Fazekas Ágnes

Látogatókat fogadott az "Öreg hölgy"
A szegedi Szent István téren rendezték a víz világnapi ünnepségeket

Szeged adott otthont a víz világnapja alkalmából tartott megemlékezések központi rendezvényeinek. A programok között szerepelt az új vidraélőhely átadása a vadasparkban, emlékséta a Tiszához, s a jeles alkalomból a száz éves Szent István téri víztorony is megnyitotta kapuit a látogatók előtt.

A víztoronynál tartott rendezvényen beszédet mondott Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy felelős magatartásunkkal nekünk magunknak kell megóvnunk az élet feltételeként szolgáló ivóvizet. Botka László polgármester elmondta, Szegeden jó ütemben haladnak a csatornázási munkálatok, és tervezik a Szent István tér és a víztorony felújítását is. Ezt követően fúvószenekar kíséretében a résztvevők elsétáltak a Tiszához, ahol a víz védelmére felhívó üzeneteket tartalmazó papírhajókat indítottak útra a folyón, s megemlékeztek a ciánszennyezésről is.

A víztorony is megnyitotta kapuit a vendégek előtt, akik felmászhattak a legfelső kilátóig, s gyönyörködhettek az onnan nyíló panorámában. A torony aljában A víz az élet forrása címmel kiállítás mutatta be a szegedi közműellátás történetét. Ebből megtudhattuk, hogy a város alatt több száz kilométernyi, esetenként száz éves téglafalazatú csatornarendszer húzódik. A ma is használt csatornák tizede még az 1800-as évek közepén, valamint az 1879-es nagy árvizet követően épült.

A tizenkilencedik század elejéről fennmaradt híradások szerint Szeged lakossága még a Tiszából nyerte az ivóvizet. Az első, 256 méter mély artézi kutat 1887-ben Zsigmondy Béla budapesti mélyfúró vállalkozó készítette a mai Anna-forrás helyén. A fejlődés folyamán a kutak jó minőségű vizét udvari kifolyókhoz, majd lakásokba vezették. 1900-ra ötvenegyre emelkedett a fúrott kutak száma. Ezek vizének bősége és minősége a közegészségügyi viszonyok javulását eredményezte. Hamarosan a Tisza Lajos körút 88. szám alatt épülő I. számú vízmű gépházához is bevezették a vizet, ahonnan gőzzel működő Worthington szivattyúk juttatták el a vizet az 1904-ben elkészült Szent István téri víztoronyhoz.

Az "Öreg hölgynek" is nevezett víztároló Szeged meghatározó, városképi jelentőségű, szecessziós stílusú ipartörténeti műemléke. Az ország első - még ma is működő - vasbeton szerkezetű víztornya. Tartórendszere vasbeton oszlopokból és vasbeton gerendákból összeépített forgásszimmetrikus térbeli rúdszerkezet, a tárolómedence vasbeton körhenger héj. 1902 és 1904 között épült dr. Zielinszki Szilárd mérnök, az első magyar műszaki doktor, a vasbetonépítés meghonosítójának tervei alapján. Nevéhez fűződik még többek között a Zeneakadémia szerkezete, a margitszigeti víztorony és a brassói-fogarasi vasútvonal völgyhídjának vasbetonszerkezetei is. Építészei Korbl Flóris és Griegl Kálmán, az építők pedig Freund Henrik és fiai voltak. A munkálatok mintegy nyolcszázezer korona költséget jelentettek, melyet a város hosszúlejáratú hitelek felvételével fedezett.

A másfél év alatt elkészült mű két fő részből áll: az ezer köbméteres tárolómedencéből, melynek külső átmérője 15,3 méter, és az oszlopokból, gerendákból összeépített tartórendszerből. A torony a földszinttől a medencéig nyolcszintes, magassága a terepszinttől a legfelső kilátóig negyvenhat méter, s ehhez csatlakozik még a kilenc méter magas zászlótartó rúd. Minden szerkezeti része vasbeton, még a bejárati ajtó is. 1904 óta üzemel, azóta csupán 1959-60-ban végeztek rajta kisebb javításokat. 2003-ban műemlékké nyilvánították. Felújítása egyre sürgetőbb, elkerülhetetlen feladata a tulajdonos önkormányzatnak és az üzemeltető Vízmű Rt-nek.

Az immáron hagyományossá váló toronymegnyitás nagy népszerűségnek örvendett. Szép számmal érkeztek vendégek, akik vették a fáradságot, s megmászták a nyolcszintes épületet, hogy megcsodálhassák az onnan nyíló panorámát.

2004. április 15.