Létezik-e Bölcső?

A Bölcső című hallgatói folyóirat nyolc éve jelenik meg a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) bölcsészkarán. Egészen ez év októberéig illegálisan. A jelenleg már nem hivatalos alapító, a hallgatói önkormányzat annak idején azért nem jegyeztette be újságját a Lapnyilvántartásba, mert ezt csak magán-, vagy jogi személy teheti meg, és a HÖK se nem ez, se nem az. Ahhoz túl bizalmatlanok voltak, hogy egy magánszemély, például az akkori főszerkesztő nevére írassák a magazint, más megoldás pedig akkor nem jutott eszükbe. Ennek ellenére rendszeresen küldték az Országos Széchényi Könyvtárnak a köteles példányokat, és hitték, megkerülték a problémát. A lap időközben többször is főszerkesztőt cserélt, azonban a bejegyeztetési hiba megoldása mindannyiszor elmarad. Kollár Árpád, amikor tavaly megkapta a főszerkesztői posztot, arra kérte Nagy Zoltánt, a HÖK akkori elnökét, hogy tegye meg a szükséges lépéseket ahhoz, hogy a lap jogszerű legyen. Ígéretet kapott, hogy a HÖK utánanéz az ügynek, de nem történt semmi, egészen ez év elejéig. Ekkor jött ugyanis létre egy bölcsészalapítvány (irányítói között ott találjuk Nagy Zoltánt, illetve Csernik Antalt, a HÖK irodavezetőjét), melynek egyik célkitűzése volt, hogy a kiadványt legálissá tegye, azaz bejegyeztesse a Lapnyilvántartásba.

Azonban a nyilvántartási eljárást már valaki megkezdte előttük. Haág Zalán István bölcsészhallgatóként, a HÖK tisztviselőjeként kérte a "Bölcső, szegedi bölcsészhallgatók lapja" nyilvántartásba vételét. Nagy Zoltán utóda, Esztergályos Dóra írásban fordult a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához (NKÖM) azzal, hogy Haág beadványát utasítsa el, és egyben jegyezze be a Bölcső nevet A Szegedi Bölcsészkarért Alapítvány számára. Ezt a NKÖM - mivel törvényességi feltételt nem sértett Haág - nem tehette meg, így októberben meg is érkezett a Bölcső bejegyzési határozata Haág Zalán István mezőtúri címére, amely egyúttal a szegedi lap kiadójának címe is volt. Szegedi címmel a bejegyeztetett szerkesztőségvezető, Erhardt Ágoston rendelkezik. Haág Zalán István úgy nyilatkozott lapunknak, hogy ő csak meg akarta védeni a Bölcsőt attól, hogy az kikerüljön a bölcsészhallgatók kezéből, és azt egy kvázi magánalapítvány irányíthassa. Rendkívül különösnek tartja viszont, hogy az egyébként rövid ideig tartó bejegyeztetési procedúra ebben az esetben csaknem fél évig tartott (a Bölcső szerkesztősége úgy tudja, hogy a magasabb kapcsolatokkal is rendelkező Nagy Zoltán igyekezett akadályokat gördíteni Haág útjába). Haág Zalánt elmondása szerint több hallgató kereste meg az év elején azzal, hogy tenni kellene valamit az alapítványi bejegyzés ellen, ő pedig azért vállalta el végül a kiadói posztot, mert végzősként "neki már nem árthatnak". Mint mondja, ő nem pereskedni akar, vagy pénzt kapni a névért, hanem csupán azt kívánja, hogy a Bölcsőt ne lehessen elvenni a bölcsészektől. Ha bölcsészhallgatók megkeresik őt azzal, hogy szívesen készítenének lapot ezzel a névvel, és rendelkeznek a szükséges anyagi feltételekkel, Haág szívesen
hozzájárul, hogy a Bölcső nevet használják.

Berta Árpád, az SZTE Bölcsészettudományi Kar (BTK) dékánja is tenni szeretett volna valamit a Bölcsőért, ezért segítségért Merényi Máriához, az egyetem főtitkárához fordult átadva neki az összes, idetartozó iratot. Hiába azonban a segítő szándék: a lap bejegyzése ellen már senki nem tehetett semmit. A minisztérium arra buzdította a HÖK-öt, hogy egyezzen meg Haág Zalánnal. Erre azonban régebben keletkezett ellentétek miatt nem volt lehetőség.

