Novemberben vásároltam Szeged egyik hiperszuper áruházában egy objektíven
gazdaságos árú - az én szubjektív nézőpontomból drága - férficipőt. Alig
egy hónap múltán a cipő felsőrésze elvált az alsótól. Az ügyfélszolgálatnál
mondták, semmi gond, levásárolhatom az áruházban a lábbeli árát. Vettem
egy bakancsot, melynél egy hónap múltán némi anyagfogyatkozás mutatkozott
hátul, a talpat a felsőrésszel összekötő szakaszon. Az ügyfélszolgálatnál
egy másik kislány mondta, semmi gond, levásárolhatom a bakancs árát az
áruházban. Megint vettem egy cipőt, egy másik surranót. Még tart. Persze
tudom, manapság már nem az élethosszig tartó használati tárgyak divatosak,
hanem a havonta változók. A kereskedelem, úgy látszik, csak követi a korszellemet.
Ez pedig jó: hiszen mindig új cipőben járhatunk, akár egy Rothschild.
|