Margittai Linda

"Ne higgyük, hogy a riporterek gonoszok..."
Bencze Lóránt előadása a médiáról katolikus szemmel

"Ami az egyik rendszerben megoldhatatlan probléma, az a másik rendszerben nem oldódik meg, mert egyszerűen nincsen." - állította Bencze Lóránt nyelvész professzor, az Apor Vilmos Zsámbéki Katolikus Főiskola főigazgatója a Ferences Evangéliumi Esték szervezésében megtartott március 8-i esti előadásán. A média természetét és a kommunikáció kérdéseit taglaló beszédében a professzor a ptolemaioszi és a modern világrendszer összemérhetetlenségének analógiáján keresztül érvelt amellett, hogy a mindennapi élet és erkölcs rendszerében érvényes entitásokat nem érdemes keresni vagy számon kérni a média új paradigmájában.

Az idén is hagyományosan megrendezett előadássorozat legutóbbi programjára mintegy hatvan ember, többnyire az idősebb korosztály képviselői voltak kíváncsiak, így az Alsóvárosi Ferences Rendház előadótermében telt ház figyelmét élvezve fejtette ki és - ha már a modern közlés kérdéseiről volt szó - szemléltette korunk mediális eszközeinek segítségével a témát Bencze Lóránt.

A stilisztika szakterületén működő professzor az előadása elején leszögezte, hogy nem tartja követendőnek a modern médiához kapcsolódó szélsőséges attitűdök egyikét sem: "az sem jó, ha egy család száműzi a televíziót, de az sem, ha például mint pásztor van jelen a gyerekeknek, vagy helyettesíti a családi tűzhelyet". A mértéktartó álláspont mellett tette le a voksát akkor is, amikor több neves történelmi és közéleti személyiség sajtóra vonatkozó lesújtó véleményének citálása után saját feladatául azok megcáfolását jelölte ki, valamint annak bizonyítását, hogy a közhiedelemmel ellentétben a média nem hazug és nem perverz.

A világ átalakulását szemléltetve a professzor egy egyre gyorsuló folyamatot vázolt fel a hallgatóságnak, az ősrobbanást követő evolúciós fejlődésen, az emberi kultúra megjelenésén és változásán keresztül egészen a 20. századi világfalu képét eredményező technikai és kommunikációs forradalmakig."Paradigmaváltás, korszakváltás a média az emberiség történetében, nagy fordulat, nem biztos, hogy fel vagyunk rá készülve." - mutatott rá a professzor a modern információs társadalmak problematikájára. Eszerint hatalmas információáradatnak vagyunk kitéve, de ebből nem következik szükségszerűen az is, hogy értékelhető többletinformációhoz jutunk. Ezzel szemben többnyire csak rendszerezetlen, kontextusukból kiragadott adatfoszlányok jutnak el hozzánk, és ezekből áll össze a világról való ismerethalmazunk. Az összefüggésektől megfosztott információtöredékekből felépülő műveltség pedig az előadó hasonlatával élve "leginkább kidobált szeméttelephez hasonlít".

A kezelhetetlen információözön mellett a posztmodern társadalmak alapvető jellemzőiként és egyben hiányosságaiként jelölte meg Bencze Lóránt a mesterséges életformák létrejöttét, a kollektív mítoszok túlhangsúlyozását, az elidegenedést és a kommunikációs csődöt is. "A magyar társadalom két, nagyjából egyenlő részre oszlik, és a kettő között a kommunikáció úgy lehetetlen, mint két párhuzamosan létező világegyetem között. Az egyik egy hagyományosabb, a másik egy újabb műveltségű. Nem értik meg egymást, hiába magyar az anyanyelvük. "

Az előadó arra is felhívta a közönség figyelmét, hogy korunk mediális produktumainak kezelését szintén nehezíti a merőben új műfajok térhódítása. Ugyanis amíg a klasszikus irodalmi- és sajtóműfajokat felismertük, és emellett azok értelmezésüknek módját is magukban hordozták, addig ma gyakran elmosódik a határ a valós és fiktív elemek között. "A játékfilmek és a dokumentumfilmek között sokszor alig van különbség: annyira új a műfaj, hogy nem is vesszük észre…" - fejezte ki aggodalmát a professzor, hozzátéve: a különbségtétel képessége sokszor életkortól és iskolázottságtól függ, és annak hiánya eredményezheti azokat a tragikomikus élethelyzeteket, amelyben a szappanoperák nézői pénzadományokat gyűjtenek Isaura felszabadítására vagy Esmeralda szemműtétére.