A választás

Történt ugyanis, hogy márciusban, a HÖK-választáson a Haág-vezette EU-koalíció alulmaradt a részben a korábbi testületet adó Tiszta szívvel koalíció mögött. Többen választási csalást gyanítottak, és arra kérték a dékánt, hogy formai hibák miatt tegye semmissé a választások végeredményét. Berta Árpád az érintettek meghallgatása után úgy vélte, lehet, hogy történtek "helytelen" dolgok, de ezek nem bizonyíthatóak. Egy biztos, sem formai, sem egyéb hiba nem kérdőjelezte meg szerinte a választás érvényességét. A döntés ellen Haág Zalán sem tehetett semmit. Azt azonban bizonyítékokkal igazolja, hogy nem a választási kudarc miatt jegyeztette be magának a Bölcsőt: a lapbejegyeztetési procedúrát már a választások előtt néhány nappal megkezdte. A dékán Haág Zalán eljárását, noha az szabályos, etikátlannak tartja. Bár a múltban voltak konfliktusai a kiadvánnyal, a jelenlegi szerkesztőség munkáját Berta Árpád igen színvonalasnak tartja (a lap minőségét úgy jellemezte: a pesti gyorson gyakran még Kecskeméten is kezében volt a Bölcső). Ezért jelezte, a Haág-féle etikátlan bejegyzésű lapnak, ha az egyáltalán megjelenik, semmilyen információt nem fog kiadni, és ugyanerre kéri a kollégáit is.

A márciusi választás miatt romlott meg a Bölcső és a HÖK viszonya is. Az addigi, korrektnek nevezett munkakapcsolat egy, a választásokkal foglalkozó, azt elemző írás meghúzása miatt fajult állandó vitatkozássá a HÖK akkori tisztviselőivel. A szerkesztők emlékei szerint a "meglesznek ennek a következményei" kijelentés is elhangzott. Állításuk szerint a cenzúra és a kiadással kapcsolatos egyéb problémák régóta fennállnak, de eddig mindig képesek voltak kompromisszumot kötni a kiadóval. Hausz Katalin, a HÖK jelenlegi elnöke állítja, hogy most nincs semmilyen cenzúra, és erre bizonyíték a számos HÖK-öt bíráló írás a lapban. Ugyanakkor úgy véli, hogy a szervezet elnökének mint felelős kiadónak kötelessége átolvasni a cikkeket, és kiszűrni a nyilvánvaló valótlanságokat. Kollár válasza: mindegyik megjelent cikkért külön harcot vívtak a tisztségviselőkkel.

Kompromisszumok

Mégis, a kompromisszum újra megkötetett októberben, amikor a Bölcső cím nélkül, csak a Haág által be nem jegyeztetett alcímével - "a (nem)hallgatók lapja" - jelent meg. E számban kapott a szerkesztőség a lap védelmében többek között Fried Istvántól (MTA Irodalomtudományi Bizottságának társelnöke) és Szörényi Lászlótól (MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója) támogató nyilatkozatot. A továbbra is illegális folyóiratot új főszerkesztő, a lap egyik régi munkatársa, Csík Gergely jegyezte, Kollár Árpád visszavonult felelős szerkesztővé. A főiskolás hallgató megjelenését a Bölcső vezetői posztján egyébként a HÖK nem érti. A változást, noha ezt a HÖK-nek a szerkesztők jelezték, Hausz Katalin nem tekinti szabályosnak, mert ezt a testület nem fogadta el. A lap októberi, továbbra sem jogszerű megjelenését azzal magyarázza Hausz, hogy az az anyagtorlódásból megmaradt írások publikálása miatt, kvázi szívességből történt, illetve azért, hogy reagáljanak a Haág-féle bejegyeztetésre. Bár a dékán azt javasolta, hogy egy jelzőt illesszenek be a lap nevébe (például Új Bölcső), és azt levédve a jelenlegi szerkesztőség folytassa a munkát, a HÖK úgy döntött, hogy követve a törvényes utat, teljesen új néven új lapot jegyeztet be az alapítványon keresztül, melynek főszerkesztőjét pályázati úton szeretné kiválasztani. Így a jelenlegi szerkesztők megbízatása automatikusan megszűnik. Erről a döntésről azonban Hausz hivatalosan nem értesítette a szerkesztőket, és ezt a dékán is hibának rótta fel. A HÖK úgy gondolja, ez az eljárás a legdemokratikusabb, hiszen így az összes bölcsészhallgató pályázhat, köztük - mint azt Hausz Katalin hangsúlyozta - a jelenlegi gárda is. A szerkesztők viszont úgy gondolják, az októberben megjelent szám bizonyítja, hogy lehetséges a folytatás pályázat nélkül is. Úgy vélik, a Haág-féle bejegyeztetés ürügyet adott a HÖK-nek arra, hogy kirúgja őket. Haág Zalán is úgy gondolja, hogy a HÖK irányítói csak „a piszkos munkát”, az ő megtámadását végeztették el a lap szerkesztőivel, majd végrehajtották, amit már jóval korábban, a bejegyeztetéstől függetlenül elterveztek.

