 |
 |
|
Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja |
 |
|
Kisebbség-e a zsidóság?
|
|
A gond ott kezdődik, hogy pontosan nem is tudni, hány zsidó él ma Magyarországon. Irányadó két adat lehet, a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlói, illetve a 2001-es népszámlálási adatok. A gond csak az, hogy mindkettő torzít. Problémás az adófelajánlások alapján számolni, mert a nyugdíjasok, munkanélküliek, vagy akár minimálbéren élők eleve kiszorulnak a körből. Nem beszélve azokról, akik nem is rendelkeznek a felajánlható összeg címzettjéről. Így nem meglepő, hogy végül csak 6832-en éltek a törvény adta lehetőséggel. A népszámlálási adatok meg azért csalókák, mert a válasz nem volt kötelező, sokan nem merték bevallani vallásukat a történelmi tapasztalatok miatt, és csak 12871-en ikszelték be az izraelita rublikát. Szemben a becslésekkel, melyek úgy százezerre teszik a hazai zsidóságot. A nagy többség persze még csak nem is „szombati zsidó”, csak a nagy ünnepeken megy el a zsinagógába. Vagy még akkor se. Tény, hogy ma már sokan nem tudják hová tenni zsidóságukat, mert ugyan nem hívők, de továbbra is ezer szállal kötődnek a zsidó kultúrához: ilyen témájú könyveket olvasnak, zsidó fesztiválokra járnak, ebből a körből kerülnek ki a barátai. Mára a legtöbb esetben szétvált a zsidóság kapcsán korábban elválaszthatatlan nép és vallás fogalom, mely arra a hagyományra vezethető vissza, hogy népként kapta vallási kinyilatkoztatását. Kovács András kutatásában megkérdezett izraeliták számára a zsidósághoz tartozást ma sokkal inkább a kultúra ismerete, a baráti kapcsolatok ápolása jelenti, mint a vallás gyakorlása, vagy a hitközségi életben való részvétel. Ez alapján úgy tűnik, a többség kulturális, nemzetiségi alapon vallja magát zsidónak, így ez alapján van értelme a kisebbségi bejegyzés felvetésének. A kérdés mindenesetre nem ennyire egyszerű, mert az interjúk arra is fényt derítettek, hogy igen jellemző a kettős, zsidó-magyar identitás is. Két egyházként bejegyzett zsidó irányzat, a neológ Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és az ortodox Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség csípőből elutasítja a javaslatot. Logikus és természetes döntés, mert szerintük a zsidóságot elsősorban a vallás köti össze, s azt hiszem, egyházak esetében ez teljes mértékben elfogadható vélemény. Ugyanakkor megfontolandónak tartom a másik oldal igényét is. Miért képviselné őket egy vallási közösség, a Mazsihisz – jelenleg ugyanis ez a szervezet az egyetlen hivatalos kapocs az állam a zsidóság között –, amikor ők csak kulturális értelemben tekintik saját magukat annak? Sőt, adott esetben, mint ez az egyik kérelmezőnél felmerül, még ateista is? Kellemetlen kérdés viszont, hogy nem indul-e el egy antiszemita hullám, hogy lám-lám, most kisebbségként is bejegyeztetik magukat, hogy még egy kis pénzt leakaszthassanak az állam kasszájából. Vagy van-e értelme a kezdeményezésnek abban az értelemben, hogy az emberek egyáltalán felvállalják-e zsidóságukat? Ugyanis csak azok voksolhatnának a kisebbségi képviselő megválasztásakor, akik regisztráltatták magukat az adott etnikum tagjaként. Valószínűleg nem sokan vétetnék fel magukat egy listára a holokauszt után… Az OVB mindenesetre engedélyezte az aláírásgyűjtést, s ha összegyűlik ezer szignó, az Országgyűlés elé kerül a kérdés. A T. Ház még kikéri a kérdésről a Magyar Tudományos Akadémia véleményét, de az valószínűleg nem gördít akadályt a zsidóság kisebbségi bejegyzése elé. De hogy tényleg valós igényt takar-e a felvetés? A válaszig még hosszú az út: kell hozzá ezer aláírás, az Országgyűlés igenje, egy megalakult kisebbségi önkormányzat, s akkor talán majd kiderül, életképes-e a javaslat. Ha eljutunk odáig… |
|
2005. november 25. |
