Debreceni Mihály (dmisi20@freemail.hu)

Tizenöt év

Tizenöt esztendővel ezelőtt jött létre Kárpátalja magyarjainak érdekképviseleti szervezete a KMKSZ. Mág a kezdet kezdetén hamar létrejöttek a helyi alapszervezetek, majdnem minden községben és városban megalapították a helyi KMKSZ-t. Az emberek szeretettel csinálták, mert itt nem volt ukázrendszer, de még csak a pártapparátus sem parancsolt nekik. A központja Ungváron lett. Elkezdődött a munka, beindult a gépezet. Nagyon nagy kulturáliséletbeli lemaradása volt a Kárpátaljaiaknak , így akadt elég teendő, nem maradtak feladat nélkül. A nyolcvanas évekbeli pangás időszaka mindenen rajtahagyta a lenyomatát, de a szövetség Programokat, koncerteket, Ki Mit Tud-ot szervezett, szobrokat, emléktáblákat állíttatott nemzeti hőseinknek, költőinknek, újra lehetett használni a sajtóban a magyar városneveket. Temérdek ünnepséget rendeztek, amelyekre nagyszámban érkeztek a vendégek. A KMKSZ I. közgyűlésén elnököt választottak egy igencsak tehetséges politikus, Fodó Sándor személyében, aki mindent megtett azért, hogy érvényesítse a magyarok akaratát. A szövetség következő elnöke Kovács Miklós lett, aki fiatal és energikus emberként újabb célokat tűzött ki a kulturális szövetség elé.
Létrehozták a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolát, ami az ott élő fiatalok helyben maradásának záloga lett, mert tudniillik azoknak a magyaroknak, akiknek a gyermekei a csonka Magyarországra mentek tanulni, többnyire soha nem tértek vissza a csodaszép vidékükre. Ma a diákok száma évről évre növekszik és minden éven új szakot indítanak.
Életre hívták a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulatát, ami méltán vált oly híressé.
A VMKSZ létrejötte után pár esztendővel azonban megalapult az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, UMDSZ, ami már nem csak a Kárpátaljai magyarokat akarta képviselni, hanem az egész Ukrajnai magyarságot. A itteniek már megszokták a kulturális szövetséget és kevésbé tetszett nekik a megosztás politikája, mert az újak nem szerveztek kulturális rendezvényeket és ráadásul, ahol csak tudtak, ott keresztbetettek a KMKSZ- nek. A nép hamar rájött, hogy ez egy felülről építkező árnyékszervezet, amit csak azért hoztak létre, mert az ukrán törvényhozás félt a magyarok előretörésétől.
1998-ig, egy ciklus erejéig, volt egy képviselője az UMDSZ-nek az ukrán törvényhozásban, de a következő választások Kovács Miklós fölényes győzelmét hozták. Így lett hiteles parlamenti képviselője a KMKSZ- nek és a völgylankai magyarságnak. A