Az októberi szám szerkesztése közben egy, a 2002-es gólyatábor anyagi ügyeivel, illetve a HÖK szabályzatának augusztusi módosításával kapcsolatos írás miatt tovább romlott a szerkesztőség és a HÖK viszonya: a tisztségviselők folyamatosan arra voltak kíváncsiak, miért támadja a lap a szervezetet. (Hausz szerint a lap munkatársai meg sem keresték őt, hogy segítsen feltárni az ügyeket. Elmondása szerint semmiképpen nem zárkózott volna el ettől.) A szerkesztők közben sérelmezték, hogy egy általuk menedzselt, komoly összegű pályázatot a HÖK hibája miatt elveszítettek. Ugyanígy bajba kerülhetnek egy reklám miatt, mert a kiadó intézkedése nyomán a szerződésben rögzített példányszámnak októberben csak a fele került az utcára, az is késedelmesen. A HÖK sem a pályázatról, sem a reklámszerződésről - mivel a szerkesztők erről állítólag nem szóltak - nem tud, ilyet kiadóként nem is írt alá. Az anyagi ügyek firtatása kapcsán jelezték, hogy a HÖK pénzügyeit erre szakosított egyetemi szervek vizsgálják, így azoknak rendben kell lenniük (a vádat egyébként Koszta László, a HÖK gazdasági ügyeiért is felelő dékán-helyettes is sérelmezte, és felajánlotta a szerkesztőségnek, hogy a rendelkezésükre bocsátja a pénzügyi dokumentációt, így végül ezt a vádat ejtették a Bölcső szerkesztői). A példányszámot azért kellett csökkenteni, mert a szerkesztőségből eltűnt egy nagy értékű egyetemi digitális fényképezőgép, a kárt pedig a HÖK-nek kellett megtéríteni. A testület úgy döntött, ehhez az újságnak is hozzá kell járulnia a saját keretéből. A fényképezőgépet egyébként a HÖK engedélyével használta a szerkesztőség, míg azt el nem lopták. Néhány hete a tolvajt a rendőrség elkapta. November 3-án vette át az egyik szerkesztő a gépet a rendőrségen, melyet aztán Berta Árpád jelenlétében átadott a HÖK-nek a rendőrségi iratokkal együtt. A digitális masina árát Kollár szerint már október előtt „ledolgozta” a szerkesztőség, amikor eltekintettek két lapszám megjelenésétől, és attól, hogy a továbbiakban színes középső oldallal jelenjenek meg. Ezért szerinte nem állja meg a helyét az, hogy a spórolás miatt kellett felezni a példányszámot. (A rendőrség bravúros nyomozása, és a gép egy nagyon rossz pillanatban történő visszaadása viszont azt a látszatot keltette, hogy a fényképezőgépet a szerkesztőség vette kölcsön, és amikor mennie kell, visszaadja azt. A rendőrségi iratok természetesen nem ezt a verziót támasztják alá.)

Petíció és plakát

A szerkesztők a felsorolt okok miatt levélben fordultak a HÖK-höz, és kérték a tisztviselőket, hogy beszéljék meg a felmerült problémákat. Hogy válaszoljon felvetéseikre, november hetedikéig adtak időt a HÖK-nek. Azt írták, ha nem sikerül tisztázni a problémákat, akkor leköszönnek. Mielőtt azonban a HÖK válaszolt volna, a lap szerkesztősége november 3-án az egyetem faliújságjait vette igénybe, hogy ismertesse a már kifejtett álláspontját a hallgatókkal is. Tettük motivációja Csík szerint az volt, hogy ne érezhesse a HÖK úgy, hogy egy semmitmondó válasszal elkenheti a felvetett problémákat, és csendben megszabadulhat a kényelmetlenné vált szerkesztőktől. Ezzel szemben a HÖK úgy véli, hogy ezzel a tettel az újságírók ellehetetlenítettek mindenféle párbeszédet, és vádaskodásukkal csak a laphoz való görcsös ragaszkodásukat bizonyították.

Az este kihelyezett plakátokat, melyekben a HÖK cenzúrájáról, a gazdasági ügyek kivizsgálásának megnehezítésről és a lap megjelentetése körüli visszásságokról szóltak a szerkesztők, a HÖK volt és mai tisztségviselői letépték (a HÖK-tagok természetesen nem téptek le plakátokat - állítja Hausz Katalin, - legfeljebb szimpatizánsaink. A tépkedésnek egyébként szerinte ártatlan plakátok is áldozatul szoktak esni. Arra a felvetésre, miszerint a szerkesztők találkoztak vele, miközben tépett plakátot vitt, azt felelte, hogy saját magának tett el példányt. Mindesetre a cenzúráról beszélő plakátokat "valakik" cenzúrázták.) Hausz Katalin a plakátozás után jelezte, hogy beszélni akar a szerkesztőkkel, ám mielőtt ez a beszélgetés létrejöhetett volna, Hausz kipateroltatta a szerkesztőségből az újságírókat.

