"Média,
közszolgálatiság, politka" címmel tartottak sajtóbeszélgetést november
5-én a MTESZ-székházban. A rendezvény vendége Pető Iván, az SZDSZ Országos
Tanácsának és az országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke
volt.
A politikus leszögezte, a közpénzek a média és a politika viszonya a
világon mindenhol konfliktusforrás, tehát nem csak a volt szocialista
országok sajátossága a közszolgálati műsorszolgáltatás megítélésének
problematikussága. Ironikusan megjegyezte, hogy a vádakra, amelyek szerint
az új választásokkal mindig az új kormánygarnitúra szócsövévé vedlenek
a közszolgálati médiumok, csupán azt tudja mondani: kapcsolják be vasárnap
reggel a Kossuth Rádiót, és abból biztosan nem fog kiderülni, mely pártok
vannak jelenleg kormányon.
Pető nem
ért egyet azokkal a javaslatokkal, amelyek felosztanák a közpénzből
működő médiumokat
a két nagy politikai tömb között - utalt Orbán Viktor
felvetésére -, hiszen a "tömbök" sem egységesek, azon belül
is vannak különféle árnyalatok, hiába szeretnének mást a nagy pártok.
Mint mondja, az az egyik alapvető probléma a közszolgálatiság fogalmának
értelmezésében, hogy sok politikus úgy véli, ha nem az ő véleményét tükrözi,
tartja objektívnek egy közszolgálati médium, ott biztosan "az ellenség
vette át a hatalmat". Híjján vannak tehát politikusaink az önkritikának,
és helyette a pártérdek dominál. A közszolgálatiság másik nagy problémája,
hogy az gyakran nem egyezik a közönség igényeivel - az igényszintbeli
különbséget pedig nehéz áthidalni. Hiába szeretnénk több színházi közvetítést,
koncertet vagy igényes filmet látni, ha ez nem jár megfelelő nézettséggel,
a reklámozók nem hirdetnek az MTV-ben, nem jön a reklámbevétel. A közszolgálatiság
kritériumainak szinte teljesen megfelelő műsorai miatt az SZDSZ OT-elnöke
egyébként elismerését fejezte ki - a Duna TV-nek.
A reklámok szerepének meghatározása sarkalatos pontja az új méditörvény-koncepcióknak,
amelyek társadalmi vitája jelenleg is folyik. A reklámozás mellett szól,
hogy az abból származó bevétel független a mindenkori kormánytól, így
kisebb az anyagiakkal való nyomásgyakorlás lehetősége. Ugyanakkor a nézettségért
folyó harcban sérülhet a közszolgálatiság normarendszere: a magaskultúra
értékeinek közvetítése. Ha viszont megszűnnének a reklámok a köztévében,
akkor - ugyan a kulturális igényszint emelése lehetségessé válna - az
aktuális parlamenti többségnek lenne teljesen kiszolgáltatott a médium.
A helyzetet bonyolítja, hogy a Fidesz nem adta fel a két köztévés-modell
koncepcióját - bár erről eddig nem adott be törvénytervezetet -, így
bármilyen más jellegű tervezetről nemmel szavazna. A médiatörvény módosítása
ugyanakkor kétharmados parlamenti többséget igényel, ezért az elfogadására
rendkívül kicsi az esély.
Tanszékvezetőnk
kérdésére válaszolva Pető Iván kifejtette, hogy nemcsak az elitkultúra
nincs
reprezentálva megfelelően a köztévében, de alapvetően
azzal sincs tisztában a médium vezetése, hogy mi is a szerepe a televíziónak
és azt hogyan kivitelezze. Műsoraik alapján ugyanis se közszolgálatinak,
se kereskedelminek nem nevezhető az MTV. Mentségükre mondta Pető, hogy
a pénzügyi lehetőségek ismerete nélkül, instabil gazdasági helyzetében
nem is lehet képes érdemi koncepciót kialakítani. Ezért is szükség lenne
egy új törvényre, amely tervezhetővé teszi a tévé gazdálkodását. Egy
másik kérdező azt firtatta, hogy létezik-e Magyarországon ún. médiaegyensúly
és igazságos-e a jelenlegi helyzet. Az SZDSZ politikusa már a médiaegyensúly
fogalmát is vitathatónak ítélte, hiszen - mint elmondta - nem lehet egzakt
módon mérni ezt az "egyensúlyt". Aki szerint pedig kevés a
hazai jobboldali lap, az indíthat sajátot vagy vegye az eddigieket -
ezzel is támogathatja a számára szimpatikus politikai oldalt. Megjegyezte:
a direkt állami támogatást erkölcstelennek tartja és elutasítja, bármilyen
lapról is legyen szó, szemben a Fidesz-kormány idején bevezetett gyakorlattal,
ami óriási összegű közpénzeket juttatott a különféle jobboldali lapoknak.
|