Hraskó István

Monet-ra várva

A hajnali vonattal megyünk, fél 9-kor már a sorban állunk. Jó ötven méterre a bejárattól. De nem csüggedünk, bizakodóan tekintünk előre.

Másfél óra múlva sikerül beverekednünk magunkat a múzeumba. Apró csalódás: a ruhatár előtt is óriási a tömeg. Sebaj, kitartunk.

Felkaptatunk a lépcsőn, újabb meglepetés: a képtár előtt is sor kígyózik. Ha már idáig eljutottunk, nem fordulunk vissza. Sóhajtozunk.

Dél. Végre benn vagyunk a kiállításon. Öt perce várok, hogy egy pillantást vethessek Monet Tulipánmezőjére.

A kép előtt állok. Győzelem!

De mi ez? A holland táj gyönyörű égszínkékje, a virágok izzó vöröse, a fű bársonyos zöldje helyett csak foltokat, és táncoló karikákat látok!

Utolsó erőtartalékaimat mozgósítva elszédelgek a mosdóig. Az ajtó előtt ácsorgó tucatnyi emberre csak egy pillantást vetek. Aztán kimerülten egy székre rogyok.

2004. március 18.