Aki esetleg később érkezett volna (szerencsére nem akadt ilyen érdeklődő) felolvasóesten érezhette volna magát. A beszélgetés vezetője ugyanis arról kérdezte a művészt, szeret-e főzni, mire ő felolvasott egy vidám, nosztalgikus részletet könyvéből. A hallgatóság meg is éhezhetett, amikor héjában sült krumpliról, tojásos nokedliről (és persze fejes salátáról) esett szó. A brassói aprópecsenyére (Székhelyi kedvenc finomsága) azonban még várni kellett. A várakozás tartalmasra sikeredett, hála a vendégnek. Egykori kecskeméti színészről lévén szó, előtérbe kerültek a helyi sztorik, és ez így is van rendjén. Székhelyi Radó Vilmosnak, a Katona József Színház örökös direktorának köszönheti első sikereit, ő hívta ugyanis városunkba az akkor még főiskolás színész-palántát. Sőt, rögvest megkapta Hamlet szerepét, amit el sem hitt az érdekelt. Székhelyi rajongással beszélt egykori mesteréről, no és arról, milyen az, ha egy színész visszadob egy szerepet. A Svejk zenés változatában általános meglepetésre nem kívánt szerepelni a Hamlettel berobbanó fiú. Ő azonban csak a színházat szerette volna megóvni az égéstől, amit Vili bácsi 300 forintos fizetésemeléssel jutalmazott (ez ellen a tanács illetékesei sem tehettek semmit). Székhelyi persze tisztában van azzal, hogy szerepet visszadobni ma már az öngyilkossággal felérő tett. A történet kapcsán említi, hogy Szegeden igazgatói alapot hozott létre, amelyből az új évad első premierén (Pirandello: Hat szereplő szerzőt keres) többen is részesültek. Nem maradhatott el a nevezetes történet említése sem, amikor a tehetséges színész verset írt az új direktorról, Miszlairól, akit nem nagyon zárt szívébe. A verssorok összeolvasásával egy summás vélemény hangzik el az érintettről (A jellegzetes férfi testrész említése még többször előfordult az estén, talán nem kellett volna.). Székhelyi József egyébként sokallja az öt nemzeti teátrumot az országban, miközben felújított ceglédi OTP-nek nevezi a Nemzeti Színházat. Szerinte hatalmas munka, jó kezdeményezés, de némileg zsibvásár jellegű a megyei társulatok havi szereplése a Jordán Tamás igazgatta intézményben. Székhelyi nem tartja magát mészárosnak, ügyel arra, hogy a takarékos szegedi költségvetés miatt ne kelljen sokakat elbocsátania, miközben ha sor kerül rá, ingyen játszana, rendezne a Tisza-parti városban. Szavai szerint Gregor József felajánlása után (egy forintért rendezte meg a Don Carlost) nem fogadhatna el semmi honoráriumot. Pláne úgy, hogy folyamatosan támadások kereszttüzében áll politikai múltja miatt. Az est folyamán így a politika is szóba került, és egy konkrét témában is szólt a művész: szerinte nem Gripen gépeket kellett volna vennünk, hanem megegyezni a NATO-val, hogy hazánk legyen a szervezet hadtápja, a repülőtereken pedig épüljenek konzervgyárak. A jelenleg egyébként filmet is forgató művész elárulta, menedzsere akar lenni a szegedi színháznak, és elérni azt, hogy újra elismert, nyereséges teátrum legyen a Tisza-parti. Miután invitálta a jelenlévőket a futó darabokra, a Liberális Klub Radó Vilmos egykori karórájával ajándékozta meg a művészt.