetartó. A hetvenes évek végétől 2000-ig nem volt állandó rabbija a hitközségnek. A nagy ünnepek, vallási-kulturális rendezvények, temetések alkalmával máshonnan érkezett rabbi vagy rabbijelölt, de ő nem volt itt hétköznap. Így elég nagy űr volt a közösség tagjaiban ebben a tekintetben. Amikor Markovits Zsolt Szegedre került, nagy türelemmel kellett hozzáfognia a munkához.

Az emberek elszoktak attól, hogy van egy rabbi, akit fel lehet keresni, aki eljön családot látogatni, ha kórházba kerül valaki, elmegy hozzá – mondja. - Fokról-fokra építkeztünk. Azt mondhatom, hogy ma már látszik a közösségen az elmúlt három év munkája. Egyre többen látogatnak el az istentiszteletre, már nyolc-tizenkét gyerek is jön péntek esténként, ami nagyon jó dolog. A hitközségben kialakultak a szervezetek, melyek szorosan hozzátartoznak a közösség életéhez. Például a tavalyelőtt megalakult nőtagozat, vagy a fiatalok klubja, amely minden héten programokkal próbálja idecsábítani az iskolásokat, egyetemistákat. Működik a szociális otthon, ebben jelenleg húsz idős ember él. Van konyhánk , amely hetven adag ételt főz naponta. Az ünnepi istentiszteletek a már felújított orgonával és kántorral folynak. Kezd tehát kialakulni, ha számában nem is, de tartalmában már a régi szegedi hitközséghez hasonlító közösség. Olyan élet, amilyen a hitközséget a második világháború előtt jellemezte.

Közeli tervünk, hogy a gyerekekből kórust alakítunk, és beillesztjük őket az istentiszteletek sorába. Az egyelőre péntek délutánonként folyó Talmud-Tóra oktatást jövő szeptembertől vasárnapokra szeretnénk áttenni. Istentisztelet már nemcsak péntek-szombaton és ünnepen van, hanem hétfőn és csütörtökön reggel is. Ilyenkor az istentisztelet keretében Tóra-olvasást tartunk.

A zsidóság, amely az 1800-as évek elején települt be Szegedre, a második világháború előtt virágzó szellemi életet teremtett a városban. Nagyon sokan választották az ügyvédi, bírói, orvosi, tanári pályát. Amikor a XIX. század végén felvették őket a céhekbe, főleg aranyművesként, kárpitosként működtek. Később, amikor a gyáralapításra is engedélyt kaptak, üzleteket, bankokat, gyárakat üzemeltettek.

Ma is többnyire a szellemi pálya jellemző rájuk – állítja a rabbi. – Sok orvossal, ügyvéddel, kereskedővel találkozom. Azt már kevésbé lehet mondani, hogy továbbra is bizonyos városrészekben élnek, ahogy régen a Rókus és Palánk közötti déli részen telepedtek le. Bizonyára vannak, akik ott élnek ma is, ahol szüleik, nagyszüleik laktak, de többnyire szétszóródtak a város különböző részeire.

A jelenlegi szegedi zsidóságnak szerencsére nincsenek rossz tapasztalatai az antiszemitizmust illetően. Amióta Markovits Zsolt Szegeden tartózkodik, sem őt és családját, sem a közösséget nem érte atrocitás. A fiatalok sem számolnak be ilyesmiről, ami nagyon pozitív dolog, hiszen Budapesten állandóak a zaklatások. A rabbi szerint mindehhez hozzájárul, hogy a zsidó hitközségnek igen jók a kapcsolatai a társegyházakkal. Miután mi békében tudunk egymás mellett élni és dolgozni – véli - közösen lépünk fel egy szép terv, gondolat érdekében, merem remélni, hogy ez kihat nemcsak a hívő emberekre, hanem az egész városra is.