szervezet ennek okán könnyebben tudta minden tárgyalópartnerrel szemben érvényesíteni a magorság akaratát. A státustörvény létrejöttével felállította a státusirodákat, lehetett pályázni az oktatási- nevelési pályázatokra… Minden ment szépen a maga rendjén, míg csak nem 2002-ben ismét elkövetkeztek a választások.
A KMKSZ ismét Kovács Miklóst indította a választásokon, ugyanis ő volt a legnépszerűbb politikus Kárpátalján. Már a választások előtt hallani lehetett egy másik magyar jelöltről, Gajdos Istvánról, aki az ukrán Szoci(ÁL)demokrata Párt színeiben indul. A KMKSZ- nek és a magyarság nagyobb részének nem volt mitől tartania, teljesen biztosak voltak Kovács győzelmében. Neki most is az aktuális hatalommal szemben kellett versenybe szállnia, ami már megszokott dolog volt.
Ukrajnában sajnos sok Szovjetuniótól átvett választási szokás maradt életben. Például az, hogy a katonákat az urna elé „járultatják” és parancsba adják nekik, hogy kire kell szavazni. Ugyanez a szokás megmaradt némely munkahelyen is, és ha nem arra szavazott a kedves választópolgár, akit a kedves főnökség tanácsolt neki, akkor talán jobb is volt, ha másnap nem ment be dolgozni.
Na de térjünk vissza az eseményekhez, ami megváltoztatta Völgylanka életét. Mielőtt elkezdődtek volna a választások, felsőbb rendelet érkezett a Legfelső Tanácstól, hogy hat KMKSZ- t támogató falvacskát más választó körzethez kell csatolni. Így is történt ez. A győzelemre való esély azonban így sem csökkent. A választások másnapján a rádió délelőtt bemondta, hogy Kovács Miklós tizenhét ezer szavazattal győzött Gajdos Istvánnal szemben. Ünnepeltek is a magyarok, büszkék voltak magukra.
„Nekünk ne mondja meg semmilyen főnök, hogy kire szavazzunk!”- ismételgették. Csodálkoztak is azon, hogy a még alig ismert Gajdos miért kapott ennyi aránytalanul sok voksot, persze ismerték a pártállami szokásokat. A rádió Kárpátalján délután is be volt kapcsolva, de ekkor már kevésbé jó hírrel szolgált. Érvénytelenítették még hét olyan településen az eredményeket, ahol a KMKSZ elnöke győzött. Az új győztes a hatalom embere lett, ugyanis a nép megbízik a hatalomban és ezért nyert a szoci(ÁL)demokrata, nem pedig Kovács. Természetesen nem írtak ki új választásokat, Gajdos pedig, mint a kijevi szoci(ÁL)demokraták helyi embere és a KMKSZ ellenlábasa, az UMDSZ elnöke.
A KMKSZ elvesztette a választásokat, elvették tőle a státusirodák
kezelési jogát, megvonták az oktatási-nevelési támogatások koordinálási jogát, csonka lett az Illyés Közalapítvány völgylankai kuratóriuma és mindent átruháztak a UMDSZ- re. Az UMDSZ létrehozta a saját pedagógusszervezetét, az pedig adat kiegészítésre kötelezte a magyar lakosságot. Az indok az volt, hogy csak akkor kaphatják meg az oktatási- nevelési támogatásokat (amit a régi szervezet már egyszer odaítélt), ha kiegészítik a személyes adataikat. Az utóbbi időben arra panaszkodnak a kárpátaljaiak, hogy a nagy adat kiegészítés közben, akaratuk nélkül beléptetik őket az UMDSZ szervezeteibe. Ráadásul az anyaországi kormány őket tartja újabban a magyarság hivatalos képviselőjének. Nem akarja azt észrevenni, pedig már figyelmeztették rá, hogy a hazai adófizetők pénze az ukrán elnökválasztásra folyik el. Magyarán, a Magyar Állam a kijevi volt szovjet csinovnyikokat támogatja határon túli magyarságnak szánt pénz címén. A külügy nem akarja azt észrevenni, hogy milyen erős politikai nyomás alatt állnak a kárpátaljai magyarok, rosszabb helyzetben, mint a vajdaságiak, akiket vernek. Itt ugyanis ha megszólal az ember, akkor kivégzik, köszönhetik ezt Gajtos István módszereinek. Szeptemberben például az Ungváron székelő Nemzeti Egyetem rektorát tették el láb alól egy brutális gyilkossággal. Nem fogják kitalálni, ki járt ott nála utólsó óráiban. Igen, a mi Gajdos Istvánunk. A gyilkosságot persze öngyilkosságnak minősítették. Érdekes öngyilkosság: a rektor úr először felvágta az összes erét a lábán, majd a kezén, több szúrást okozott a saját hasán, és aztán a végén szíven szúrta magát. Érdekes mazochisztikus gyilkosság ugyebár. A háttérben az áll, hogy Gajdos egyik párttársának szüksége volt a rektori címre. Erre sajnos megvannak a bizonyítékok, hangfelvételek, titkosszolgálati anyagok, csak a jelenlegi politikai helyzetben az illetékesek nem merik felmutatni a bizonyítékokat, félve attól, hogy megölik őket. És ez sajnos az ukrán valóság. Bár az igazságot mindenki tudja, de az emberek félnek. Nem tudom leírni azt a közhangulatot, ami most ott uralkodik. Egyesek szerint rosszabb, mint a diktatúra. Teljes visszarendeződés tapasztalható. Mindent félretéve mondhatjuk: az ottani magyarok helyzete rosszabb, mint a Vajdaságban! Pedig ott sem rózsás a helyzet.
Gajdos István az ukrán törvényhozás legutóbbi ülésén megszavazta azt a választójogi törvénymódosítást, ami kizárólag pártlistás szavazást tesz lehetővé. Gajdos István, mint a Ukrán Parlament Kisebbségügyi Bizottságának titkára, az UMDSZ elnöke segítséget nyújtott abban, hogy a kissebségi szervezetek ne képviseltethessék magukat a Legfelső Tanácsban. Kérdés az, hogy van-e olyan ukrán párt, amely képes lenne egy ekkora kisebbség megfelelő képviseletére?
A KMKSZ pedig idén 15 esztendős, tagjainak száma 44 ezer fő, több mint akármelyik magyarországi politikai párt taglétszáma.

2004. október 19.