Szabó Endre

Arc poetica

Minden reggel nézzük magunkat a tükörben és elégedetlenkedünk. Túl soványnak, kövérnek tartjuk magunkat, a jóképűség (hölgyek esetében a bájosság) elérhetetlen távolságba kerül tőlünk ilyenkor. Ábrándozunk. „De jó lenne, ha én lennék: Alain Delon, Brigitte Bardot, Brad Pitt, Madonna és Julia Roberts esetleg David Beckham.”

Nos ezek a vágyak többé nem tartoznak az elérhetetlen kategóriába, hiszen brit tudósok fantasztikus, sőt misztikus felfedezést prezentáltak a minap. Nevezetesen azt, hogy pár hónapon belül kivitelezhető lesz a világ legújabb csodájaként aposztrofált arcátültetés. Noha a műtéti beavatkozás etikussága igencsak megkérdőjelezhető, hiszen egyéniségünk legmarkánsabb reprezentációs eszköze az arcberendezés, éppen ezért nem szívesen válnánk meg tőle, ráadásul a költségek is tetemesek, mintegy hétmillió forintra rúgnak, azért van némi pozitív töltete is ennek az orvosi felfedezésnek. Végre új életet kezdhetnek a súlyos arcsérülésen átesett betegek, valamint az arcrákban szenvedők.

A műtét úgy zajlik, hogy az arcfelületet, a hozzá tartozó zsírpárnákat és izmokat eltávolítják a donor koponyájáról, az így kapott implantátumot pedig átültetik a beteg előzetesen már szintén meghámozott arckoponyájára. Végül összekötik a különböző idegszálakat. Ezzel a donor szerepe befejeződött. Balra el. Irány az örök megnyugvást jelentő proszektúra. A beteg kínszenvedései viszont nem fejeződnek be, ugyanis élete végéig szednie kell egy kilökődést-gátló készítményt, amely számos rizikófaktorral bír, például rákot okozhat.

De nézzük a dolgok napos oldalát! Ha egy rettentően klasszikus fizimiskával bíró, ámde roppant önpusztító életmódot folytató idol fölajánlja arcát az utókor számára, azzal valószínűtlenül boldoggá tehet egy a jóképűség terén erős kihívásokkal küszködő, szánalmas ördögöt. A szerencsés szerencsétlen élete gyökeresen megváltozik, szinte új emberré válik, hirtelen közimádat tárgya lesz, a kereskedelmi tévék pedig egymást tapossák majd, hogy megszerezzék az illetőt csatornaarcnak.

Meg nem erősített forrásokból azt is tudom, hogy a moszkvai mauzóleum vezetői erősen dörzsölik a tenyerüket, hiszen végre vizuálisan is reprezentálható lesz a régi bölcsesség – „Lenin élt, él, és élni fog.”

2004. február 24.