 |
 |
|
Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja |
 |
|
Argók Kiskunhalason |
|
Közönségtalálkozóval egybekötött filmvetítés keretében láthatták a kiskunhalasiak az Argo című filmet. Az alkotók és a nézők beszélgethettek a filmről, amely a hazai kritikustól osztatlanul negatív véleményt kapott. A véresen komolytalan film készítői és szereplői szinte teljesen amatőrök voltak. A nyugati akciófilmek minden eszközét felhasználó Argo ennek ellenére már túl van a 115 ezres nézőszámon.
|
|
2004. november 26. |
Meglepően kevesen gyűltek össze a városi moziban, hogy láthassák az utóbbi idők legtöbb vitáját kiváltó Árpa Attila-filmet. A publikum többsége általános- és középiskolás volt. Rajtuk kívül néhány huszonéves, egy család valamint egy hajléktalan ült be érdeklődve a vetítésre. A film valóban csak az érzékekre kívánt hatni. Római csatajelenet, közel-keleti kommandós akció után a magyar valóssággal ismerkedhetünk meg. Az alvilágot külföldi profi maffiózók, hazai testőr kft., néhány ütődött rocker és egy pszichopata képviselte. Velük szemben a béna "értelmiségiek": történészek, újságírónő és művészek, akiket a filmben a rosszak általában jól megvertek. A Tarantino- és Guy Ritchie-alkotásokat másoló történet lényege az volt, hogy mindenki meg akart szerezni egy ókori kincset, ami nagyon sokat ért. Lövöldözés, kegyetlen kivégzések, helyenként erőltetett poénok mellett a jelenetek elég pörgősek és élvezetesek voltak. 
A káromkodás, obszcén beszéd, vulgáris szavak használata természetesen alaphangja volt a filmnek. Nem volt olyan mondat, ami nem egy bizonyos "b" kezdőbetűs felszólítással kezdődött vagy végződött volna. A nézők hallhatóan nagyon élvezték a nyíltszíni durva beszédet. Még egy óra elteltével is nagy tetszést váltottak ki az anyázások. Különösen a fedél nélküli emberünk röhögött fel többször hangosan, amit néhány kisdiák viszonzott a terem másik végéből. Az Argo célközönségre lelt. Kb. öt fejbelövés, három-négy kaszabolás és egy szadista kivégzés után kíváncsian vártam, hogy mit lehet erről az akcióvígjátékról dumálni az alkotókkal.
Kis idő után mintha élőben folytatódott volna a film. A pszichopata, alias Bitskey Lukács egy hosszú csövű colttal jött be a halasi moziba, mögötte filmes bűntársa, a főbunkó, kopasz kidobó Tyson, azaz Kiss József, majd Árpa Attila rendező. Miközben elfoglalták helyüket oda-oda szólogatnak a közönségnek, hogy: "… mi van má', tetszett a film?" Ők is meglepődtek, hogy ilyen kevesen nézték meg e csodás magyar rémmesét. Erre reflektálva Árpa elmondta, hogy a vetítés elején még bent voltak a moziban, és az eddigi összes közönség közül mi reagáltunk a legvisszafogottabban. Nem nevettünk eleget. Na, ezek után jöhettek a kérdések. Szokás szerint senki nem mert jelentkezni, ezért Tyson és Pszicho elkezdte inzultálni az ott lévőket. "Na, kérdezzetek már valamit… "Minek jöttetek akkor ide…" stb. A szituáció egyre kellemetlenebb lett, amit a családos édesanyja a film költségvetését és fogadtatását firtató érdeklődése tört meg. Majd kisebb erőltetések után egy-két igen fontos kérdés hangzott el a szereplők és a rendező magánélete, filmes karrierje, és későbbi tervei kapcsán. Közben egy nagyon jó ötlettől vezérelve körbeadták a közönségnek a pisztolyt is, amelyet mindenki gyermeki örömmel vett kézbe. Tyson nem hazudtolta meg magát az életben sem. Kötekedett és idétlen poénokat gyártott, amely miatt társait is nyomasztó érzés fogta el, és már lépni akartak, de addigra a mozi nézők belelendültek a faggatásukba, és nem engedték el őket. A botrányhős rendezőre rá is jött a hasmenés, és negyedórára otthagyott minket a közveszélyesnek tűnő "színészeivel". Visszatérése után végül is Árpa rekesztette be a családias estét, és elköszöntek az Argo sztárjai. A kissé hideg őszi éjszakában, összegezve az eseményeket úgy gondolom, hogy a kevesebb mint kétórás film, és a háromnegyedórás közönségtalálkozó végén sokan az egyszer megnézhető magyar alkotás megtekintését nem, de az utána következő nehezen minősíthető ramazúrit utólag kihagyták volna.
