 |
 |
|
Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja |
 |
|
"Elég csupán körbenézni…"
|
|
Mindennap megyek játszóérre. No persze nem játszani. Mivel mostanság a lánchintába való belepréselődés terjedelmi korlátokba ütközik, ráadásul a libikókán már felső állásban is leér a lábam, kénytelen vagyok belátni a szomorú valóságot: minden tekintetben kinőttem a játszóteret. Az ok ennél sokkal kevésbé prózai: a buszmegálló és az otthonom közötti legrövidebb út egy játszótéren halad át. Tehát játék helyett marad a nosztalgia, amire nyílik bőven alkalom: lévén, a játszóterek tekintetében is a retro dívik manapság. Szeged játszóterein, kevés kivételtől eltekintve, valóban mintha megállt volna az idő: az idelátogató felnőtt konstatálhatja, hogy a csúszda, a hinta, a homokozó ugyanaz, mint saját gyermekkorában volt - a közben eltelt éveket-évtizedeket csupán néhány változás jelzi, amit röviden talán úgy summázhatnék, hogy a rozsda és a gaz több lett, az ülőkével is rendelkező libikóka viszont kevesebb. E tekintetben nincs is nagy különbség a Belváros vagy a lakótelepi negyedek között: a Bartók téren és a Tabán utcában ugyanazok a hibák és hiányosságok jelzik, hogy az ember- és gyermekbarátság, mint szempont az "átkos" építkezési lázában ugyanúgy elkerülte a kivitelezők figyelmét, ahogyan ma is elkerüli a fenntartókét. Ami pedig tíz-húsz éve balesetveszélyes volt, az mára megkopott, elrepedt, berozsdásodott - tehát még inkább azzá vált. Ez pedig nem csupán azért probléma, mert a lassan használhatatlanságig korrodálódott játszóterek számának gyarapodásával egyúttal csökken azoké, amelyek valóban biztonságos és örömteli terepet tudnak biztosítani az ifjúságnak, hanem azért is, mert a lehetőségek beszűkülésével az igények még nem lesznek kisebbek - jobb híján tehát délutánról délutánra rendszeresen megtelnek a rozoga mászókák, egyre kevésbé gondtalan időtöltést nyújtva a kicsik, és még kevésbé szülők számára. A nap nagy részében, legalábbis kicsöngetésig nincs túl nagy zsivaly az üres tereken. Szomorú látvány egy elhagyott játszótér - ez persze csak az én szubjektív véleményem; de abban viszont egyet kellene értenie a jóízlésű felnőtt-társadalomnak, hogy még szomorúbb, ha akkor, amikor "jogos" használói óvodában vagy iskolában töltik az idejüket, illetéktelenek veszik birtokba. Sajnálatos módon mégis ez a sajátos "napibeosztás" alakult ki a zöldövezetben: délelőtt a kutyasétáltatóké, délután a gyerekeké a gyep és a homokozó. Az első, akikkel magam is találkoztam "játszótérnézőben" a tarjáni Zápor-tó partján, egy kedélyes triász: Csöpi, Manci és Halász Zoli bácsi. Mindhárman derűsen üdvözöltek, az előbbi kettő talán túlzottan is. Miután letöröltem a nardágomról a tappancsnyomokat, az öregúr invitálására helyet foglalok a padon. Akár órákig is szívesen elhallgatnám a verőfényes őszi napsütésről, a gyermekkacajról, vadkacsákról és a nádas panelromantikájáról kerekített adomákat, de végül azért csak megmozdul bennem a riporter, és rákérdezek: a természet lágy ölét vajon nem rondítja el, amikor parancsoló szavának a spánieljei is engedelmeskednek? Zoli bácsinak láthatólag nem okoz túl nagy lelkiismereti problémát a dolog: "Tudja, aranyoskám, sokan hordják ám ide a kutyáikat, de ha vannak itt gyerekek, akkor én mindig a töltésre szoktam menni." Miután pedig látta, hogy ezzel nem nyugtatott meg teljesen, még hozzátette, hogy maguk a szülők sem mindig járnak elő jó példával. Ezt erősítette meg annak az óvodás csoportnak a felügyelőnője is, amelyet később ugyanitt találtam. Az óvónő felháborodását fejezte ki afelett, hogy vannak olyan anyukák-apukák, akik csemetéikkel együtt a család kedvencét is leviszik a "játszóra" - így pedig az alapvető higiéniás szempontokat is nehéz érvényesíteni a tereken. Ezek után talán már triviálisnak is tűnt a kérdés, hogy