Végkifejlet

Tettét szerinte a plakátok elkészítésének módja indokolja: a Bölcső és egy fénymásoló szalont is üzemeltető kht. közötti reklám-megegyezés értelmében ugyanis a szerkesztőség tagjai ingyen fénymásolhatnak az üzletben. Az ominózus plakátok is itt készültek. A HÖK úgy tudja, a szerkesztők azzal takarták az ingyen-nyomdázást, hogy Haág Zalán ellen terveznek akciót. Ezzel szemben a felelős kiadót - Hausz Katalin szerint - rágalmakkal illető plakátokkal ragasztották tele az egyetemet, melyben a legfőbb gonosznak, tolvajnak és antidemokratikusnak állították be a HÖK-öt. Mindezt tették pedig a kiadó pénzén. Ugyancsak sérelmezte a HÖK, hogy a vádak nagy része az előző testületekre vonatkozik, mégis a jelenlegit járatják le a hallgatók előtt a plakát készítői. Hausz Katalin ezért úgy gondolta, joga van kidobni szerkesztőséget a plakátokkal együtt a szerkesztőségből, majd lecserélni annak zárját. A plakátozást egyébként Berta Árpád is elítéli, mert a szerkesztők szerinte olyan hibákat ostoroznak, melyek, ha voltak is, igazolandók előbb, hogy voltak, ráadásul a múltba datálhatók, amikor még nem a jelenlegi BTK HÖK vezetőség regnált.

A plakátozás mellett aláírás-gyűjtést is szervezett a szerkesztőség, az íveket, melyen a HÖK támadása talán valóban túlzott hangsúlyt kapott, máris több százan írták alá, köztük neves professzorok is. A HÖK sérelmezi, hogy csak ellene szól ez az ív, ahelyett, hogy a lap szellemisége mellett, és Haág ellen állna ki. Az aláírásokat egyébként azért kezdte gyűjteni a szerkesztőség, hogy bizonyítsa, a hallgatók és az egyetem dolgozói őket támogatják, így nincs szükség új kiadvány indítására. Úgy tervezték, hogy a kiírandó lappályázat anyagához csatolják majd az íveket, de ettől később elálltak.

A hallgatói önkormányzat november 7-én ellenplakátokat tett ki, hogy fentebb ismertetett érveit megossza a hallgatókkal. Ezekre a Bölcső újságírói a nap folyamán apró cédulákat ragasztottak ezzel a felirattal: "A párbeszéd jegyében mi nem tépjük le a plakátokat." A szerkesztőség délután találkozhatott a HÖK vezetésével a dékáni hivatalban, ahol kollektíven lemondtak a lap további szerkesztéséről, a HÖK pedig hivatalosan tájékoztatta az érintetteket, hogy új pályázatot ír ki a kari lap menedzselésére. Ezen a jelenlegi szerkesztők állításuk szerint nem indulnak el. A dékán elmondása szerint a tárgyalás higgadtan folyt. A HÖK ígéri, a leendő újságírók munkájába semmilyen módon nem avatkozik bele, és minden közérdekű adatot megoszt velük. Hausz Katalin kiemeli, hogy a BTK HÖK a hagyományokhoz híven fontosnak tartja a pályázat kiírását. Ha nem így tenne, akkor éppen a hagyományok miatt érné az a vád, hogy egy adott hallgatói csoportosulást dédelget, azaz antidemokratikusan jár el. Ugyanakkor már kiszivárgott az is, hogy - pályázat ide, pályázat oda -, ki a HÖK, egyébként kommunikáció szakos főszerkesztő-jelöltje.

Konklúzió

A HÖK elnök, Hausz Katalin, aki csupán március óta tagja a testületnek, úgy kerül ebbe az ügybe, mint Pilátus krédóba. Érvelése, hogy neki mindehhez semmi köze, mégis sántít. A szegedi egyetemen ugyanis, a nagypolitikához hasonlóan, megjelent két rendkívül erős csoportosulás, amely szinte minden lehetséges alkalommal egymásnak feszül, és benyálazza az ügyeket személyes érdekeivel. Mintájuk az országos politika. Elszomorító, hogy minden alkalommal megtalálják azokat az embereket, akik vállalják, hogy helyettük a reflektorfénybe kerülnek. Ebben a küzdelemben e két érdekcsoport közé került a Bölcső szerkesztősége.