Magyar Rita

Az első pofontól
a harmadfokú tárgyalásig
Lezárták a tavalyi vízilabdadöntőn kitört verekedés ügyét

A 2001-2002-es vízilabda bajnokságot az utókor valószínűleg sima idényként fogja említeni, hiszen a várakozásoknak megfelelően a Honvéd lett az aranyérmes, és a Vasas második helye sem jelentett meglepetést. A pünkösdvasárnap (május 19.) kitört botrány már annál inkább. Történt ugyanis a döntő utolsó összecsapásán, hogy a lefújás előtt két perccel Varga Tamás (Vasas) megütötte Kovács Olivért (Honvéd), majd az adok-kapokhoz több is játékos csatlakozott. A játékvezetők ugyan újraindították a játékot, egy újabb verekedés (amely során Kiss Gergely (Honvéd) kettős arccsonttörést és járomcsonttörést szenvedett) a mérkőzés végét jelentette. Martin György, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke már másnap meglepő nyilatkozattal állt elő: az első- és másodfokú tárgyalástól függetlenül mindenképpen az elnökség fogja lezárni az ügyet, hogy "ilyesmi még egyszer ne fordulhasson elő".

A meglepően gyorsan (május 28-án) összeülő elsőfokú fegyelmi bizottság a korábbiakhoz képest igen szigorú büntetéseket szabott ki: Varga Tamást és Mátyás Zoltánt 2003. december 31-ig, Hesz Mátét és Varga II. Zsoltot (mindannyian a Vasas játékosai), valamint Somossy Józsefet (a Vasas vezetőedzője) 2003. június 31-ig, Méhes Jenőt (a Vasas szakosztályvezetője) 2002. december 31-ig, míg Szívós Mártont (Honvéd) 4 mérkőzésről tiltotta el. A volt és jelenlegi ifi, junior és felnőtt válogatott pólósok természetesen nem nyugodtak bele az akár karrierjük végét jelentő ítéletbe, fellebbeztek. Az október közepén összeülő másodfokú bizottság újabb meglepetést okozott. A nyáron érvénybe lépett szabálymódosításra hivatkozva Hesz, Varga Tamás és Mátyás eltiltását november 30-ig csökkentette, Varga II. Zsoltét hét meccsre redukálta, Méhes ellen megszüntette az eljárást, Somossy esetében nem tudta megállapítani a felelősséget, így szombaton már a kispadon ülhetett.

A döntés hallatán többen fölháborodtak, és részrehajlással vádolták a testület három tagját. Loványi Róbert elnök pártatlanságát azért vitatták, mert anno Gyollai Jánosnál volt ügyvédbojtár, aki az ügyben az egyik angyalföldi érintett jogi képviseletét látta el. Ráadásul hirtelen kiderült, hogy Somossy mindenkivel, így a bizottság másik két tagjával, Ambrus Miklóssal és Török Bélával igen szoros barátságban áll. Állították ezt arról az emberről, akinek szakmai hozzáértését senki nem vitatja (tavaly a bajnoki ezüst mellett Magyar Kupát, KEK-et és magyar Szuperkupát nyert), morális és pszichológiai felkészültségét azonban annál inkább (egyesek szerint például vesztett állás esetén a verekedés a "taktika" része volt).

Az ügy folytatását a másodfokon döntő bizottság és az elnökség másképp látta. Loványi szerint az ítélet jogerős, ellene csak az ügyben érintettek fellebbezhetnek. Martin György azonban a sporttörvényre és a szövetség fegyelmi szabályzatára hivatkozva azt mondta, hogy az elnökség a sportág bármely ügyét saját hatáskörébe vonhatja, és a néhány nap múlva esedékes rendkívüli ülésén meg is fogja vitatni az ügyet. Mielőtt azonban a nyilatkozatháború eldurvult volna, Szívós (az egyetlen játékos, akinek a büntetését nem csökkentették) megoldotta a dilemmát azzal, hogy "eljárási hibákra és egyéb szempontokra" hivatkozva benyújtotta a fellebbezést. És tette ezt meglepő módon az a játékos, aki az elsőfokú tárgyaláson egyedüliként odaállt a bizottság elé és elismerte, ő inkább ütni, mint békíteni akart az ominózus mérkőzésen. Mindenesetre az elnökség (ahol bizonyos Szívós Istvánnak akkor is van hatalma, ha éppen nem tag) köszönte szépen, és a játékos négymeccses büntetését háromra csökkentette, tizenhárom hónapra felfüggesztve. A vártakkal ellentétben a nemrég még közellenségnek kikiáltott Vasas játékosok ellen másodfokon hozott ítéletet helyben hagyta, "a sportág nyugalma és a zavartalan olimpiai felkészülés érdekében". Kérdés persze, hogy Kemény Dénes szövetségi kapitány a 2003-as világversenyekre, illetve az olimpiára szeretné-e őket magával vinni.

Meglepő módon egyedül Somossy zuhant a kispad mellé, aki a döntőn ahelyett, hogy a csapatát próbálta volna fegyelmezni, az ellenfél szurkolóit cukkolta. Viselkedését a legelvakultabb Vasas-drukkerek sem nevezhetik sportszerűnek, de egy vesztett bajnoki döntőn, a vízben verekedő játékosait ugyan mivel tarthatta volna féken a partról. A sportág megtisztítását ígérő nyilatkozatok után az ember elgondolkodhat azon, hogy vajon az elnökség tényleg úgy gondolja, hogy a vízilabdában időről időre eluralkodó káoszt megoldott azzal, hogy harmadfokokon Somossyt elmeszelte? Ha valóban ő a hunyó, miért csak egy-két meccsre tiltotta el korábbi "ügyei" miatt (órarugdosás, a bíró sértegetése…)?
Mindesetre nagyon remélem, hogy egy időre vége van a meglepetéseknek, mert a következőre legfeljebb a november 30-án (ezen a napon járta le a három angyalföldi játékos eltiltása) esedékes Honvéd - Vasas meccsen lehetne számítani, márpedig a két csapat között állandósuló botrány senkinek nem tenne jót.

2002. december 1.