mennyire elégedett a szegedi játszóterekkel: válaszként csak elhúzta a száját és körbemutatott a terepen: "Elég csupán szétnézni…ez pedig még viszonylag jobb állapotban van, de itt is tele van a föld cigarettacsikkekkel meg csokipapírokkal. Nincs igazán karbantartva: a közutakat, köztereket, főleg a belvárosban, rendszeresen takarítják, de a város funkcióit tekintve az egyik legfontosabb szerepet a játszóterek töltik be - ehhez képest pedig aránytalanul kevés figyelmet fordítanak rájuk."Az elhanyagoltság ugyanakkor nem csak a szétdobált szemétre és az egyéb szennyezésekre igaz: túlnyomó többségükben a legelemibb biztonsági kívánalmaknak sem felelnek meg a játszóterek. Az egyik legtöbbet emlegetett hiányosság a mászókák beton talapzata, amely szinte biztosan balesetet eredményez, ha egy kisgyerek játék közben véletlenül leesik a földre. A keresztrudak közötti távolság számos esetben kisebb annál, mintsem hogy megnyugtathatná a szülőket: csemetéjük feje nem fog közéjük szorulni. A hintákról sok esetben hiányzik a biztonsági lánc, a biztonsági korlát pedig - mint a mesében - hol volt, hol nem volt. És a bár veszélyes, de még látogatott játszóterek mellett ott vannak azok a rég kiszolgáltak is, amelyek - másra már nem lévén jók - csak a tinédzser bandák számára nyújtanak találkozóhelyet, és őrzik is magukon e látogatások nyomát. Valaha jobb időket látott sakk- és pingpongasztalok, ülőkéiktől megfosztott körhinták, és jobbára csak szőnyegporolónak használható mászókamaradványok várnak lebontásra. Korhadófélben van a váz, mállik le a vakolat, s a szél egy darab mókuskerékkel már tudj' Isten hol szalad…De nem csak a helyzet, hanem a hozzáállás is patópálos egy kicsit. A szülők ugyanis egyöntetűen a város feladatául jelölik meg a játszóterek fenntartását - és Szegeden a megkérdezetettek egyike sem vett részt, sőt, nem is hallott olyan civil kezdeményezésekről, mint amilyen keretében például tavaly júniusban Budapesten a Franklin utcai játszóteret - a Petőfi Rádió támogatásával - önkéntes felnőttek és gyerekek megtisztították a firkáktól. "Erre azt tudom mondani, hogy igaz a mondás: ami mindenkié, az senkié. Valakinek egyszerűen el kellene kezdeni, de hát a legtöbben - és ez alól sajnos én sem vagyok kivétel - egyszerűen elmegyünk a dolgok mellett." - kommentálta a felvetésemet Hajdúné Gerő Anna, aki 6 éves kisfiát kísérte a Roosevelt téri játszótéren. Az anyukák többsége készségesen vállalna hasonló feladatokat, ha lenne, aki megszervezi, de sokan azt is hozátették, hogy még szívesebben vágnának bele ilyesmibe, ha látnák, hogy üzemeltetőik is tesznek valamit a játszóterekért. A karbantartásért hivatalosan a Szegedi Közgazdálkodási Kht. a felelős; ennek igazgatóhelyettese, Kovács János készséggel vállalta, hogy tájékoztatást ad ilyen irányú tevékenységükről, de végül kérdéseim - többek között az is, hogy az új EU-előírások fényében milyen sors vár a szegedi játszóterekre - sokszori megkeresés ellenére is megválaszolatlanok maradtak. Jelenleg a megyeszékhelyen csupán néhány olyan tér van, amely teljes egészében megfelel az Európai Unió által meghatározott követelményeknek. Ilyen például a Retek utcai, a Roosevelt téri vagy a Stefánián működő - egyben pedig ezek képezik a város játszótereinek "napos oldalát" is. A Retek utcait a Magyar Máltai Szeretetszolgálat hozta létre 2001. őszén az önkormányzat és számos más szponzor összefogásával, és az alapítás fő szempontját a gyermek- és ifjúságvédelem képezte. Az 1998-ban elindított "Játszva megelőzni" program keretében több fővárosi kerületben és hat vidéki városban - köztük Szegeden - létesítettek korszerű játszóházakat, amelyek a szervezet céljainak megfelelően "nem a hagyományos értelemben vett játszóhelyek. A 'máltai játszótér' kialakítása alapkövetelményként biztonságos, modern, esztétikus és