Sz. M.

Józsi mennybe megy…

Csapjunk egy görbe vasárnap reggelt!- gondoltam, és miután jó korán fölébredtem, egy csomag keksz, egy bögre tea, meg egy takaró társaságában bevackoltam magam a tévé elé. Mint amikor még pici voltam, és a szokásos vasárnap reggeli mesékhez készülődtem.

Mese ez is, csak felnőttek játsszák. Már el is kezdődött: az elesettek megmentője, a szegények oltalmazója, a magyar paraszt példaképe- nevezzük Józsinak, szóval ő, a főhős, személyesen, most éppen egy fotelben ül, és kicsit kesereg, mert egy rövid időre kiírták a meséből, ezért most kénytelen-kelletlen a kétkezi ügyvédkedésből megélni. De persze mindezt emelt fővel teszi, mint ahogy az már egy vérbeli posztmodern Rózsa Sándortól dukál. Mert hogy ő aztán kiállt a magyar nemzet szegény fiaiért, csak hát az a merényletsorozat, amit ellene indítottak, az a sok lejáratás- hadművelet, abba bizony még egy ilyen korunk hőse is belefárad. Pedig Isten lássa lelkét, ő aztán igyekezett, még Chiléből is hozott volna nekünk cseresznyét, hadd kóstoljon már az egyszerű magyar is valami jó külföldit. De nekünk, háládatlanoknak az sem kellett. Egy vér-és mesebeli hős viszont soha sem csügged. Józsi -nevezzük így- is hősiesen állta a sarat, amit a Gonosz dobált rá. Minden valamire való mesében van egy gonosz. Nos, a miénkben az ellenséget egy 5 nevű és 4 fejű szörnyeteg játssza. A mi sárkányunknak azért van négy feje, hogy mindegyikkel jól bekebelezzen egy pártot. Az első fejével felfalta a kereszténydemokratákat, a másodikkal a mi főhősünk- maradjunk Józsiban- pártját, a harmadikkal bekebelezett egy egész demokrata fórumot és a negyedikkel most épp az igazság és az élet pártját kívánja bekapni. Szóval ez a démon- nevezzük az egyszerűség kedvéért Fidesznek-innen az 5 név- csúnyán kitolt a mi agrár-héroszunkkal, és galád módon, csapdát állítva neki, szépen eltávolította a hatalomból. Pedig láttunk mi még sárkányt és Józsit együtt örülni… . No de rég volt az már. Józsi azóta újra talpra és munkába állt, bár kicsit lefogyott, de végre megint mosolyog és ami a legfontosabb: beszél! Helyreállt a világ rendje - mint a mesében…

Korai az időpont még a mennybemenetelhez, alig múlt negyed nyolc. Pláne, ha arról van szó, hogy Torgyán József készül szentté, vagy inkább mártírrá avatni saját magát. Becsapásról, átverésről, akadályoztatásról beszélni elég ízléstelenül hat, pláne annak, aki nem csukott szemmel és füllel élt ebben az országban, amikor Torgyán József volt a földművelésügyi miniszter. Azóta sok minden történt már a Kisgazdák háza táján. Talán mindegy is, hogy hányan vannak, hol a székházuk, és ki az elnökük, egyvalami örök: Torgyán József. Aki ezen a szép márciusi reggelen ott ül a Nap-kelte stúdiójában, és ártatlan szemmel arról beszél, hogyan hurcolták meg- természetesen ártatlanul. Ilyenkor felmerül az emberben a naiv kérdés: hogy kaphat ez az ember a királyi televízióban félórás szereplési lehetőséget, főleg arra, hogy tisztára mossa magát? A kérdés költői marad, mert ez természetesen a szakma szabályaiba nem, legfeljebb a jó ízlésbe ütközik. És akkor még a műsorvezetőről (Lakat T. Károly) egy szó sem esett…

2003. március 12.