Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja

Somogyi Gábor

Így múlik el a világ dicsősége
Európa agnoszticizmusa (2. rész)

Az évszázadok során számos tudós munkássága a bizonyítéka annak, hogy a transzcendens hite és a tudomány racionalizmusa nem feltétlenül zárja ki egymást. Történelmünk nagy feltalálói és gondolkodói fejében egyszerre élt ez a látszatra ellentmondásokkal, skizofrén disszonanciákkal teli dualizmus, de elég intelligensek voltak ahhoz, hogy elméjük ne őrlődjön fel a két intézmény dogmái és tanai közti feszültségben. Isten fogalma az emberi elme legmélyén gyökeredzik, és az egész emberi természetet alapvetően meghatározza.

Az istenkeresés legalapvetőbb oka abban rejlik, hogy az ember egy „mintázatkereső állatfaj”i: agyunk az evolúció során arra állt rá, hogy környezetében mintázatokat, összefüggéseket keressen és ezzel egy tárgynak vagy megnyilvánulásnak jelentést kölcsönözzön. Az ember pedig ott is talál valamit, ahol nincs semmi. A tudomány művelői könyveikben az egyes ezoterikus mítoszokat, az istenhitet és bármely mítoszt vagy legendát is efféle összefüggés-keresésként definiálják, és az ún. „Kanizsa-négyszög” példájával vezetik le a mechanizmust. Ez az alábbi grafika azzal csapja be az elmét, hogy látszólag egy négyszöget formáz; pedig gyakorlatilag négy, derékszögű kivágásával egymás felé forduló síkidom fedezhető fel. Csakis az elménk az, amely meghúzza a nem-létező négyszög láthatatlan vonalait. Isten lenne ez a teremtett négyszög? (1. ábra)

A mintázatkeresés és –találás hajlama leginkább arra az alapvető szükségletükre vezethető vissza, miszerint szeretjük inkább rendezettnek mintsem kaotikusnak tekinteni a világot. Habár a négyzet nincs ott az ábrán, nem létezik, képtelenek vagyunk nem látni a mintázatot.

Sokan felvetették azt a hipotézist, miszerint a mintázatkeresés kényszerével szorosan összefüggő hit hátterében öröklött gének állnak. Nancy Segal érdekes elmélete szerint a gének bár nem predesztinálják az egyes vallásokhoz való hovatartozásunkat, de a vallással szorosan összefüggő dolgok, mint például a vallási érdeklődés vagy bizonyos vallási gyakorlatok iránti elkötelezettség részben genetikai hátterű személyiségjegyeket tükröz: hagyománytiszteletet és autoriter (tekintélyelvű) vonásokat. Ezt az állítást azoknak a kísérleteknek az eredményei támasztják alá, amelyek megmutatták, hogy az elkülönített egypetéjű ikrek vallási érdeklődése és elkötelezettsége nagyobb hasonlóságot mutatott az azonos környezetben élő kétpetéjű ikerpárokénál.

