Európa felé

József Attila születésnapja nagyrészt (kampány)csendben telt az idén. Semmi heurisztikus bejelentés a témában egyébként meghatározó kompetenciával bíró rendőrségi sajtószóvivők részéről, hogy, mondjuk, Radnóti saját magát lőtte tarkón, vagy ilyesmi.
Másnap viszont megvilágosodott mindenki számára – és nemcsak a tűzijáték alatt – milyen határozott igazságértékkel rendelkezik Baja Ferenc álszerény kijelentése, amely szerint rendkívül sikeresnek tekinthető az ő koordinálásával folytatott uniós kampány. Látható ez abból is, hogy a választók majdnem fele elment szavazni, ami nemcsak hogy sok, de éppen elég is.

Nyilvánvaló, hogy az EU melletti kampány azoknak a szívét is megdobogtatta, akik a múlt hét egyik éjjelén meglátogatták a Lánchidat és a Petőfi-hidat. A magyar reformkor szellemiségének építészeti hordozói, melyeken az EU lobogói lengedeztek, nagy valószínűséggel az európai együvétartozás felemelő érzetét keltették a látogatók lelkében, ami a birtoklásvágy ősi magyar ösztönével társulva azt eredményezte, hogy a látogatás után mindkét híd szegényebb lett harminc csillagos zászlóval.

Na most, hogy mihez juthatunk hozzá az Európai Unió révén, az sokak számára még nem egészen világos. De az előbbiek tükrében a „hogyan”-ba már belegondolni is ijesztő.

toro

2003. április 30.