Az előadó kiemelte a médiaszakembereknek a közvélemény alakításában való felelősségét, cáfolva "a hír szent, a vélemény szabad" közkeletű mottóját: "az információ mindig belenyúlás a másik emberbe, akárcsak a génmanipuláció". Bencze Lóránt a szelektív hírközléstől kezdve a kameraállással való operálásig a hírszolgáltatásban alkalmazott manipulációs technikák széles spektrumának felsorolásával kérdőjelezte meg az objektív tájékoztatás lehetőségét.

Ezt követően egy áldozatát felfaló krokodil illusztrációja mellett nyerhetett felvilágosítást a közönség a riporteri munkakör legjellemzőbb velejáróiról. Egyúttal azonban a professzor meg is nyugtatta hallgatóságát, rávilágítva, hogy bár a riporterek kétharmada nem használ dokumentumokat cikkeik elkészítéséhez, és annak ellenére, hogy magukat liberálisnak vallják, a feletteseiknek végletekig engedelmesek, emellett nagyon gazdagok, valamint működésüket a megélhetésért és az érvényesülésért folyó egymás közötti verseny farkastörvényei irányítják, "mégse higgyük, hogy a riporterek gonoszok" - hiszen a szemléltető képnek megfelelően, a krokodilt sem lehet ezzel a jelzővel illetni akkor, amikor széttépi a zsákmányát.

"A médiát nem lehet rávenni igazságra, hazugságra, szépre, jóra, erkölcsösre vagy erkölcstelenre, mert más a természete." - mutatott rá az előadó a mindennapok világának és a média rendszerének összehasonlíthatatlanságára, melynek értelmében az előbbiben fennálló és értelmezhető ellentétpárok az utóbbiban érvényüket vesztik. A fenti analógiát továbbfejlesztve azonban a megoldás kérdésében is eligazítást nyújtott a professzor a közönségnek: vagy nem kell a krokodil közelébe menni, vagy ha ezt az ember mégis megteszi, akkor meg kell tanulni a természetét - javaslata szerint tehát ahogyan a gyerekeknek az alapvető alfabetikus ismereteket oktatják, ugyanúgy kellene mediális hozzáértésre is nevelni.

A viccekkel és demonstratív analógiákkal tarkított előadás záró kérdéskörei közé tartozott a témához kapcsolódó katolikus álláspont megjelölése, melynek értelmében Bencze Lóránt a jól formált egyéni lelkiismeret szabadságának fontosságát hangsúlyozta, rámutatva arra, hogy ami az egyik ember számára hasznos, az másnak lehet ártalmas is.

A közönségkérdések által a végére interaktívvá váló előadás az egyházi médiumok problematikáját is vitatta. "Médiaszempontból hajmeresztően rosszak az egyházi műsorok" - fejezte ki sajnálkozását a professzor afölött, hogy a katolikus egyház egyelőre nem találta meg a médiaképessé válás módjait. Legfontosabb elégtelenségekként a szakszerűség és a médiaműfajok hiányát nevezte meg, valamint azt, hogy a katolikus műsorok döntő többsége a nem hívő közönség helyett csak a már amúgy is templomba járókat szólítja meg. "Össze kell egyeztetni a médiaprofizmust a teológiai profizmussal" - javasolta Bencze Lóránt, aki ennek jegyében CD-ROM -, és a témához kapcsolódó könyvajánlóval zárta az előadását, majd pedig a Ferences Esték március 22-én tartandó következő előadására való invitáció után közös teázáson vehettek részt azok, akik még maradtak.

2004. március 16.