környezetbarát." - olvasható Szeretetszolgálat hivatalos honlapján - "Ezen felül egy olyan komplex gyermekjóléti primer prevenciós szolgáltatást nyújtó intézmény is, amely ma már nélkülözhetetlen egy nagyvárosi, lakótelepi környezetben. A program alapveto feladata, hogy gyakorlatilag észrevétlenül - a játékon keresztül - szocializáljon, közvetítsen normákat, fejlesszen készségeket." A idelátogató szülők közül Menkó Ida, egy öt és egy hétéves kisfiú édesanyja az elkerítettség nyújtotta biztonságot, a tisztaságot, és a játékok széles választékát emelte ki fő szempontként, amely alapján ezt a játszóparkot választotta. Elmondása szerint ők nem szoktak részt venni a máltaisok által szervezett programokon, de fontosnak tartja, hogy működjön a városban egy olyan játszóház, amely amellett, hogy színvonalas szabadtéri szórakozásnak biztosít terepet, változatos foglalkozásokat is szervez a fiatal korosztálynak, és ezzel segít nekik a szabadidő hasznos eltöltésében. "Nem tartom helyesnek, hogy ha hazajön egy kisdiák az iskolából, a számítógép vagy a televízió előtt töltse el a délutánját. Ezért választjuk mi is a mozgásos, aktív kikapcsolódást, amikor csak lehet." Hasonló megfontolásokból teszik le a voksukat a szülők Szeged többi korszerű játszótere mellett is. A Roosevelt-téren a felszereltség, és az olyan gyermekbarát "részletek" - ami különben szintén az EU-követelmények közé tartozik - , mint a kézmosásra és ivásra lehetőséget adó kút az, ami idevonzza a családokat. "A sokféle színes, fából és műanyagból készült játék miatt járunk ide - ezeket szerencsésebbnek tartom, mint azokat a fémvázas mászókákat, amik még az én gyerekkoromat idézik. A paneljátszótereket igyekszünk elkerülni. Nem lennének rosszak azok sem, hiszen ott vannak a zöldövezetben, árnyas fák között, de mostanra sajnos ezekből többnyire csak a leszakadt hinták, a megrepedt betoncsúszdák és a rozsdás mászókák maradtak." - indokolta meg Gyergyóiné Ötvös Krisztina, hogy miért vállalkozik a négyéves Melindával együtt akár hosszabb sétára is annak érdekében, hogy megfelelő játszóteret találjanak. A szülők általában igyekeznek lehetőség szerint olyan helyet keresni, ahol a betonrengetegtől, a forgalomtól távol, parkos, ligetes környezetben tölthetik el gyermekeikkel a játszásra szánt időt. Ebből a szempontból a Stefánia játszótér is ideálisnak igérkezik, de a high-tech park a kisgyermekes családoktól több kritikát kap, mint dícséretet. Az inkább idősebb, iskolás korú fiatalok számára élvezhető játékelemeken a kisebbek nem tudják feltalálni magukat. "Egyedül a nagy tárcsa az, ami mindenkinek egyaránt a kedvence, meg a különböző forgók. A többivel az ovisok nemigen tudnak mit kezdeni. Lehet, hogy ilyenre is szükség van, de szerintem hasznosabb lenne, ha több olyan játszótér létesülne, amelyet több korosztály is ki tud használni. Erre égetően szükség van." - fogalmazta meg fenntartásait Kollár Bernadett. Tehát létezik egy elvárás a szülők részéről a szükségesnek tartott beruházásokra vonatkozólag, az Európai Unió pedig a kötelezően megvalósítandó átalakítások körét jelöli meg - ezeket kell az önkormányzatnak saját lehetőségeivel összeegyeztetnie. Idén január elsején lépett életbe ugyanis a Gazdasági és Közlekedesi Minisztérium rendelete, amely az EU-normáknak megfelelően szabályozza a játszótéri eszközök biztonsági követelményeit. Ennek értelmében a már meglévő játszótereket a másfél éves türelmi időszakon belül felül kell vizsgálni, és legkésőbb 2008-ig ki kell cserélni a nem megfelelő játékokat, a nem szabványosíthatóakat pedig le kell bontani. Júniusában a Magyar Szabványügyi Testület konferenciát szervezett Budapesten, amelyen a központi téma a az új GKM rendelet nyomán a játszóterek biztonságossága volt. Az előadók egyike, dr. Kása László feltette a kérdést: "Mitől lesz egy játszótér megbízható, és