A függetlenség rítusai

Mint tudjuk, Polt Péter az ügyészi függetlenség rendíthetetlen oszlopa. Az erős, ámbár szelektív paranoiával küszködő Keller László akadékoskodó felvetéseivel – melyek az Orbán-kormány vélelmezett gazdasági visszaéléseit és felelőtlenségét firtatják – mit sem foglalkozik. Hiszen azok megalapozatlanok: ötven "ügyből" egy sem bizonyítható.

Nyilvánvalóan megalapozott azonban a vád Bartha László, Szeged fideszes ex-polgármestere esetében – különben nem kérte volna a házelnököt Bartha – aki jelenleg fideszes honatya – mentelmi jogának felfüggesztésére egy vizsgálat érdekében. Barthát, aki látványosan bukta el a tavalyi választást Szegeden, a szent Szövetség kegyvesztettnek minősítette: helyére mint városi elnök, Dobó László került, és megyei szinten sem kapott semmilyen pártfunkciót.

A legfőbb ügyész vizsgálata a volt polgármester két korábbi ügyére terjedne ki: Bartha évekig vett föl nyelvpótlékot úgy, hogy a gyanúja sem merült fel annak, hogy bármiféle nyelvizsgája lenne. Mindez persze nem volt szembeötlő a bérszámfejtőknek sem – akik a külföldi diplomaták tolmácsolásáért fizettek. A gentleman polgármester ugyanakkor visszafizetett minden átutalt nyelvpótlékot, miután az ügy nyilvánosságra került. A másik vád szerint a jogot kijátszva, áron alul jutott korábbi szolgálati autójához, ami viszont nem számít túl nagy kuriózumnak: nagy valószínűséggel sok más hazai politikusról is könnyen kiderülhetne ez utóbbi, ha valaki magát nem kímélve megkapargatná a látható felszínt.
Hol van tehát a tetem elhantolva? Miért veszik elő most Bartha ügyeit, vagy miért épp most veszik elő? Ha a legfőbb ügyész önálló partizánakciójaként olvassuk a fideszes ex-polgármester megvádolását, az igazán demonstratív függetlenségi szempontból. Talán túlságosan is az. Másrészt az is igaz, hogy nem túl nagy ár egy kegyvesztett politikust föláldozni a függetlenség szent oltárán.

Az is lehet persze, hogy a paranoia ragadós.

tombácz

2003. szeptember 18.