Sarnyai Tibor

Mindenki demokrata?

Unos-untalan ismételgetjük Bibó István ama mondatát, miszerint a demokrata nem fél. Nekem úgy tűnik, manapság már senki sem fél a másiktól, mindenki bátran nekimegy riválisának, odamond, sarkítottan fogalmaz. Ez alapján azt is hihetnénk: mindenki demokrata. Azonban a Bibó-mondat egy másfajta olvasata is megengedett, mely szerint a demokrata nemcsak a mi-ők relációban nem fél, hanem önmagával is szembe mer nézni, és saját érzéseitől, indulataitól, véleményétől, világlátásától sem fél. Egy igazi demokrata nem fél attól, hogy ellenfele mellett önmagát is elemezze, és ebből levonja a szükséges konzekvenciákat.

A magyar politikai elit nem demokrata ebben az értelemben, ugyanis a pártok egységesek a tekintetben, hogy önmaguktól, a saját viselt dolgaiktól félnek. Elég csak a parlamenti pártokat megfigyelni: ahogy nem nézett szembe az MSZP négyéves regnálásának kudarcával, ugyanúgy adós a Fidesz a mostani és az 1994-es vereségének elemzésével; ahogy a Fórum nem elemezte kispárttá válásának okait, ugyanúgy nem tekintette át az SZDSZ 12 éves szerepvállalásának főbb állomásait (kivéve Demszkyt, akit gyorsan félreállítottak, részben emiatt). A magyar közvélemény - mint az kiderült a kormányfő múltja körül kialakult ügy kapcsán - alig igényli az effajta építő szembenézést, mely Bibó szerint egy demokrata legfőbb jellemzője lenne.

Milyen jó lenne, ha még az uniós csatlakozás előtt megkezdené valamelyik párt az őszinte önelemzést, valamint az ebből fakadó tanulságok hasznosítását, az pedig még jobb lenne, ha e példa ragadós lenne.

2002. november 7.