 |
 |
|
Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja |
 |
|
Kettős álompolgárság
|
|
Van nekem egy rossz szokásom. Ebéd közben mindig a Kossuth Rádió Déli Krónika című műsorát hallgatom. Így történt ez a múlt héten is, amikor Kristóf Gábor műsorvezető azt a hírt olvasta be éppen, hogy a magyar kormány nem támogatja a kettős állampolgárságot és felszólítja a kedves választópolgárait, hogy nemmel szavazzanak rá. Kiesett a kanál a kezemből, bele egyenesen a húslevesbe. Felmerült bennem a kérdés, hogy lehet-e itt beszélni nemzetpolitikáról, amikor 23 millió románnal riogatnak? Demográfiai robbanás, éhes jugók, koszos vendégmunkások meg a többi…
Fél Moldávia román állampolgár, mert nem tehetnek arról, hogy annak születtek a volt szovjet tagköztársaságban. Őket nem dobta el magától az anyaország, mert nyilván tudta, hogy minél többen vannak, annál nagyobb az erejük a nemzetközi porondon. Itt viszont más esetről van. A határon túli magyarok nem tehetnek arról, hogy Trianonban és negyvennégyben megfosztották őket az állampolgárságtól. Itt csak vissza kéne adni azt. Ráadásul nekik még a szociális támogatás sem kell, a szavazati jog sem, és még csak a tébé sem. Csak a papír, ami elismeri, hogy ide tartoznak. Vajon miért rossz ez a kormánynak? Miért zavarja ez Bársony András külügyi államtitkárt, akinek megjegyzem, köztudottan van egy izraeli állampolgársága is. Ha neki lehet, nekem miért nem? Milyen jogon mondja ő, hogy ötmillió ember nem lehet hivatalosan is magyar? Miért támogatta oly hevesen azt, hogy csak vízummal utazhassanak a kárpátaljai és délvidéki magyarok Magyarországra, miközben 2002-ig úgy volt, hogy e vidékek magyarjainak nem kell? A válasz egyszerű: nincs válasz. Európában nem szokatlan dolog a kettős állampolgárság. Franciaországban, Portugáliában, Horvátországban is régi hagyomány. Arról beszél a magyar kormány, hogy milyen sokba kerülne ez. Megint megy a jól bevált régi duma, hogy összeomlana a magyar adórendszer. Az emberek pedig elhiszik. Micsoda amerikai színezetbe festett kádári sumákolás ez? Még Szent István is forog a sírjában. Egy a bajunk: nem románnak születtünk…
|
|
2004. november 10. |
Ha, talán valamelyik szomszédos országban, mondjuk Romániában lenne egy ilyen szavazás, akkor nem kétlem, hogy kilencvenkilenc százalékos lenne az igen szavazatok száma. De ott nincs. Ott, ha bemegy az ember a Bevándorlási Hivatalba, akkor nem kell jó pár évet várni az állampolgárságra, mint Magyarországon. Ott megkérdezik azt, hogy románnak vallja-e magát az illető, és ha igen, akkor állampolgárként távozik a hivatalból. Ennyi.
