Vidákovics Zoltán

EU: nem – miért nem?!

Tudom már, miért kell a jövő szombaton igent mondanom az EU-ra. Tudom, hisz hónapok óta az érveket hallom, az utóbbi hetekben pedig ha akarnám, se tudnám kizárni az „igen”-ért kampányoló hangokat. Beteljesül több évszázados történelmi álmunk, Európa, annak értékei, gazdasági- és életszínvonala a mienk lesz, hazánk érdekei még inkább érvényesíthetőek lesznek, életminőségünk javulni fog, a vidék felemelkedni, gyermekeink pedig egy sokkal jobb világba születnek majd bele. Sőt, ezeknél is nyomósabb érv, hogy Vitray Tamás, Friderikusz Sándor, Dopeman László, Kozsó, Győzike, Majka, Kovács- és Gerazoli, és a többiek mind-mind elmennek szavazni, egy céllal, egy célért.
Azt viszont nem tudom, hogy a jövő szombaton miért kellene nemet mondanom az EU-ra.

Nem tudom, mert azokon a fórumokon, ahol a szakértők, valamint Kozsó és társai az elmémre, vagy a szívemre hatva elmagyarázzák, miért jó az EU, senki nem akarja érvekkel alátámasztani ellenkező véleményét. Pedig nem hiszem, hogy ne lenne rá vállalkozó. És itt felejtsük el az interneten, pohársörök mellett, baráti társaságokban terjedő legendákat betiltott mákosbejgliről, megszüntetett disznóvágásokról és lefolyóba öntött moslékról. Szintén felejtsük el az EU mellett agitáló politikusok és a média a tárgyilagosság látszatát keltő fejtegetéseit a csatlakozás árnyoldalairól, valamint ugyanők cáfolatait az iménti legendákkal kapcsolatban. Én tiszta, átgondolt érvekkel alátámasztott, személyeskedésektől, vádaskodásoktól, ködösítésektől mentes gondolatokat szeretnék hallani arról, miért a „Nem” választ adjam arra a kérdésre, hogy akarom-e, hogy Magyarország az Európai Unió tagjává váljon.

Nem értem, hogy Magyarországon, ahol az emberek elméletileg jogállamban, demokráciában, szabadságban élnek, egy népszavazáson eldöntendő kérdésben, melyre csak igennel és nemmel lehet válaszolni, a két lehetőség miért nem kap legalább közel egyenlő esélyt, támogatást, publicitást? Miért van úgy beállítva az egész kérdés, mintha csak egy lehetséges megoldás, egy jó válasz létezne? Miért van az, hogy már rég nem az „Igen” és a „Nem” között zajlanak építő viták, hanem a részvételi arányról hallunk demoralizáló veszekedéseket? Hová lett a szabad választási lehetőség, ha igazán csak az egyik lehetőséget ismerjük meg? Mi értelme van így a népszavazásnak?

A jövő szombati szavazás végkimenetele senki előtt sem kérdéses. Országunk jövője az EU-n belül már egy picit bizonytalanabb. De ha lesznek is nehézségek, majd megszokjuk. Csak ezt az egyoldalú, agymosó kampány-módszert ne szoknánk meg soha.

2003. április 4.