honnantól számít veszélyesnek? Lehetséges-e, hogy kiküszöböljünk minden kockázati tényezőt, és egyáltalán: szükség van-e erre?" Leszögezte, hogy minden körültekintés és odafigyelés ellenére egy játszótér veszélyes terep, a gyerekek úgy is használhatják az elemeket, ahogyan azt előre, felnőtt fejjel sem kiszámítani, sem elképzelni nem lehet. Ezt a problémát az amerikai megközelítés értelmében úgy próbálják meg kiküszöbölni, hogy a tervezés és az üzemeltetés során mindenféle rizikófaktort gyakorlatilag nullára csökkentenek. Az ilyen játszóterek azonban ingerszegények lesznek, és az izgalmakat nélkülöző játékidőt a későbbiekben a felnövekvő fiatalok gyakran szélsőséges extrémsportokkal igyekeznek pótolni. Ezzel szemben az európai, egyben pedig az itthoni gyakorlat azt célozza - természetesen a kockázat mérséklésével egyidejűleg -, hogy a szabályozások garanciát nyújtsanak a felhasználónak arra, hogy a kiküszöbölhetetlen sérülések ne okozzanak maradandó károsodást. Tóth Árpád, az Európai Minőségügyi Szervezet Magyar Nemzeti Bizottságának tagja felvázolta, hogy az előírások alapján hogyan is néz ki egy EU-konform játszótér. Eszerint a park körbekerített, a hinták és mászókák alatt beton helyett gumitégla vagy más ütéscsillapító talaj védi a gyerekeket. Nincsenek olyan távolságú rácsok a mászókákon, ahová a kicsik feje beszorulhatna, és ivókút áll a felhasználók rendelkezésére. A szegedi székhelyű, játszótéri elemeket is gyártó cég minőségirányítási szakembere elmondta, hogy mind az előállítókat, mind pedig az üzemeltető szervezeteket illetve önkormányzatokat szigorú biztonsági bevizsgáltatásra és rendszeres ellenőríztetésre kötelezi a GKM-rendelet. A felülvizsgálati tevékenységet végző szervezetek körét szintén a gazdasági tárca jelölte ki, a jelenleg erre jogosult hét cég pedig tetemes összegekért minősíti a parkokat és a játékokat, jelentős terheket róva a gyártókra és a fenntartókra. Szerencsére egy-egy játszótéren nem minden eszköz veszélyes. A homokozókkal például nincsenek nagy problémák, de egy egyedi tervezésű hinta forgalmazását lehetővé tevő tanúsítvány például közel 50 ezer forint, egy csúszdáé pedig 45 ezer. Egy már meglévő játszótéri eszköz első felülvizsgálati díja 8-10 ezer forint, ha pedig megfelel a rendelet által előírt biztonságtechnikai követelményeknek, akkor erről egy bizonyítványt készítenek, amely további 12 ezer forintot jelent elemenként. Ehhez járul még hozzá az ellenőrzési jegyzőkönyv kiállításának díja, tehát újabb 5 ezer forint, amelyet a következő felülvizsgálatok alkalmával kötelessége az üzemeltetőnek bemutatnia. Következésképpen eszközönként összesen 30 ezer forintot kell fizetni az ellenőrzésért - ez az összeg pedig annál inkább gyarapszik, minél több eszköz található egy játszótéren. Az elemek mellett az elhelyezést és a talajt is vizsgálják, amely nagyságtól függően 30-tól 80 ezer forintig terjedő összeget jelenthet. Egy korszerű játszótér kialakítása 3 milliótól akár 40 millió forintig is szökhet - ez függ a játék gyártójától, de a korosztálytól is, hiszen a kisebbeknek kialakított játszótér sokkal olcsóbb. Szegeden több, mint 300 játszótér van, és bár a magánterületeken álló magánjátszóterekre egyelőre nem terjed ki a rendelet hatálya, a köztereken kívül a legtöbb bölcsőde, óvoda és iskola udvarán is áll legalább egy. Ezeknek túlnyomó része nem felel meg az EU-követelményeknek. A balesetveszélyes eszközök eltávolítását és helyettük az új normáknak megfelelő elemek telepítését pénz hiányában a legtöbb játszótér-tulajdonos halogatja. Országszerte az önkormányzatok igyekeznek lefaragni az ezzel járó kiadásokat, és csak azok felújítására költenek, amelyekre a demográfiai statisztikák alapján a jövőben is szükség mutatkozik. A szűkös helyi forrásokat az Ifjúsági és Sportminisztérium különböző pályázatok útján nyerhető