|
alcím
Márciusban újra kezdjük – hirdették a hős pesti fiatalok 1956 végén. Ma pedig a Vér és Becsület szervezet mutat hasonlóan harcos elszántságot. Hiába oszlatta fel ugyanis a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen ezt a „kulturális egyesületet”, Domokos Endre János, a szervezet vezetője sietett kijelenteni: „mi három hónap alatt felépítünk egy új egyesületet, a hatalomnak három évig tart ennek feloszlatása. Akkor most ki szívat kit?” Költői kérdését tett követte: már meg is született a beszédes nevű Pax Hungarica. Ne legyenek illúzióink: tartalom és cél ugyanaz. Nem engednek a hungarizmusból.
Persze nem is igazi kulturális egyesület az, amelynek tagjai nem militarycuccban, Martens-bakancsban és rohamsisakban gyűlnek össze hagyományt ápolni. S amely nem küzd elszántan a „kapitalista kizsákmányolás megszüntetéséért” vagy a „társadalmi osztályok eltűntetéséért”.
A „harcot” 2001-ben kezdte meg a szervezet, első híres akciója pedig a 2003 januárjában, Sződligeten megrendezett „Fehér Karácsony” volt – kéretik itt nem afféle rénszarvasos-szeretetteljesen összebújós-egymást megajándékozós bulira gondolni, a „fehérrel” pedig véletlenül sem a hóra utaltak.
Elménkbe idézhetjük továbbá a február 14-én, avagy a Becsület Napján szervezett koszorúzásaikat, melyekkel arra emlékeztek, hogy a második világháborúban a német katonák kitörtek a szovjetek ostromolta budai várból. De az ő nevükhöz fűződik a „Hideg büszkeség napja” is, amelyet a tavaly júliusi, budapesti melegfelvonulás kontrasztjának szántak. Jó érzésű ember számára nyilvánvaló volt neonáci kötődésük. Nem csak idehaza: német szervezetüket 2000-ben oszlatta fel Otto Schily belügyminiszter, idén szeptemberben pedig Spanyolországban tartóztatták le a helyi gárda 20 tagját. Itthon jött a betiltás, Domokoséknak azonban a szemük sem rebbent.
Ők ugyanis – megint jönnek. Csak nem kopogtatnak.
Jogilag semmit sem lehet tenni egy új egyesület alakítása ellen, hiába nyilvánvaló mindannyiunk számára, hogy semmi sem változik. De nincs is szükség Justitiára. Helyette én azokban bízom, akik értik, miért nem szabad szobrot állítani az egyébként kiváló politikus és földrajztudós Teleki Pálnak, vagy miért nem alkalmas a turul arra, hogy emlékműve legyen a második világháború áldozatainak. Akik mélyen megbotránkoztak a Demokrata azon cikkén, amely Európa hős védelmezőinek tartotta a fenn már említett német katonákat. Akik tiltakoznak a magukfajták által propagált ordas eszmék ellen.
Domokosék ugyanis valóban harcosak, és ebben az egyben tényleg hasonlítanak az ’56-os pesti flaszterek alkalmi katonáira. Csakhogy míg az ő küzdelmüknek történelmünk legdicsőbb lapjain a helye, a maiaktól szimplán felfordul a gyomrunk.
|
