Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja

Tóth Gábor

Mosolyt kérek!

Egy fényképezogép: 50000 Forint. Egy tekercs film ára: 1400 Forint. Az elohívás díja 1800 Forint. Az élmény: megfizethetetlen.

Ez utóbbi megállapítás biztosan igaz, hiszen sehogy sem tudom megmagyarázni, mi másért csengetne ki havi 300 ezer forintot a Belügyminisztérium a Juhász Gábor politikai államtitkárról készült – egyébiránt bizonnyal magas muvészi és emberi színvonalú – felvételekért.

"Fontos, hogy érdeklodés esetén a sajtó képigényét ingyen kielégítsük bizonyos eseményekrol, illetve azokat, akiket szolgálati helyükön meglátogat a BM államtitkára, vagy egy sikeres életszakasz elismeréseként magas állami kitüntetésben részesülnek, megajándékozzuk az esemény emlékére néhány fotóval is." – indokolt az államtitkár sajtóközleményében. Erre reagálva Dorkota Lajos fideszes parlamenti képviselo hétfon készített néhány polaroidot Lamperth Mónikáról. Nem mozgott ügyetlenül, meg kellene kérdezni, hátha o vállalná százötvenért is.

A BM látszólag nem igazán hajlik a spórolásra, az intézményben például több olyan tanácsadót is alkalmaznak, akit olyan feladatra szerzodtettek, melynek elvégzésére a tárcánál külön foosztály vagy akár helyettes államtitkárság is van. A legdrágább szakérto napi 50 ezer forintért (éves szinten mintegy 12 millióért) ad telekommunikációs és informatikai tanácsokat a minisztériumnak, amely ettol függetlenül azért – für alle Fälle – fenntart egy informatikai foosztályt is.

Egyre edzettebbé váló gyomrunk persze meg sem remegne egy ilyen kis semmiség miatt, ámde szintén a múlt héten kényszerült bejelenteni Veres János pénzügyminiszter, hogy az idei és a jövo évi államháztartási hiány is magasabb lesz a vártnál. Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat ugyanis jelezte, a „jelenlegi elszámolási szabályok értelmezését illetoen a közelmúltban problémák vetodtek fel” – értsd: már most borul a még el sem fogadott 2006-os költségvetés, hogy az ideirol már ne is beszéljünk. Az európai intézmény sztrádafinanszírozási módszereinket kifogásolja, javasolt korrekciójával a GDP-arányos hiány 4,7 helyett elérheti a 6 százalékot is.

A renitensek renitense az EU-ban a hat percentes deficitet produkáló Görögország. A második helyre azonban mi értünk oda. Röhögve.

Ügyeskedünk, szórakozunk itthon és Európában is. „Meg kell mondani az embereknek, mekkora is az államháztartás tényleges hiánya” – javasolta némi szarkazmussal a hazai pénzügyi potentátoknak Joaquin Almunia, az EU gazdasági és monetáris ügyekért felelos biztosa. Ne áltassuk magunkat: már régóta nem ismerjük a valós számokat. Az Orbán-kormány kétéves költségvetése után jöttek a Medgyessy-, majd Gyurcsány-féle „kreatív módszerek”. Jobb bele sem gondolni, hányszor 300 ezer folyik el hiábavalóságokra, vándorol korántsem üvegzsebekbe vagy százlelkes óceániai szigetek offshore-cégeinek bankszámláira. Magunknak tehát csupán szívbol jövo mosolyt javasolhatok. Legalább a cirkuszra nem lehet panaszunk.

2005. szeptember 28.