Kocsis András

Miért kell nekünk megvakulni?

A Hallgató vonattal jött vissza vasárnap Szegedre. Jól tudta, hogy lelki egészségének megőrzése érdekében nem szabad foglalkoznia a tisztaság, fűtés, menetrend, ÁNTSZ-követelmények, stb. kérdéseivel, mert ezeket úgysem tartja be senki. Most azonban — nem először — felbosszantotta valami. A Hallgató olvasni szeretett volna. Nem volt ezzel egyedül, mivel vasárnap esti „diákvonatról” volt szó. (Az ilyen vonatokat szokta reklámozni a MÁV, hogy utazzunk velük, ami azért aranyos, mert amúgy is ezeken zsúfolódunk hétről hétre.)

A Hallgató elővett egy könyvet, és... hunyorogni kezdett. „Öregszem” — gondolta, de eszébe jutott, hogy pár órája még semmi gondja nem volt a szöveggel. Kínjában letette a könyvet, s látta, hogy kint besötétedett. Aztán észrevette, hogy bent is, köszönhetően a 40-es (vagy 25-ös?) izzóknak, melyekből amúgy is csak a fele volt a helyén. Ami teljesen "logikus" egy elsősorban diákoknak szánt vonaton. Bár lehet, hogy csupán új reklámajánlatról van szó: mire elvégzed az egyetemet/főiskolát, ajándék szemüveget kapsz! Az optikusok dörzsölhetik a kezüket: a sok vaksi diplomás náluk áll majd sorba pár év múlva.

A Hallgatót — aki egyelőre jól lát — mégsem ez zavarta a legjobban. Hanem az, hogy cirka egy év múlva ugyanez az Európai Unióban fog megtörténni...

2003. március 11.