Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja

Végső István

Szüreti másságok

Nemzetek egymás mellett volt az idei mottója a kiskunhalasi szüreti fesztiválnak. Ám a címválasztás kissé túlzó, sot pofátlan. A színpadon ugyan ghánai, indián, lengyel, balti és magyar hagyományorzo fellépok között láthattunk roma táncosokat is, de a város legnagyobb kisebbsége nem volt a nézok között. Nekik negyedik éve külön fesztivál dukál. Az egyre nagyobb számú cigány népesség kinotte magát a fotérrol? Nincs elég szék, vagy állóhely? Sokat elárul a helyzetrol, hogy azt az ünnepséget a helyi cigány önkormányzat mellett a Kiskunhalasi Önvédelmi és Bunmegelozési Egyesület szervezte.

Miközben a polgármester az Európa Tanács dicsoség plakettjét vette át a romák nélküli szüreti mulatság nyitányán, addig a Tó utcai cigánytelepen már nagyban fott a káposztás pörkölt. Az európai gondolkodásmód terjesztéséért díjat kapó városi plénum ugyanis kisütötte, hogy párhuzamosan két fesztivált kell rendezni, egy napon. Valóban nemzetek voltak egymás mellett, legalább másfél kilométerrel arrébb. Így hát meg van oldva probléma, amit általában az okozott, hogy a kisebbség egyes tagjai másként ünnepeltek. Most már nem olyan kényelmetlen a halasi elitnek végigmenni a sátrak között, és leülni borozni. A putrilakókat ingyen sörrel és pörkölttel, a gyerekeiket csokival és fagyival tartották távol az „igazi szüreti fesztiváltól”.

Hogy mennyire jól csinálják a városatyák az abból is látható, hogy még az EU-parlament roma származású képviselojét, Mohácsi Viktóriát is meghívták a cigánynapra, mondjon néhány keresetlen szót, hogy ez a „kisebbségi fesztivál” milyen nagyszeru dolog. O meg gyakorlott médiaszereploként belevigyorgott a kamerákba, és el is van intézve a kisvárosi fesztiválgettósítás. Miközben az országos közéleti hadszíntéren nagyban dúl a háború, hogy a cigánygyerekeket ne különítsék el az iskolákban, addig itt a lurkók mellett a felnottek is el vannak választva a többségtol. Felmerül a kérdés, hogy most melyik a nagyobb a színjáték, kisebbséget védeni a TV-ben, vagy „cigánynapokat” rendezni? A képet tovább bonyolítja, hogy a szociálisan érzékeny párt polgármestere a „halasi példa” ötletgazdája. Ebbol is látszik, hogy létezik a cigánykérdés, de nem mindegy, hogy ki és hol oldja meg.

Halas kis pont. Ha ez Debrecenben történik, akkor már ott nyomulna a magyar média színe-java. Síró és értetlenkedo cigányemberekkel készülnének a Fókusz és a Napló riportjai. Lenne megint egy vajda, aki vinné ki a jó romákat Nyugatra, mert megérdemlik. Így viszont, hogy a helyi cigány önkormányzat vezére a városvezeto egyik legjobb komája nincs semmi baj. A foterünk cigánymentes övezet lesz ilyenkor. Ám ne legyünk igazságtalanok, a helyi ellenzék is jobban érzi így magát, hogy nem szaladgálnak maszatos purdék a mercijeik körül. A cigánykártyát ilyenkor nem érdemes kijátszani, mert nem fuzodik hozzá politikai érdek. A kényes orrú halasiak is örülnek, hogy nyugodtan iszogathatnak a nyárias levegoju oszi napon. A vesztesek meg már megint a lemaradók, és azok, akik naivan hisznek és dolgoznak a valódi egymás mellett élésért. Mindenesetre a szüret jól sikerült. Jövore ugyanitt, illetve ott, ahova a nemzetiségünk feljogosít. Egymás mellett helyett egymástól egyre távolabb..

2005 október 11.