Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja

Schwartz Noémi

Pilótát felveszünk

Néhány hete megdöbbenve olvastam egy egész oldalas hirdetést egy országos napilapban, melyben a Honvédelmi Minisztérium a közbeszerzési pályázat előírásának értelmében gépágyúkhoz keresett lőszerhevedert. Bár nem tudom, hány hozzám hasonló őrült van, aki nem tart otthon egy egész raktárnyit belőle, mindenesetre ez még semmi ahhoz képest, amit állítólag most reklámoznak a fővárosi metróban. Gripen vadászrepülőkhöz keresnek embereket, akiket pilótáknak képeznek ki. Nem feltétel a katonai végzettség, de még a sorkatonai szolgálat sem. Sőt, egyáltalán nem szükséges, hogy valakinek bármilyen légijármű-vezetési tapasztalata legyen. Kritérium alig van: 26 éves vagy annál fiatalabb jelentkező, aki legalább középszinten beszél angolul. Ha ez megvan, és átmegy a pszichológiai és a fizikai vizsgán is, azaz képes 3200 métert futni, két percet fekvőtámaszozni, illetve ugyanennyi ideig felüléseket csinálni, akkor könnyen elképzelhető, hogy mehet Kanadába, ahol megkapja a kiképzését. Ha korábban nem volt katona, akkor előtte azért egy három hetes alapkiképzést is kap.

Állítólag erre a procedúrára azért van szükség, mert egyébként nincsen elég, megfelelő jelentkező, s csak annak az úgymond minden szempontból tökéletes jelentkező képzésébe mernek pénzt fektetni, akiben biztos nem csalódhatnak. Egy pilóta kinevelése ugyanis drága feladat. Igaz ugyan, hogy számos világhírű, nemzetközi szinten is kimagasló teljesítményt nyújtó vadászpilótánk van, mint Vári Gyula, vagy Szabó „Topi” Zoltán, de még inkább keresünk egy picit. Náluk is jobbakat. Addig is költünk a reklámra, amit ugyan a jelenlegi pilótáink gyakorlatoztatására is folyósíthatnánk, mert a magas nívójú hazai repülőgép-vezetők az alacsony költségvetés miatt alig tudnak felszállni, pedig azért néhányan tettek le eredményeket az asztalra.

Sajnos a helyzet a Gripenekkel se javul túl sokat. Mert igaz ugyan, hogy márciusban tizennégy vadonatúj géppel bővül a hazai flotta, de sikerült egy olyan lízingszerződést aláírni, melynek értelmében egy pilóta nyolcvan órát repülhet. Nem havonta, évente. És Juhász Ferenc honvédelmi miniszter úr szerint ezzel együtt ez a beszerzés 35 évre „megnyugtató megoldást ad a légvédelemre és a szövetségesi feladatok ellátására”.

Bár tény, hogy ez is minőségi ugrást jelent. Jelenleg ugyanis 5-6 üzemképes MIG-29-es teszi ugyanezt. Közel ugyanennyi bevethető vadászrepülőnk van még, de azok karbantartására és szervizelésére már nincs pénz. Majd száz, korábban milliárdokat érő, de mára már leamortizálódott, eladhatatlan gép vár feldarabolásra. A fémért kapott pénz jól jön majd, mert a költségvetésből a megígérttel ellentétben nemhogy többet, de még kevesebbet kap a minisztérium. Ezért számos programot le is kellett állítania, és pár éven belül 5-6000 fős elbocsátásra kényszerül.

De a rendőrök mottójával élve, szolgálunk és védünk. Pilótáink legalább lesznek.

2005. október 4.