összegekkel kívánja kiegészíteni: az idén 230 millió forintra pályázhattak a települések EU-konform játszóterek kialakítása céljából, amely negyven százalékkal több, mint a tavalyi keret. Ugyanakkor ez az összeg messze nem teszi nélkülözhetővé a települési erők, közösségek, akár a szülők összefogását. A közelmúltban, valamint a jövőbeli tervekre vonatkozóan a megyeszékhelyen mindkét lehetőségre találunk mintát: önkormányzati forrásokból finanszírozott, 2,3 millió forint összértékű beruházásoknak köszönhetően a vízi élményeket kedvelők már a tavalyi nyár folyamán is több új gyerekjátékkal és játszótérrel is találkozhattak a strandokon és a szegediek által gyakran látogatott Sziksósfürdőn. A Ligetfürdő területén például, a hátsó medencénél uniós szabványnak megfelelő építmények, favár és mászóka várta a kisebbeket, ahol a biztonságosságot a negyven centiméter mélységű homokos aljzat garantálta. A Szikin pedig egy éve nyár elején alakítottak ki a medence egyik szélén homokos partot, plázst, amit később, augusztusban egy csúszdával egybekötött ugrálóval és a vállalkozó kedvűeket a vízbe dobó "katapulttal" is kiegészítettek. Szintén helyi alapokat mozgósított 2004. nyár végén a felsővárosi Liszt utcai játszótér felújítása. Az 1 millió 300 ezer forintos rekonstrukció során a korábbi, balesetveszélyes vas mászógömböt felszámolták, a park választéka pedig kiscsikó formájú rugós játékkal, kistornyos, fenyőből készült, ütéscsillapítóval ellátott csúszdával, valamint keretes homokozóval bővült. Az uniós szabványoknak megfelelő eszközöket a Felsőváros e környékének önkormányzati képviselője, Pászti Ágnes finanszírozta választókörzeti alapjából - hasonlóan Kalmár Ferenchez, aki szeptemberben szintén képviselői alapjából dotálta a rókusi Kukovecz Nana utca egyik tömbbelsőjében létrehozott játszóteret. A 420 ezer forintos fejlesztés révén a legkisebb korosztály számára is biztonságos létesítmény új homokozót és hintát kapott, ráadásképpen pedig az összegből az Arany János Általános Iskola melletti játszótér kisebb fölújítására is futotta: két régi hinta ülőkéjét alakították át az EU-követelmények szerint. A települési ráfordítások mellett a központi pályázati lehetőségek kihasználására lehet példa az az önkormányzati kezdeményezés, amely keretében uniós forrásokból kívánják megújítani Szeged Tarján városrészének egy területét. A tavaly novemberben benyújtott pályázat a körtöltés, a Budapesti körút, a József Attila sugárút és a Lugas utca által határolt részben tervezett környezetrehabilitáció költségeihez jelentene hozzájárulást, és kifejezetten a zöldterületek rekonstrukcióját célozná, beleértve a játszótereket is. A projekt alapján a terület mintegy 30, kivétel nélkül gondozatlan, rozoga játszóterét felszámolnák - helyettük épülne három, európai követelményeknek megfelelő új, további tizenöt kisebb pedig korszerű és biztonságos elemekkel bővülne; az ember- és gyerekbarát környezetet pedig ivókutak, padok és egyéb térbútorok telepítésével alakítanák ki. A nagyszabású beruházás összesen 1,1 milliárd forintot igényel, ebből 990 millió uniós támogatást lehet elnyerni, a fennmaradó 110 milliós önrészből pedig további 66 milliót lehetne lefaragni a belügyminisztériumi, úgynevezett saját forrás kiegészítő pályázat útján. Ha tehát mindegyik pályázat sikeres lesz, akkor a helyi önkormányzatnak mindössze 44 millió forintjába kerülne a rekonstrukció - hogy ez így lesz-e, arról a következő év elején várható döntés az EU pályázatok értékelése nyomán. A tarjáni családok ugyan kedvező elbírálás esetén sem élvezhetnék még idén nyáron a megújult játszótereket, de az ősszel kezdődő munkálatok eredményeképpen 2006 nyarára már számos új lehetőségük nyílna azoknak, akik színvonalas és biztonságos környezetben szeretnék eltölteni a játékra szánt időt.
|
|
2005. május 12. |
