Windisch Judit

”Minden tizedik felnőtt
funkcionális analfabéta”
- állítja Mayer József oktatási szakértő

A funkcionális analfabétizmus nem egyenlő az analfabétizmussal. Ezeknek az embereknek általában van iskolai bizonyítványuk, de valamiért elfelejtettek írni-olvasni - mondja Mayer József, az Országos Közoktatási Intézet Felnőttoktatási és Kisebbségi Központ igazgatója.

- Miért felejt el valaki olvasni?

- Mert nincs szüksége arra, hogy nyomtatott anyaggal dolgozzon, hogy ebből informálódjon. Megelégszik a vizuális információkkal. Feltehető, hogy az idősebbeknél gyakrabban fordul ez elő, de arra is van esély, hogy a 18-30 éves korosztálynál jelentkezik, akik nem fejezték be az általános iskolát.

- Feltételezésekről beszél, nincsnek pontos adatok arról, hogy hány funkcionális analfabéta van?

- Nem lehet tudni. Az ország lakosságának 1 százaléka analfabéta, ebből tudjuk becsülni az arányt. A számítások szerint a felnőtt lakosság körülbelül 10-12 százaléka funkcionális analfabéta.

- Miért nem mérik, nincs rá igény?

- Lenne, de nem biztos, hogy meg lehet csinálni. Egy olyan széleskörű vizsgálat kellene hozzá, ami minden alacsony iskolázottságú embert érintene. Az a rémisztő, hogy az elmúlt években voltak olyan felnőttkori szövegértést firtató vizsgálatok, amelyekből kiderült, a magyar lakosság szövegértési képessége általában gyenge. A legutóbbi PISA jelentés azt mutatta, hogy az általános iskolások egy részénél is gondot okoz a szöveg értelmezése. Ebből nem következik az, hogy ők máris funkcionális analfabéták lennének, de később azokká válhatnak. Tehát nem kizárt, hogy az előbb említett 10-12 százalék a következő években nőni fog.

- Nem a képzéssel van gond?

- Az írás - olvasás tanítással általában gond van. Úgy gondolom, hogy alapképzést nem lehetne addig befejezni, amíg a gyerek nem tanult meg rendesen olvasni. Most azon vitatkoznak, hogy 4 vagy 6 évig tartson az alapképzés. Szerintem nem az éveken van a hangsúly, hanem azon, hogy erős képzettségük legyen a diákoknak. Most ez nem feltétlen van így, ezért is olyan drámaian magas a kilencedik évfolyamon a bukások száma. Tehát a tanár hiába mondja el a tananyagot, a gyerekek nem értik. És nem azért buknak meg, mert hülyék, hanem mert az alapképzettségük gyenge. Szerintem az igazi nagy probléma tanárban van: ahelyett, hogy írni, olvasni tanítana, a szakanyagot ,a szakismeretet próbálja elmagyarázni. A tanár számára nyilvánvalóvá kell tenni, hogy nem akkor ér véget az alapképzés, mikor vége az első 4 évfolyamnak, hanem amikor a gyerek megtanult írni olvasni. Mert ha nem, később nagy problémái lesznek egy-egy munkahelyváltáskor. De ha már felismertük a problémát, olyan jellegű kurzust kell szervezni, ahol újra megtanítják írni-olvasni.

- Na jó, de nem szégyellik az emberek, hogy nem tudnak olvasni?

- De. És azért sem szeretnek újra beiratkozni az iskolába, mert a többségnek nincs jó élménye az iskoláról. Nem is lehet ösztönözni, az élet kényszeríti rá őket, hogy jelentkezzenek ilyen képzésre. Van egy ingyenes alafabetizációs program, de mostmár egyre több civil kezdeményezés is van, ahol a tudást meg lehet szerezni. Az igazi probléma az, hogy ma már, ha valaki tud írni, olvasni, az kevés. A digitális műveltség megszerzése ad igazából esélyt a boldogulásra, a továbblépésre. Tehát akik nem tudnak számítógéppel dolgozni, azok hátrányba kerülnek.

- De azért a kettő összefügg.

- Persze, hogy kell tudni olvasni hozzá. De azt mondom, hogy az alfabetizációs programot kellene számítógépes képzéssel is kiegészíteni.

2003. április 22.