Habár elsősorban az agnosztikus nézetek taglalása a célunk, óhatatlanul is elkalandozhatunk az Isten mellett szóló érvek és ellenérvek meglehetősen ingoványos talajára. Az előző részben filozófiai-teológiai érveket és ellenérveket sorakoztattunk fel, most nézzük aSokan felvetették azt a hipotézist, miszerint a mintázatkeresés kényszerével szorosan összefüggő hit hátterében öröklött gének állnak. Nancy Segal érdekes elmélete szerint a gének bár nem predesztinálják az egyes vallásokhoz való hovatartozásunkat, de a vallással szorosan összefüggő dolgok, mint például a vallási érdeklődés vagy bizonyos vallási gyakorlatok iránti elkötelezettség részben genetikai hátterű személyiségjegyeket tükröz: hagyománytiszteletet és autoriter (tekintélyelvű) vonásokat. Ezt az állítást azoknak a kísérleteknek az eredményei támasztják alá, amelyek megmutatták, hogy az elkülönített egypetéjű ikrek vallási érdeklődése és elkötelezettsége nagyobb hasonlóságot mutatott az azonos környezetben élő kétpetéjű ikerpárokénál. tudományból táplálkozó istenérveket. A. E. Wilder-Smith professzor egyenlete szerint az élet = anyag + energia + elgondolás, vagyis kell lennie egy Logosz-Teremtőnek, aki az Univerzum anyagaiba egyfajta koncepciót „lehel”, hogy élő, szaporodni képes lények tudjanak kifejlődni belőlük.i Wilder-Smith elméletével harmonizál az ún. új kreacionizmus teóriája is, amely az élőlények, köztük az ember egyes szerveinek redukálhatatlan komplexitásával magyarázza egy alkotó teremtő létét. A kreacionisták szerint biológiailag úgy vagyunk megtervezve, hogy szerveink – például a szemünk – több, egymással kölcsönhatásban álló, a szerv alapvető funkcióinak ellátásához hozzájáruló összetevőkből épülnek fel, s bármely összetevő eltávolítása működésképtelenné teszi az egész rendszert. Eme utóbbi elmélet az idők során megdőlt, Wilder-Smith egyenlete pedig ugyan elgondolkodtató, de automatikusan egy transzcendens lényt ruház fel „tervezőnek”, pedig mi is képesek vagyunk életet létrehozni – akár egyetlen mag elvetésével is.

Stephen Hawking professzor, korunk Einsteinje, „Az idő rövid története” című könyvében azt írja, a világegyetem kezdete egy Teremtőt feltételez. Viszont ha a világ egy zárt egész, folytatja elmélkedését, amelynek nincs se határa, sem pereme (mint ahogy Földünk is egy véges kiterjedésű test, amelynek nincs eleje és vége), akkor a téridőnek sincs határa, egyszerűen csak VAN. Nem tudunk „kifutni” a világegyetemből, ahogyan a Föld felszínéről sem, mert önmagába zárul. A téridő önmagába csuklik, azon kívül pedig nincs semmi – akkor hol kap helyet a Teremtő? (2. ábra)

Azt állapítottuk eddig tehát meg, hogy azok, akik reálisan, úgy-ahogy objektíven akarják szemlélni a világot, agnosztikus nézeteket vallanak, tehát kizárnak minden olyan tényezőt világképükből, amelyre nem létezik racionális magyarázat, vagy egyszerűen se nem bizonyítható, se nem cáfolható. A tudomány szüntelenül válaszokat keres, de mostoha, dogmatikus egzaktsága akadályozó tényező mindebben. A hitnek szükségszerűen érzelmi és nem értelmi motiváltságnak kell lennie, a vallásgyakorlásnak olyan érzelmeket kell kiváltania, mint megbánás, katarzis, áhítat és szeretet. A vallási agnosztikusok habár kizárják a bizonytalanságot, benntartják a kétséget.

Más szemszögből nézve az agnoszticizmus – mivel a valóság teljes egészének megismerhetetlenségét hirdeti – alapvetően pesszimista szemlélet. „Az agnoszticizmus nem az az út, mely a tudomány és a filozófia útja lehetne” – írja Halasy-Nagy József.i Habár egyes tudósok szerint az ismeretek száma végtelenül sok, tehát végtelenül sok idő is kell ahhoz, hogy az emberiség megismerje, mégis megtalálható, kimutatható és feltárható. Ha engednénk a radikális agnoszticizmusnak, az emberiség mindörökre egy helyben toporogna. Mindazonáltal egyfajta „szelektív” agnoszticizmus segíthet abban, hogy bizonyos tételek – amelyek lényegében azért vannak, hogy megcáfolják – ne gátolják az emberi elmét valami új megtalálásában. Ez a magatartás lehet a módszer arra, hogy ezentúl ne csak a „fát”, hanem az „erdőt” is meglássuk.

2005. október 20.