Kósa Barbara

"Nem vagyunk zsenik…"
Interjú Balanyi Bibiánával, a Mensa HungarIQa elnökével

Az első intelligenciateszt megalkotója, Alfred Binet valószínűleg nem is sejtette, mekkora divathullámot indít el. Manapság mindenki tudja, mit jelent az IQ, holott az intelligencia fogalmáról még mindig vitatkoznak a tudósok, sokan úgy vélik, hogy tesztekkel csak néhány faktor mérhető. Balanyi Bibiána, a legintelligensebbeket tömörítő Mensa HungarIQa elnöke szerint a magas IQ csupán egyetlen tulajdonság, ettől még egyik tag sem csodabogár…

- Milyen céllal jött létre a Mensa HungarIQa?

- A Mensa HungarIQa az 1946-ban Angliában alapított nemzetközi egyesület magyarországi szervezete. A Mensa a magas intelligenciájú embereket fogja össze, és számukra igyekszik ösztönző közeget biztosítani. Egyetlen felvételi kritériumunk van: az emberiség "felső" két százalékára jellemző IQ. Az a célunk, hogy az intelligenciát, mint értéket ismertessük meg az emberekkel.

- Hogyan toborozzátok a tagokat?

- Havonta szervezünk intelligenciateszt-írást a nagyobb városokban, Budapesten például minden hónap első szombatján, az Eötvös József Gimnáziumban. Az általunk használt teszt semmilyen különleges előképzettséget nem igényel, csak a logikus gondolkodás képességét méri, de műveltséget, vagy verbális készséget nem. A teszt értékelését pszichológusok végzik el, az eredményt pedig titkosan kezeljük. Tagjaink sorába az kerülhet, aki ezen a teszten jobb eredményt ér el, mint az emberiség kilencvennyolc százaléka.

- Mit jelent számotokra az egyesület jelmondata: a "legszínesebb szürkeállomány"?

- Arra utal, hogy mi, "mensások" elsősorban emberek vagyunk, így nagyon sokfélék és nem elsősorban zsenik. Tagjaink intelligenciája magasabb ugyan az átlagosnál, de ez személyiségüknek csak egy szeletét jelenti, nem mind értelmiségiként dolgoznak, a szervezet nem elitklub. Köztünk is vannak idegesítő és kellemes emberek is. Tagjainkra talán csak az óriási információéhség jellemző általánosan. Minket minden érdekel.

- A Mensa HungarIQát sokan tehetséggondozó szervezetnek tartják. Mi erről az elnök véleménye?

- A Mensa célja nem a tehetséggondozás, hanem a már említett ösztönző közeg biztosítása. Egy intelligens embereket tömörítő egyesület azonban szükségszerűen szembesül azzal a társadalmi elvárással, miszerint: "ha itt van együtt ez a sok okos ember, tehetnének valami hasznos dolgot az emberiségért." Ilyen a tehetséggondozás is, ami azonban csak az általános céljaink között szerepel - ugyan támogatását fontosnak tartjuk, és ahol tudunk, segítünk. A szükséges szakemberi gárdával azonban nem rendelkezünk.
Az intelligens felnőtteket szolgáljuk, és abban igyekszünk segíteni, hogy az egyesület révén magukhoz hasonló társaságra leljenek. Emellett nem szabad elfelejteni, hogy a klubtagság szabadidős tevékenység, és az egyesület tagdíjakból él. Maga a szervezet is csak virtuálisan van jelen, nincsen székházunk, vagy központunk. Minden bevételünket arra költjük, hogy tagjaink számára programokat szervezzünk.

- Mitől "ösztönző" az a közeg, amit a Mensa tagjainak biztosít? Tudományos előadások, viták, csupa "okos" program?

- Van, akit már az ösztönöz, ha nem a munkatársaival vagy a családjával tölt el pár órát, mert köztük nem talál olyan embereket, akikkel minden szempontból jól meg tudná értetni magát. Számukra egy kötetlen beszélgetés is élmény. Mások ennél többet várnak, nekik előadásokat szervezünk, melyekre híres embereket, vagy egy-egy tudományág jeles képviselőit hívjuk el. Alkalmanként a Mensa tagjai beszélnek hobbijukról, szakmájukról. Máskor egyszerűen játszunk, vagy roppant intelligensen biciklizünk, netán még intelligensebben kirándulunk. Mindenki munka után, a magánéletének terhére tölti az idejét a Mensa programjain, világmegváltó tervek szövögetésére így kevés energia marad. Az intelligencia fontos emberi tulajdonság, de nem tulajdonítunk ennek túlzott jelentőséget. Ugyanolyan hétköznapi problémáink vannak, mint másoknak, nem csak atomfizikáról szoktunk beszélgetni. Egyszerűen élvezzük egymás társaságát.

- Te hogyan lettél Mensa tag?

- Az ember ki akarja próbálni magát, ezért érez késztetést tesztek kitöltésére. Ma minden a megmérettetésről szól. Örökké vizsgázunk, a mai idiotizmus lényege éppen az, hogy minden le kell mérni. Régen nagyon szerettem az IPM tudáspróbáit, de "hivatalosnak" a Mensa teszt számított. 1993-ban hallottam először az egyesületről egy riportból. Akkor arra gondoltam, hogy ebben a szervezetben biztosan annyira okos emberek vannak, hogy nem kerülhetek be közéjük, de kíváncsi voltam, mennyit tudok. Amikor megkaptam az eredményt, azért büszke voltam magamra. Aztán az egyesületben találkoztam a többiekkel, és lefoszlott rólam minden olyan érzés, hogy: "hű, de intelligens vagyok".

- Miért pont te lettél az elnök? Talán te vagy a legintelligensebb?

- Dehogy! Az általunk használt teszt kimutatja, hogy a Mensa tagok IQ-ja 148 felett van, de ezen a tartományon belül már nem tud tovább mérni. A Mensa HungarIQa egyesület, van alapszabályunk, választásokat tartunk. A Mensában nem az az elnök, akinek a legmagasabb az IQ-ja, hanem az, aki elvállalja. A tagok között nincs különbség. Gyorsan kiderült, hogy pluszmunkát, pláne a sajtóval való kapcsolattartást kevesen vállalják szívesen, így lettem én az elnök.

- Az elnöki poszt nyilván sok elfoglaltsággal jár. Megéri ennyi időt a szervezettel, a tagokkal tölteni?

- Nekem azért ad sokat a Mensa HungarIQa, mert a barátaim is a tagok közül kerültek ki. A gimnáziumi osztálytársaimhoz egyáltalán nem kötődtem, az egyetemen aztán megismertem egy igazán jó társaságot, de szétszéledtünk. Tartjuk ugyan a kapcsolatot, de nem is tudnánk nap mint nap találkozni. Úgy alakult, hogy a baráti köröm is a Mensából verbuválódott, hiszen velük találkoztam sokat. Persze nem arról van szó, hogy ha valakit barátommá fogadok, akkor először kitöltetem vele egy intelligenciatesztet. Azt azért meg lehet figyelni, hogy azok a barátaim, akik nem Mensa tagok, akár azok is lehetnének. A hasonlók talán a hasonlókat keresik…

2002. december 11.