Szenner Móni

Magyarok között a nagyvilágban
Pomogáts Béla hagyományápolásról, a kedvezménytörvényről és az Unióról

Szinte mindenhol járt már, ahol magyarok valaha is megfordultak a nagyvilágban. Ismeri őket, a problémáikat, a megélhetési nehézségeiket, az erőfeszítéseiket, vagy éppen az örömeiket. Pomogáts Béla szívügye a határon túli magyarok sorsa. Az év 365 napjából több mint kétszázat közöttük tölt. A nemrég Széchenyi-díjjal kitüntetett irodalom-történész utazásairól most egy könyv is megjelent, Magyarok között a nagyvilágban-címmel.

- Úgy fogalmazott, hogy ez a könyv emlékállítás azoknak, akik megmentik a magyar kultúrát és irodalmat. Ha már megmentésről kell beszélni, akkor elég nagy lehet a baj…

- Valóban nem jó a helyzet, hiszen rendkívüli mértékben fogyatkozunk. Nem olyan régen még 15 millió magyarról beszéltünk, ma már azt mondhatjuk, hogy jó esetben is már csak 14 millióan vagyunk. Erdélyben nemrég még 2 millió magyarról beszéltünk, ma már csak másfél millió magyar él.

- Ez mit jelent? Egyre kevesebben vállalják fel a magyar kultúrát, identitást? Egy asszimilációs folyamatról van szó, vagy egészen egyszerűen kevesebben vagyunk.

- Mindkettőről. Közismert dolog, hogy Magyarországon kevesebb gyerek születik, mint amennyi a nemzet lélekszámának fenntartásához szükségeltetne. Másrészt valóban nagyon ritkítja sorainkat az asszimiláció. A nyugati világban élő magyarság, ami valamikor egy 2,5 milliós tömeget tett ki, a töredékére zsugorodott. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen egy szórvány magyar létben ez egy teljesen természetes folyamat. A román és a szlovák asszimilációs politika viszont elég erőszakosan működik. Én nagyon sok olyan magyar nevű emberrel találkoztam az elmúlt években -akár a Felvidéken, akár Erdélyben-, aki ma már nem tud magyarul és szlováknak vagy románnak vallja magát. Az egyik legszélsőségesebb példa: a szlovák nacionalista párt vezetőjét is Tóthnak hívták…

- A határon túli magyarság problémája mindig is kényes kérdés volt. Hol van az a pont, amikor még támogatásról és hagyományápolásról beszélünk, vagy már beavatkozás egy másik ország belpolitikájába?

- Én ebben a beavatkozás-dologban nem hiszek, a világon ugyanis mindenütt teljesen természetes dolog, hogy egy nemzet megpróbálja támogatni a határokon túl élő tagjait. Ez így van a németeknél, a franciáknál is. Sőt, azok az országok, akik egyébként bírálják a magyar támogatási politikát, például a kedvezménytörvényt, azok is támogatják a saját nemzetük külföldön élő tagjait. Van szlovák kedvezménytörvény is, csak erre a magyar politika nem szokott hivatkozni. Románia olyan mértékben támogatja a határon túl élőket, hogy a Moldvai Köztársaságban élő románok- akik az ország lakosságának kétharmad részét jelentik- útlevél nélkül utazhatnak az anyaországba. Érdekes, hogy a magyar kedvezménytörvény tárgyalásakor ilyen adatokat nem hoztak itthon nyilvánosságra.

- A kedvezménytörvény nagy port kavart, és a magyar közvéleményt is megosztotta. Az utazásai során sok időt töltött határon túli magyarok között, ők hogyan fogadták a törvényt? Itthon voltak olyan vélemények is, hogy ebből inkább hátrányuk származik.

- Nem érinti őket hátrányosan. Nagy többségükben helyeselték a kedvezménytörvényt, aminek leginkább szimbolikus értéke van. Ebben a Szent Koronás igazolványban annak a bizonyítékát látják, hogy ők is a magyar nemzethez tartoznak. Az más kérdés, hogy a törvény kizárólag Magyarországon érvényesíthető jogosultságokkal jár együtt. Olyan oktatási, utazási, egészségügyi, munkavállalási kedvezményeket ad, amelyeket csak Magyarországon lehet érvényesíteni, holott nekünk az lenne az érdekünk, hogy ezek a magyarok a szülőföldjükön maradjanak, és ott kapjanak kedvezményeket. A kedvezménytörvényt nem visszanyesni kellene, hanem kibővíteni olyan jogszabályokkal, amelyek a szülőföldön való megmaradásnak és érvényesülésnek a lehetőségeit teremtik meg.

- Az egyik tanulmányában olvastam a következő mondatot, és megmondom őszintén, megakadt rajta a szemem: „Az úgynevezett schengeni határok a nemzeti kultúra integrációs folyamatai számára is komoly veszélyeket jelentenek”

- A schengeni -rendszer azt jelenti, hogy az Európai Unió külső határai, tehát azok, amelyek egy uniós tagállamot elválasztanak azoktól az országoktól, amelyek már nem tartoznak az unióhoz, nagyon nehezen átjárhatók. Megszűnik az a teljesen természetes átjárhatóság, ami ma Magyarország és Románia, vagy hazánk és Szerbia között tapasztalható. A veszély abban van, ha a velünk szomszédos olyan államok, amelyek területén nagy számú magyar lakosság él, nem lesznek az unió tagjai, sokkal nehezebb lesz tovább építeni velük a kapcsolatokat. Ez Szlovákia és Szlovénia vonatkozásában nem jelent veszedelmet, mert ők velünk együtt csatlakoznak. Remélhetőleg Romániával kapcsolatban sem, hiszen néhány év múlva ők is tagok lesznek. Veszélyt jelent viszont a Vajdasággal kapcsolatban, mert arra még nincs semmilyen uniós elképzelés, hogy a déli szomszédunk mikor csatlakozik. És még hátrányosabb a helyzet a kárpátaljai magyarság számára, hiszen Ukrajna belátható időn belül nem lesz az Európai Unió tagja.
A jövőben olyan új technikai eljárásokat kell majd kitalálni, és alkalmazni a vízum és kultúrkapcsolatok területén, amelyek valamilyen módon közömbösíteni tudják a schengeni határok ártalmasabb következményeit.

2003. március 27.